Szótupírozás

Sokszor borongtam már itt a blogban a pongyola, igénytelen, leegyszerűsítő nyelvhasználaton. De olyan is van, amikor nemhogy takarékoskodnának a betűkkel, hangokkal, hanem ellenkezőleg: oda is beszúrnak egy tölteléket, ahol semmi szükség rá - és még nehezíti is a kiejtést.
Az -a/-e kötőhangról van szó. A -ható, ill. -hető végű szavak többes számú alakját hosszítják meg velük. Nem azt mondják-írják, hogy hallhatók, érezhetők stb., hanem hallhatóak, érezhetőek. Pedig így bonyolultabb kimondani, csúnyábban is hangzik, szóval nem értem, hogy miért.

Íme, pár mostanában látott példa:
Milyen védőoltások adhatóak a terhesség alatt?
A különféle agyi funkciók sosem köthetőek egyetlen központhoz.
Piros színnel a nők, kékkel pedig a férfiak értékei láthatóak.
A sportbalesetek 60 százaléka a rossz látásra vezethetőek vissza.
Már kaphatóak a jegyek a Samp-DVSC meccsre.
Racionális gondolkodással nem vagy csak nehezen érthetőek.

Tényleg nehezen érthetők.

Similis simili non gaudet

Ezerszer hallott közhely, hogy: keveri a szezont a fazonnal vagy - hú, de humoros: - a gőzekét a Gizikével, a Deichmannt Eichmann-nal.
Ha ezeket nem is, de néha egészen meglepő dolgokat tévesztenek össze újságban, rádióban, televízióban. Már nem is egyszer olvastam vagy hallottam keverni a konferanszot a konferansziéval, az elavultot az elévülttel, a hányattatást a hányatással, a gondatlant a gondtalannal, a helységet a helyiséggel, a húzódozást a húzódzkodással.
(Hasonlókat már soroltam itt.)
Ugyanezen jelenség minősített formája - és végtelen tudatlanságról árulkodik -, amikor párizsi Pompadour-központról értekeznek egy újságban Pompidou helyett.)
De a fenti esetekben legalább mind a két szó, a hibásan használt is, létezik - ám amikor Burgerlandot írnak Burgenland helyett, azt még ezzel sem lehet mentegetni.
Mindezek távoli rokona a Karinthia és a Horváthország. (Az utóbbi persze létezik Cseh Tamásnál - de az egészen más eset.)

Újbeszél

Budapest XIII. kerület, Angyalföldi utca

Vonzatok és választások

A vonzatokat kötött bővítménynek hívják a nyelvtanban, tehát meghatározott alakúak. Vagyis itt nincs helye nyelvi leleménynek, újításnak. Mégis sokszor látni rossz vonzatokat szóban-írásban egyaránt.
Az utóbbi hetek terméséből:

Dühös alvállalkozók nekiláttak a sztráda bontásához. (Helyesen: bontásának)
Nem rettenünk vissza a feladat alól. (feladattól)
A szövetségnek járó pénzek sorsáról éveken át huzakodott a MIÉP és a Jobbik. (sorsán)
... a felélesztése ellenkezik a kisadókat megszüntető jelenlegi tendenciának. (tendenciával)
Tudatában vannak az európai és a magyar gazdaság nagy figyelmet igénylő, súlyos állapotával. (A helyes vonzat az állapotának lenne, de itt valószínűleg arról van szó, hogy a "tudatában" helyett a "tisztában" szóra gondolt az újságíró - és akkor persze az "állapotával" is maradhat.)
Nem egészen ugyanez az eset, de hasonló hiba a pályaudvari hangosbemondókból igen gyakran hallható "A késésért, várakozásért elnézést kérünk" mondat. Mintha csak a késés, várakozás céljából kérnének elnézést, pedig nyilván a miatt kérnek.

A szintaxisblokád folytatódik

A részletes jegybanki indoklás egyébként szeptember 8-án fog világot látni.
Elhunyt hajléktalan holttestére találtak Csepelen.
Javaslatokat dolgozott ki a BKV a megbicsaklott metrókocsik ügyében
Az autó mellett fekvő férfi közelről főbe lőtte magát. (Ilyet Tandori is leírt ugyan, de ő tréfált.)
Mínusz 0,4 m/sec ellenszélben futotta a csúcsot. (A "mínusz ellenszél" nem más, mint hátszél, vagyis ez olyasmi, mint a gyakran látható "Mínusz 20% engedmény", ami 20 százalék felárat jelent.)
Az alábbi mondatért Sárbogárdi PNL Jolán mind a tíz ujját megnyalná:
Nem tartozik másra, hogy miként szeretnénk egymás kezét örök hűséggé fogadni.

Mozgékony kötőjelek

A külön-, ill. egybeírást lehet még egy kicsit bonyolítani az úgynevezett mozgószabállyal.

Leggyakrabban akkor lép életbe, ha egy kötőjellel már tagolt szóhoz újabb, szintén kötőjellel kapcsolandó utótag járul. Ilyenkor az első kötőjel eltűnik: pl. májfunkció-vizsgálat, de: májfunkcióvizsgálat-kérés; kerekasztal-konferencia, de: kerekasztalkonferencia-rendezés. Mint látható, így irdatlan hosszúságú szókígyókat kapunk, tehát jobb a körülírt szerkezetes megoldás: májfunkció-vizsgálat kérése, kerekasztal-konferencia rendezése stb. De ha nem a hatnál több szótag miatt kötőjeles az első összetétel: pl. szén-dioxid, akkor maradnia kell a kötőjelnek: szén-dioxid-kibocsátás.
A mozgószabály másik esete: amikor egy különírt szókapcsolat (pl. hideg víz) olyan utótagot kap (pl. csap), amely az egészhez járul. Ilyenkor az előrészt az új alakulatban egybeírjuk, és az utótagot (fontos: a szótagszámtól függetlenül) kötőjellel kapcsoljuk hozzá, így: hidegvíz-csap. (Mindezt az értelemtükrözés elvének is szokták hívni.) Ha ugyanis megőriznénk az előtagot két szóban, akkor azt kapnánk: hideg vízcsap - és ez azt jelentené, hogy a csap hideg, nem a belőle folyó víz. A jól ismert klasszikus példa: a vágott baromfi két szó, a baromfikereskedő egy - összetéve viszont: vágottbaromfi-kereskedő. Manapság ellenben ez a legsűrűbben előforduló példa a mozgószabályra: svájci frank, de svájcifrank-árfolyam.
Van egy harmadik esete is a mozgószabálynak, de ez viszonylag ritkán kerül elő: két azonos elő- vagy utótagú mellérendelő összetételnél - pl. valutavétel, valutaeladás, ill. földrakéta, levegőrakéta - ez a megoldás: valuta vétel-eladás, ill. föld-levegő rakéta. (Tulajdonnévi előtagoknál viszont nem érvényesül ez a mozgószabály - a két tulajdonnevet nagykötőjellel, míg a közös utótagot kiskötőjellel kapcsoljuk: Föld és Mars + távolság = Föld–Mars-távolság.)

Az idegen szép (és nehéz)

Ha a magyar szavak írása sokszor problémát okoz, akkor az idegeneké pláne. Még szerencse, hogy ezeket ritkábban használjuk.
Itt most csak pár alaptudnivalót osztanék meg:

Az idegen tulajdonnevekhez csak akkor kapcsoljuk kötőjellel a toldalékot, ha a szó végi betű néma, nem ejtődik, vagy ha az utolsó hangot a magyarban szokatlan, bonyolult betűegyüttes jelöli (pl. Keane-nel, Hurley-vel, rousseau-i). Más esetekben tapad a rag, jel, képző (pl. Berrynek, Kanthoz, Beatlesszel stb.) Az angol sh, a német sch, az angol, ill. spanyol ch stb. egy hang, tehát Bushsal, Boschsal, Greenwichcsel, Samaranchcsal stb.
Az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz hasonul a -val/-vel, ill. -vá/-vé v-je: Marxszal, Baudelaire-ré, guillotine-nal.
A szó végi magánhangzó ugyanúgy viselkedik, mint a magyar szavak esetén, tehát pl.: Chicago, de Chicagóba; Malmö, de Malmőben.
A többelemű, különírt tulajdonnevekhez mindig kötőjellel kapcsoljuk a melléknévképzőt, és a nagy kezdőbetűk megmaradnak: Leonardo da Vinci-s, Buenos Aires-i, Andrej Tarkovszkij-os, São Pauló-i stb.

A nem latin betűs nyelvek (orosz, arab, görög, urdu, japán stb.) szavait a magyar kiejtés szerint írjuk, nem angol átírásban. Pl. Jukosz, Alekszandr, Dubaj, Dionüszosz, Musarraf, Iszlámábád, Okinava, Koidzumi Dzsunicsiró (merthogy a japánban is a családnév van elöl).

Még van pár dolog, amit jó tudni, de azokról majd máskor.