Az idegen szavak téves használatáról, jelentésük keveréséről
vagy egyszerűen a tudatlanság okozta hibás formájukról már többször is szó
esett itt a blogban, például a bioetanol, tolerancia, artikulálatlan helyett a bioetalon, tolarencia, artikulátlan szavakról itt, vagy a professor emeritus helyett professzor emirátus (!) használatáról itt.
Most még néhány másik példát mutatok be, egy a napokban hallott szó apropóján.
Most még néhány másik példát mutatok be, egy a napokban hallott szó apropóján.
Nemrég DVD-n is megjelent az 1972-ben készült kiváló
dokumentumfilm, A határozat, és így megint elmosolyodhattunk (elég kesernyésen) a benne szereplő nagyon
buta, de csupa önbizalom párttitkár többször is elhangzó szóleleményén: „Ez egy
kontrax helyzet, elvtársak.” (Valami olyasmit akarhatott mondani szegény, hogy ellentmondásos,
fonák, nem várt helyzet – ám ő le akarta
nyűgözni a műveltségével a
beosztottjait, így sikerült a paradox, a kontraproduktív (és talán még a groteszk)
szavakból előállítania a kontraxot. (Hogy innen kapta-e az ihletet Dicső Gábor,
amikor nevet adott a gigacégének, azt nem tudom, de tény, hogy
ezáltal közismertté vált ez a szó – az eredete pedig homályba veszett.)
Kevésbé nagy karriert befutó, de nemritkán hallható,
jellegzetes szótévesztések: reveláns, pitináer, prularizmus, in fraglanti
(releváns, pitiáner, pluralizmus, in flagranti helyett).
Személyes kedvencem a tankáta, amelyet a toccata és a
kantáta szóból mixelt egy zenei jártasságát fitogtató ismerősöm.
És most az elején említett minapi élmény. A múlt héten egy
rádióműsorban hangzott el: endlózung. (Endlösung helyett
természetesen.) Nem feltételezem, hogy tudatlanságból, sokkal valószínűbb, hogy
véletlen volt, de akkor is nagyon kínos.