A Magyar Munka Tervről jut eszembe

Évekig próbálkoztam azon intézmények vagy tervek hivatalos neveinek módszeres összegyűjtésével, amelyeket a kormány vagy valamelyik minisztérium kitalált és amelyek szembemennek vagy a helyesírási szabályokkal, vagy a józan ésszel, vagy mindkettővel. (Nem az obligát nagybetűzésről beszélek, hiszen minden kormány és minden hatóság alapértelmezésként imád Minden Kezdőbetűt Naggyal Írni, merthogy az nyilván olyan méltóságteljes és fontosságot sugárzó. Tehát nem az ilyeneket gyűjtöttem, hanem egyszerűen csak azokat, amelyek teljesen értelmetlenek.)
Aztán amikor egyetlenegy olyat sem találtam, amelyik NEM ilyen lenne, koncepciót váltottam, és megszállottan keresni kezdtem a nyelvtanilag és értelmileg egyaránt korrekt kifejezéseket. Néhány hónapja végképp feladtam ezt a meddő próbálkozást.
Petri György nem erre az aspektusra gondolt ugyan, de húszéves jövendölése - „Rettenthetetlen hülyék kora jő” - e téren is beteljesedett.

Nagyon beteg

Lelőhely: Állami Egészségügyi Központ

Bioetalon

A modellből lett tévészemélyiség egy perc alatt háromszor mondta ki a címben szereplő remek szóleleményt (sajnos nem humorforrásként, hanem a reggeli lapszemle halál komoly részeként). Grósz Károly sem tréfált, amikor rendszeresen tolarenciáról beszélt. Valószínűleg a miniszterelnök.hu sem viccnek szánta, amikor május 31-én így idézte a névadóját: „néhány reflekciót azért engedjenek meg nekem”.
Szóval sokan vannak bajban az idegen szavakkal-nevekkel, ami addig nem baj, amíg magánügy - de amikor büszkén a köz elé tárják a tudatlanságukat, az nagyon kínos tud lenni.
Rádióban hallottam, csak az elmúlt pár hétben a következőket (és nem az interjúalanyoktól): inekció, Jezsenyin, artikulátlan.
Aztán a hektikás, ill. hektikus összetévesztését is szoktam szeretni, de legfőképpen azt az újabban egyre gyakoribb módit, hogy az országgyűlési képviselőket parlamentereknek nevezik.
(Nevezhetnék persze bioetalonnak is őket.)