Nyelvészi alapelvével, vagyis hogy „minden úgy jó, ahogy az emberek mondják-írják”, mindeddig nem sikerült megbarátkoznom – de azért Nádasdy Ádám nagyon jó fej.
Isten éltesse!
Fotó: litera.hu
Nyelvészi alapelvével, vagyis hogy „minden úgy jó, ahogy az emberek mondják-írják”, mindeddig nem sikerült megbarátkoznom – de azért Nádasdy Ádám nagyon jó fej.
Isten éltesse!
Fotó: litera.hu
Ahogy öregszem és ennek következtében egyre többször kell elővennem a Magyar Helyesírás Szabályai 10. kiadását (1964!),én már megbarátkoztam az alapelvvel.
VálaszTörlésA blogbejegyzés szerzője ezek szerint még fiatal.:)
Kedves ᴁ,
VálaszTörlésén már nem öregszem, hanem öreg vagyok.
Ami a szabálykönyvet illeti, ha – a korszellemmel erősen szembemenve – fontosnak tartja a helyesírást és a helyes írást, akkor a jelenleg érvényben levő 11. kiadást ajánlom inkább (igaz, hogy az is már 28 éve, 1984-ben jelent meg).
Nádasdynak pedig nem a szabados helyesírásával nem értek egyet (hiszen rengeteg a logikátlan és érthetetlen szabály ebben a bizonyos akadémiai helyesírásban, tehát jól teszi, ha nem mindenben követi), hanem a nyelvhasználattal kapcsolatos nézeteivel. Nyilván begyepesedett fundamentalista vagyok, de nem tudok lelkesedni azért, hogy ha már elég sokan mondják-írják azt pl. hogy „a párt, aki” vagy „jelezte felé” vagy „kialakításra kerül”, akkor ezek a borzadályok innentől kezdve helyesek, elfogadandók, netán még támogatandók is. Szóval ez az én bajom a különben csillogóan szellemes, okos, független szellemű és tisztességes Nádasdyval.