Tertium datur

Ebben a blogban annyi példát hoztam már az ly, illetve j igen sajátos használatára, hogy úgy gondoltam, ennél többre már igazán nincs szükség. 

Na de amit ma láttam, olyat még soha; mondhatni, új minőséget képvisel, vétek lenne megfosztani tőle bárkit is:

A Facebook helyesiras.hu oldalán találtam ezt a remekművet, ahol nagyon sok érdekesség van még ­– többek között innen, a Hol van helyileg? blogból is átvettek már posztokat (igaz, hogy nem jelölték meg a forrást, sebaj – én most jó példával járok elöl, hátha rájönnek, hogy nekik is így kéne tenniük).

Schmitt Pál már saját maga szerint sem doktor, viszont sokat javult a helyesírása

Végleg, az utolsó fórumon, a jogorvoslati bizottságban is kimondták, hogy az egyetem jogosan vonta vissza Schmitt Pál doktori címét. Ebből az érintett azt az érdekes tanulságot vonta le, hogy helyreállt a becsülete, valamint hogy lemond arról, ami már nem az övé.

Mindezt az MTI Országos Sajtószolgálathoz elküldött nyilatkozatában közölte Schmitt Pál. 
Itt ebben a blogban nem bocsátkozunk mélylélektani elemzésekbe, de – mivel a volt köztársasági elnök írásbeli megnyilvánulásai sűrűn szerepeltek elrettentő példaként az itteni posztokban – kötelességünknek érezzük, hogy Sch. P. hattyúdala is megörökíttessék. 
Annál is inkább, mert örvendetes javulásról számolhatunk be: Schmitt Pálnak jót tett a pihenés, az alábbi nyolc mondatban (plusz dátum és aláírás) mindössze 11 hibát követett el – és ez őnála hihetetlen mérvű fejlődést jelent az eddigi munkásságához képest.

Íme: (A hibás szavak után zárójelben - kövér, dőlt betűkkel - a helyes verzió.)

A Semmelweis Egyetem rektorához 2012. április 12-n (12-én) benyújtott felülvizsgálati kérelmemre, valamint a Fővárosi Törvényszék korábbi határozata alapján felállított Jogorvoslati (jogorvoslati) Bizottság (bizottság)  által hozott jogerős, a Szenátus korábbi döntését felülíró határozat velem szemben etikai vétséget nem állapított meg; éppen ellenkezőleg: a Magyar Testnevelési Egyetemnek a doktori fokozat adományozására vonatkozó gyakorlatát és eljárását minősítette jogszabályba ütközőnek, továbbá etikailag kifogásolhatónak, ahogy az értekezést hivatalos eljárásra bocsátotta. 
Ezen határozat alapján a becsületem helyre állt (helyreállt), a felülvizsgálati kérelmem eredményre vezetett.
A határozat megismerése után, tekintettel annak tartalmára, a tisztesség úgy kívánta, hogy egy akkor hibás egyetemi gyakorlat és eljárás alapján nekem ítélt kisdoktori címem használatáról az alábbi nyilatkozattal lemondjak. 
„Tisztelt Jogorvoslati Bizottság!

A tisztelt Jogorvoslati (jogorvoslati) Bizottságnak (bizottságnak) a mai napon hozott I. sz. határozatára való tekintettel, amelyben a Magyar Testnevelési Egyetemnek a doktori (doctor universitatis) fokozat adományázására (adományozására) vonatkozó, nem jogszabályszerű gyakorlatát állapította meg, ezennel a doktor (doctor) univ. cím használatáról lemondok azzal, hogy ezen törvénybe ütköző eljárásról nem volt tudomásom, a dolgozatomat jóhiszeműen, az akkori elvárásoknak megfelelően készítettem el és nyújtottam be.

Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét (tudomásulvételét).

Budapest, 2013. május hó 3.

Schmitt Pál"

A lemondó nyilatkozatot a Jogorvoslati Bizottság tudomásul vette, annak tartalmát nem vitatta. 
Tekintettel arra, hogy a jogerős határozattal az ügy lezárult, őszintén remélem, hogy folytathatom munkámat a magyarság és az Olimpiai (olimpiai) Mozgalom (mozgalom) szolgálatában.

Reveláns in fraglanti

Az idegen szavak téves használatáról, jelentésük keveréséről vagy egyszerűen a tudatlanság okozta hibás formájukról már többször is szó esett itt a blogban, például a bioetanol, tolerancia, artikulálatlan helyett a bioetalon, tolarencia, artikulátlan szavakról itt, vagy a professor emeritus helyett professzor emirátus (!) használatáról itt. 
Most még néhány másik példát mutatok be, egy a napokban hallott szó apropóján.

Nemrég DVD-n is megjelent az 1972-ben készült kiváló dokumentumfilm, A határozat, és így megint elmosolyodhattunk (elég kesernyésen) a benne szereplő nagyon buta, de csupa önbizalom párttitkár többször is elhangzó szóleleményén: „Ez egy kontrax helyzet, elvtársak.” (Valami olyasmit akarhatott mondani szegény, hogy ellentmondásos, fonák, nem várt helyzet  – ám ő le akarta nyűgözni a műveltségével a beosztottjait, így sikerült a paradox, a kontraproduktív (és talán még a groteszk) szavakból előállítania a kontraxot. (Hogy innen kapta-e az ihletet Dicső Gábor, amikor nevet adott a gigacégének, azt nem tudom, de tény, hogy ezáltal közismertté vált ez a szó – az eredete pedig homályba veszett.)

Kevésbé nagy karriert befutó, de nemritkán hallható, jellegzetes szótévesztések: reveláns, pitináer, prularizmus, in fraglanti (releváns, pitiáner, pluralizmus, in flagranti helyett).

Személyes kedvencem a tankáta, amelyet a toccata és a kantáta szóból mixelt egy zenei jártasságát fitogtató ismerősöm.

És most az elején említett minapi élmény. A múlt héten egy rádióműsorban hangzott el: endlózung. (Endlösung helyett természetesen.) Nem feltételezem, hogy tudatlanságból, sokkal valószínűbb, hogy véletlen volt, de akkor is nagyon kínos.