2010. június 26.

Idény eleji forma

„Az édes magyar nyelv rossz állapotban van.”
Ezt nem én, hanem a téma egy szakértője mondja: Schmitt Pál jövendő államfő, aki missziót indít a magyar nyelvért.
Én idáig nem merészkednék, de most, hogy két hete folyik a foci-vb, és így tovább gazdagíthattam az eddig is eléggé testes sportriporterfrázis-gyűjteményemet, magam is hajlok arra, hogy valami közhelyellenes nemzeti egyetértés nem ártana.

sípmester, hálóőr, portás, cerberus, pettyes, bőrgolyó, játékszer, a labda gömbölyű, lopja a távolságot, hozta a kötelezőt, tértölelő átadás, mélységből érkezik, ítélet-végrehajtó, hazaadásszerű lövés, rutinos róka, a játék küzdőjellege domborodik ki, igazságos pontosztozkodás, oroszlánbarlang, a futballt gólra játsszák, várják a megváltó sípszót, góllá érik a vendégek nagy nyomása, fölédurrant, jól olvassa a játékot, meddő mezőnyfölény, nyílt sisakkal támad, kinyílt a védelem, a bíró sípja néma maradt, a lábára varázsolta a labdát, ordító gólhelyzet, nem tud hozzátenni a meccshez, hiányzik egy igazi játékmester, zsebkendőnyi területen, otthon hagyta a góllövő cipőjét, eladja a labdát, hosszú a kispadjuk, érzi a kaput, a meccs a bíró sípszaváig tart, fejben jobbak voltak, a kontrákra építenek, gól nélküli eldöntetlen, többet birtokolják a labdát, kipókhálózta a felső sarkot, együtt él a játékkal, ajtó-ablak helyzet, gólerős támadó, felborul a pálya, bevette a kaput, a mezőnyfölényt nem tudják gólra váltani, besárgult a hátvéd.

2010. június 20.

ií-oó-öő-uú-üű

Itt van néhány olyan szó, amelyben gyakran okoz gondot a magánhangzó hosszúsága. A szabálykönyv szerint így helyes:

I: szerviz, sima, dicsér, hirdetés, papiros, szolid, biztat, ambiciózus, ironikus, hizlal, Palesztina, irigy, ily, mily, irtás, légkondicionált, naiv, vigasz

Í: szelíd, tízet, áhítat, Argentína*, hígít, hívő, színes, kíváncsi, vízi, ízület

O: harmonikus, katasztrofális, utoléri, szimbolikus, Loránd, árboc, euforikus

Ó: óvoda, diktatórikus, Lóránt

Ö: elöl
(a hol? kérdésre), Örs, öntöde, Körös

Ő: elől (a honnan? kérdésre), őrs, bölcsőde, Nagykőrös

U: bura, bujkál, bizsu, turista, kulturális, áru, adu, saru, sugdos

Ú: tanú, vályú, húszas, aszú, gyanú

Ü: küzd, feltüntet, szüzet, menü, tüzes, szüntet

Ű: szűzies, tűzifa, gyepű, szűnik

* Ha valaki netán meg akarná kérdezni tőlem, hogy miért van különbség a Palesztina, ill. az Argentína helyesírásában, annak már most válaszolhatok: Nem tudom.

2010. június 14.

Elválasztójog

Hajdanában arról volt híres a Népszabadság, hogy - több igazat ő sem írt ugyan, mint más napilapok (sőt) - nyelvi, helyesírási szempontból viszont meg lehetett bízni benne, erre példásan igényesek voltak.
No ez már rég a múlté, és a színvonal egyre csak alacsonyabb, mostanra elképesztő hibákkal van tele ez a lap is. Elválasztási bravúrjai különösen mellbevágók, a mai teljesítményük pedig - remélhetőleg - nehezen múlható felül: mecs-csnézés.
(Persze, tudom: ma már nem ember választ el, hanem gép - de egyrészt azt a gépet ember programozza, másrészt ez úgy volt valaha, hogy mielőtt az utcára került a lap, megnézte szerkesztő, olvasószerkesztő, korrektor. Ma már szemmel láthatóan nem nézi meg senki, minden úgy kerül az olvasó elé, ahogy a világra hozták. Ha torzszülöttként, hát úgy.)
Viszont apropót szolgáltat ez a vicces elválasztás egy kis elmélkedésre.
A netes újságok döntő többsége szabadsoros tipográfiájú (ez a blog is), tehát az elválasztás bonyolult problémájával általában nem kell szembenézni - de azért akadnak címlapok, ahol rákényszerül az ember néha. Ilyenkor aztán kiderül, hogy elválasztani is elfelejtettek már sokan: lépten-nyomon olyasmiket olvasni, hogy gép-et, Andor-ét, motorba-leset stb. Pedig olyan egyszerű a dolog: egyszerű szavakat a szótagolás szerint választunk el, összetetteket pedig az összetétel helyén: gé-pet, An-do-rét, mo-tor-bal-eset.
Rendíthetetlen híve vagyok a minél szélesebb állampolgári jogoknak, de mégiscsak be kéne érni a szabad választással - a szabad elválasztást egyelőre nem kéne törvénybe iktatni.

2010. június 9.

Forte

Még mindig meg tudok lepődni. Ezt olvasom egy mai napilapban:
"Húsz év egy kisváros élén azt jelenti, hogy a közigazgatás minden fortéját ismeri."

2010. június 8.

Nix dájcs

Köztudott, hogy kevesen beszélnek idegen nyelve(ke)t a magyarok közül, és ez nagyon szomorú. De most nem ezen akarok borongani, hanem a dolog mulatságosabb részére fókuszálnék. Merthogy aki egyáltalán nem tud semmiféle nyelven, az legfeljebb csak magának árt ezzel – na de aki azt hiszi, hogy tud, pedig nem, az érdekes dolgokat képes előadni szóban-írásban egyaránt.

Idősebbek emlékezhetnek a Kádár utáni pártfőtitkárra, Grósz Károlyra. Az ő gyakran használt fordulata a tolarencia volt. (A környezetében senki nem akadt a jelek szerint, aki figyelmeztetni merte volna.)
Kevesebbet ártott, de nemkevésbé volt vicces az a tévékommentátorként foglalkoztatott szakértő, aki a közelmúltban dilettációt emlegetett dilatáció helyett F-1-es közvetítésben.
Akárcsak az az önkormányzati képviselő, aki interpretálás helyett az általa jobban ismert interpellálás szót használta következetesen.

Nem sokkal kevésbé kínos, amikor nem halljuk, hanem látjuk a hibás idegen szavakat.
Aki háromnál többször volt már étteremben, az biztos találkozott az étlapon a Cordon Bleu helyett ennek a legfantáziadúsabb változataival a Cordone Bloe-től a Gordon Blue-ig.
A camembert szót is a legritkábban sikerül eltalálni: jó esetben camambert, kevésbé kifinomult helyeken camamber.
A provence-i módra készült ez-az pedig szinte mindig provance-i.
Kíváncsi voltam, hogy csak én ütközöm-e gyakran Moulen Rouge-ba Moulin helyett, ezért beütöttem a keresőbe. A magyar nyelvű oldalak között 637 találatot kaptam.
A Champs-Élysées írásos megjelenése követhetetlenül sokféle - valószínűleg a hibátlan forma a legritkább.

Van egy Don Quijotét ábrázoló képünk, amelynek előző tulajdonosai (hajdani állami cégek a Képcsarnoktól a Művészeti Alapig) három címkét ragasztottak a festmény hátoldalára, plusz krétával is ráírták a címet, négy különböző módon leírva a lovag nevét, de egyszer sem úgy, ahogy kéne. (Az egyik feliratot valószínűleg tréfának szánták - nagyon szellemes, valóban.)



Ennek a mai szösszenetnek az ötletét pedig az adta, hogy a champignon szónak (amely rendszeresen championnak íratik nálunk, az Osiris Helyesírás pedig sampinyonná magyarítja) a létező legöszvérebb írásmódjával találkoztam a napokban: Sampignon. Ez a hivatalos neve egy velencei-tavi panziónak, amely számtalan hirdetésében ország-világnak fitogtatja a mulatságosan szomorú tudatlanságát.
Free counter and web stats