2010. április 27.

Nincs benne köszönet

Az ipari kémek ténykedésének köszönhetően a kft.-t négymilliárd forint kár érte.
2030-ra a klímaváltozásnak köszönhetően kétszer ennyi polgárháború dúl majd Afrikában.
2007-ben 2,1 millió ember halt meg az AIDS-nek köszönhetően.


A "köszönhetően" eredetileg azt jelentette, hogy jóvoltából - mára viszont nyakra-főre használják bármilyen kontextusban, negatívban is, és ebből születnek a fent idézett rossz hangzású mondatok és társaik. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne annyit mondani/írni a köszönhetően helyett: miatt. (Vagy ha közönségesnek, snassznak tartjuk a "miatt"-ot - nem az -, akkor legyen, mondjuk, következtében.)

2010. április 23.

Egy sorsüldözött névmás

Szegény amelyt az ág is húzza. Nem elég, hogy lépten-nyomon akit mondanak/írnak helyette, (lásd itt), ráadásul még ott is kikopóban van, ahol a legvadabb akizó (akiző?) se akizik – ott ugyanis amit használ: a film, ami; a regény, ami; a bútor, ami; a ház, ami.
Nem értem, miért. Hiszen az aki névmás élettelen megfelelője nem az ami, hanem az amely.

Az aminek ott van létjogosultsága, ahol főnévvel meg nem nevezett dolgot vezet be, vagy a teljes mellékmondatra (illetve annak állítmányára) utal vissza. (Példaként: Ajánlatos jól használni a névmásokat, ami azt a célt szolgálja, hogy az olvasó értse, amit írunk.)
Más esetekben az amely használandó. Szerintem.

Íme, egy példa, amelyben az ami, illetve amely használata épp ellenkezőjére fordítja a mondat értelmét:
A világon minden ötödik ember szervezetébe nem kerül elég cink, ami a krónikus gyomorgyengeség és a tüdőgyulladás veszélyét hordozza.
(Ez azt jelenti, hogy a cink hiánya veszélyes.)
A világon minden ötödik ember szervezetébe nem kerül elég cink, amely a krónikus gyomorgyengeség és a tüdőgyulladás veszélyét hordozza.
(Ez viszont azt jelenti, hogy maga a cink veszélyes.)

Agyatlan gügyögősdi

Kevés borzasztóbbat ismerek ennél a divatnál. Bugyuta női site-ok még bugyutább fórumaiban tenyészik elsősorban, meg nyálrádiók betelefonálói élnek vele előszeretettel, de nem csak ők, nem csak ott.
Most hirtelen ezek jutnak eszembe a kimeríthetetlen választékból: telcsi, tali, depi, bocsika, szupi, szimpi, tüncsi, köszike, uncsi, ari, csajszi, zsepi, édi - és a csúcsok csúcsa: kari aji.
(Ezt az utóbbit talán le is kell fordítanom. Én legalábbis nem értettem, amikor először láttam. Szóval kari aji = karácsonyi ajándék. Rémcsi, nem?)

Alanyi, ill. tárgyas ragozás

Köztudott, hogy a külföldiek számára ez a legnehezebben megtanulható része a magyar nyelvnek. Aki viszont anyanyelveként kapja a magyart, az nem tudja eltéveszteni.
Legalábbis ezt gondoltam az utóbbi évekig. Mostanában viszont mind gyakrabban találkozom a kétféle ragozás keverésével, írásban is.
Íme, néhány példa:

Már az otthoni meccsen sem tudtunk az igazi játékunkat ráerőltetni az ellenfélre.
Az első netbookot az elmúlt egy évben több változat is követett.
Lengyelt hivatalos személy elleni erőszakkal, könnyű testi sértéssel és becsületsértéssel vádol az ügyészség.
A szociális támogatások átalakítását már jóval korábban maga Gyurcsány Ferenc is célként jelölt meg.
Fenyegetés ért például egy bolt munkatársát.

Mint látható, törjünk a magyart. Nem értek, miért.

2010. április 22.

Ik

Esterházy abban a régi, Hitel-beli írásában, amelyből a múltkor idéztem, több más vesszőparipámmal is foglalkozott. Például az ikes ragozással. Az írásból kiderül, hogy már akkoriban is csak illegalitásban lehetett ikezni: „vasárnap reggelenként az ágyamba gyűjtöm a gyermekeimet, és a takaró alatt félálomban ragozunk egy kicsit, csokoládézhatnám, súgjuk a titkot egymás fülébe.”

Mára viszont odáig jutottunk, hogy ha az ember azt mondja: alszom, lakom, eszem, akkor jó esetben elviselhetetlenül finomkodónak tartják, kevésbé jó esetben pedig hülyének.

Még szerencse, hogy legalább egy olyan szó van, amelyet mindenki ikezve mond. Így hangzik: könyörgöm. Milyen kár, hogy a könyörög nem ikes ige.

Szerintem

A helyesírási szabályok, mint a nevük is mutatja, csak szabályok, nem törvények – tehát büntetlenül el lehet térni tőlük, hál’ istennek. (Remélem, nem is szándékoznak törvénybe foglalni, mint például a jegyességet.) Szóval nem kötelező betartanunk őket - de újságíróknak azért illik.

A szakmán kívüliekkel más a helyzet. Ha valaki nem ért egyet egyik-másik szabállyal, mondjuk, más a véleménye az egybe-, ill. különírásról – lelke rajta, írja nyugodtan két szóba, például, a dohányzóasztalt. De ha valaki büszke arra, hogy egyáltalán nem érdekli, hogyan ír és beszél az anyanyelvén, az nem rebellis, hanem egyszerűen igénytelen. Szerintem.

2010. április 21.

Mást jelent(ett eddig)

Az idejekorán nem túl korán, hanem: épp a megfelelő időben, pont jókor.
Az eredő nem ok, eredet, hanem: okozat, következmény, eredmény.
A helység nem szoba, terem, hanem: település.
A bonyolít nem lebonyolít, elintéz, hanem: összekuszál, bonyolulttá tesz.
Az egyházfi nem pap, hanem: sekrestyés, harangozó, templomszolga.
A városatya nem polgármester, hanem: a helyi képviselő-testület tagja.
A kivált nem pótol, helyettesít, hanem: előidéz, kelt.
Az elért nem félreért, hanem: azonnal felfogja a célzást, valaminek a rejtett értelmét.
A kies nem félreeső, elhagyatott, hanem: kellemes, vonzó.
A végett nem miatt, hanem: céljából, ügyében.
A virulens nem virgonc, viruló, hanem: mérgező, fertőzni képes.
Az alkalmasint nem alkalomadtán, hanem: feltehetően, nagy valószínűséggel.

Persze tudom, hogy ha kellően sokan használják más értelemben, akkor egy idő után módosul a szavak, kifejezések jelentése - de azért én hadd mondjam/írjam őket az eredeti jelentésükben, még ha a törpe kisebbség része leszek is előbb-utóbb.

Lyaly!

Elipszilon vagy jé?
Valami oknál fogva ez az első számú közellenség. Borzasztó dolgokat képesek leírni még olyanok is, akik úgy egyébként nem is rossz helyesírók.

Tolyással még nem találkoztam ugyan, de például halyóval - nem vicc: halyóval - már igen (újságíró által írt szövegben); az pedig kimondottan gyakori, hogy zsivaly, papagály, valamilye, nyavaja, bólya, muszály, csevely, röhely, gallyra ment, follyon, lakály, lesúlyt, megfolyt.

Egyszer régen azt játszottam, hogy kitaláltam egy olyan mondatszörnyet, amelynek minden egyes szavában – a névelőkön kívül persze - volt j vagy ly. Kilencven-egynéhány j és ly abban az egy mondatban. Aztán tollbamondtam pár önként vállalkozónak, és volt, aki hibátlanul leírta, sokan pedig alig néhány tévesztéssel. Félő, hogy ma már nem lenne ilyen sikeres egy újabb próbálkozás.

Tudom, sokan szeretnék, ha az ly megszűnne, és vele a probléma is. Az idő nekik dolgozik: ha majd az illetékes döntéshozók között is többségbe kerülnek azok, akiknek megoldhatatlan feladat a két betű megkülönböztetése, nyilván eltörlik az ly-t. Meg a kis- és nagybetűk közti, a hosszú és rövid magánhangzók közti, az ikes és iktelen igék ragozása közti különbségeket. Rendkívül népszerű közérzetjavító intézkedés lesz.

De amíg ez bekövetkezik, addig még ezekben a kérdésekben is kiáltok pár szót a pusztába, hamarosan.

2010. április 20.

Képzavarok, sárbogárdijolánok

Horst Tappert végleg szögre akasztja színészi pályafutását.
Megszületett "a teniszpályák Mozartja", aki virtuozitásának melódiájával megszelídítette Philippousis iszonyú erejű szerváit.
A páros szex bonyolultabb dolog, mint egyedül csinálni.

A férfiak kifejezetten kedvelik, ha egy nő zavarban van, ám egy óvatlan pillanatban mint vadmacska jelenik meg előttük egy-egy tüzelő szempillantással fűszerezve.
Az édeskés szirup nem jelent arisztokratikus hömpölygést.
A nő mindig biztos lehet az anyaságában, a férfi soha.
Ez egy átmeneti időszak, ahol a régi életformánk meghal, az új pedig még nem is kapott szárba.
Ha két szerelmes egymásra talál, akkor a kozmosz egy pontján begyógyul az elszigetelődés sebe.

Hogy ne essen csorbát a változatosság.
Pont a magyarországi tornán csúcsosodott ki a holtpont.

Ne kasztráld a férfit, amikor meztelenül, erekció közben közeledik hozzád. Ilyenkor nagyon sebezhető.
Az álmodozásnál még egy öteurós bankó is jobban cseng.
A kék tabletta kétélű fegyver, és néha visszafelé sül el.

Ez nem képzavar, csak egy elütés kedves eredménye:
A közönség hosszú perceken keresztül állva taposta a művészt.

Csak hatig kell számolni,

és máris kiderül, hogy kell-e kötőjel az adott összetett szóba, vagy sem.
Hat szótagig egybeírjuk, a fölött viszont kötőjelet teszünk a megfelelő helyre. (Ez persze csak az olyan összetett szavakra vonatkozik, amelyekben az egyik tag már eleve összetett – ha csak két egyszerű szóból áll az összetétel, akkor nincs számolgatás, egybe kell írni.)
Tehát pl. élelmiszeripar (6 szótag), élelmiszer-ipari (7 szótag), kukoricahibridizálás (ez rengeteg szótag ugyan, de csak sima összetétel).

Pleonazmus, tautológia, szószaporítás

mód és lehetőség
erkölcsi-morális
tény és való
messzi távolban
de viszont
kölcsönös kompromisszum
lényeg a lényeg
ifjú üdvöske
való igaz
először debütál
hibát vét
No meg nem utolsósorban a blog címe: hol van helyileg?
(És persze az is teljesen felesleges szószaporítás, hogy: felesleges szószaporítás.)

2010. április 16.

Aki

Már 89-ben megírta Esterházy, lelkes bólogatásomat kiváltva: „... azt már nem és nem, hogy egy párt, aki. Nem aki! Amely! Egy párt, amely. (Jelzem, ez a Kádár-korszakban még rendben volt, az MSZMP, amely. Mást most nem is irigylek onnét.)”
Az azóta eltelt több mint húsz évben a helyzet csak romlott, lassan teljesen kikopik a nyelvből az amely; most már aki az ország, a cég, a csapat, minden. (Nádasdy Ádám szerint persze nincs olyan, hogy nyelvromlás, csak a nyelvhasználat változása – ami igaz, de ez az eset nem ilyen, szerintem.)
Nádasdy például azt is megértéssel fogadja, hogy a bank, aki – merthogy ilyenkor nem az épületről van szó, hanem a testületről, és abban emberek dolgoznak, tehát.

Én már azt is hallottam – a közrádióban –, hogy az autó, aki.
Nyilván azért, mert ember ül benne. Egy üres autó tehát amely, egy teli pedig aki. Világos, ugye?
Free counter and web stats