2010. június 14.

Elválasztójog

Hajdanában arról volt híres a Népszabadság, hogy - több igazat ő sem írt ugyan, mint más napilapok (sőt) - nyelvi, helyesírási szempontból viszont meg lehetett bízni benne, erre példásan igényesek voltak.
No ez már rég a múlté, és a színvonal egyre csak alacsonyabb, mostanra elképesztő hibákkal van tele ez a lap is. Elválasztási bravúrjai különösen mellbevágók, a mai teljesítményük pedig - remélhetőleg - nehezen múlható felül: mecs-csnézés.
(Persze, tudom: ma már nem ember választ el, hanem gép - de egyrészt azt a gépet ember programozza, másrészt ez úgy volt valaha, hogy mielőtt az utcára került a lap, megnézte szerkesztő, olvasószerkesztő, korrektor. Ma már szemmel láthatóan nem nézi meg senki, minden úgy kerül az olvasó elé, ahogy a világra hozták. Ha torzszülöttként, hát úgy.)
Viszont apropót szolgáltat ez a vicces elválasztás egy kis elmélkedésre.
A netes újságok döntő többsége szabadsoros tipográfiájú (ez a blog is), tehát az elválasztás bonyolult problémájával általában nem kell szembenézni - de azért akadnak címlapok, ahol rákényszerül az ember néha. Ilyenkor aztán kiderül, hogy elválasztani is elfelejtettek már sokan: lépten-nyomon olyasmiket olvasni, hogy gép-et, Andor-ét, motorba-leset stb. Pedig olyan egyszerű a dolog: egyszerű szavakat a szótagolás szerint választunk el, összetetteket pedig az összetétel helyén: gé-pet, An-do-rét, mo-tor-bal-eset.
Rendíthetetlen híve vagyok a minél szélesebb állampolgári jogoknak, de mégiscsak be kéne érni a szabad választással - a szabad elválasztást egyelőre nem kéne törvénybe iktatni.

1 megjegyzés:

  1. A gépi elválasztásnak megvan az a behozhatatlan előnye, hogy ilyen bájos szót más módon nem lehetne előállítani: magány-nyomozó. (Népszabadság, júl. 6.)

    VálaszTörlés

Free counter and web stats