Schmitt Pál már saját maga szerint sem doktor, viszont sokat javult a helyesírása

Végleg, az utolsó fórumon, a jogorvoslati bizottságban is kimondták, hogy az egyetem jogosan vonta vissza Schmitt Pál doktori címét. Ebből az érintett azt az érdekes tanulságot vonta le, hogy helyreállt a becsülete, valamint hogy lemond arról, ami már nem az övé.

Mindezt az MTI Országos Sajtószolgálathoz elküldött nyilatkozatában közölte Schmitt Pál. 
Itt ebben a blogban nem bocsátkozunk mélylélektani elemzésekbe, de – mivel a volt köztársasági elnök írásbeli megnyilvánulásai sűrűn szerepeltek elrettentő példaként az itteni posztokban – kötelességünknek érezzük, hogy Sch. P. hattyúdala is megörökíttessék. 
Annál is inkább, mert örvendetes javulásról számolhatunk be: Schmitt Pálnak jót tett a pihenés, az alábbi nyolc mondatban (plusz dátum és aláírás) mindössze 11 hibát követett el – és ez őnála hihetetlen mérvű fejlődést jelent az eddigi munkásságához képest.

Íme: (A hibás szavak után zárójelben - kövér, dőlt betűkkel - a helyes verzió.)

A Semmelweis Egyetem rektorához 2012. április 12-n (12-én) benyújtott felülvizsgálati kérelmemre, valamint a Fővárosi Törvényszék korábbi határozata alapján felállított Jogorvoslati (jogorvoslati) Bizottság (bizottság)  által hozott jogerős, a Szenátus korábbi döntését felülíró határozat velem szemben etikai vétséget nem állapított meg; éppen ellenkezőleg: a Magyar Testnevelési Egyetemnek a doktori fokozat adományozására vonatkozó gyakorlatát és eljárását minősítette jogszabályba ütközőnek, továbbá etikailag kifogásolhatónak, ahogy az értekezést hivatalos eljárásra bocsátotta. 
Ezen határozat alapján a becsületem helyre állt (helyreállt), a felülvizsgálati kérelmem eredményre vezetett.
A határozat megismerése után, tekintettel annak tartalmára, a tisztesség úgy kívánta, hogy egy akkor hibás egyetemi gyakorlat és eljárás alapján nekem ítélt kisdoktori címem használatáról az alábbi nyilatkozattal lemondjak. 
„Tisztelt Jogorvoslati Bizottság!

A tisztelt Jogorvoslati (jogorvoslati) Bizottságnak (bizottságnak) a mai napon hozott I. sz. határozatára való tekintettel, amelyben a Magyar Testnevelési Egyetemnek a doktori (doctor universitatis) fokozat adományázására (adományozására) vonatkozó, nem jogszabályszerű gyakorlatát állapította meg, ezennel a doktor (doctor) univ. cím használatáról lemondok azzal, hogy ezen törvénybe ütköző eljárásról nem volt tudomásom, a dolgozatomat jóhiszeműen, az akkori elvárásoknak megfelelően készítettem el és nyújtottam be.

Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét (tudomásulvételét).

Budapest, 2013. május hó 3.

Schmitt Pál"

A lemondó nyilatkozatot a Jogorvoslati Bizottság tudomásul vette, annak tartalmát nem vitatta. 
Tekintettel arra, hogy a jogerős határozattal az ügy lezárult, őszintén remélem, hogy folytathatom munkámat a magyarság és az Olimpiai (olimpiai) Mozgalom (mozgalom) szolgálatában.

Autorádilyó

A Népszabadság megszerezte a – nem véletlenül – féltve őrzött kincset, azt a pályázati anyagot, amellyel az Autórádió nevű képződmény, a Klubrádiót legyőzve, megnyerte a Médiatanács  frekvenciapályázatát.
A lap szerkesztőségében ki is preparálták előzékenyen, hogy ezúttal ne kelljen fáradnom a korrigálással, ahogy azt Schmitt Pál különböző megnyilvánulásai esetén tettem.
Íme egy részlet a műből:

Ami nem megy, az nem megy

(Ezt most nem én találtam, hanem a Képviselő Funky.)

Hungarikum

Ilyet csak Magyarországon találhattak ki, sajnos:

http://www.schmittify.com/

Mindjárt ki is próbáltam a legkézenfekvőbb helyen:

http://www.schmittify.com/go?url=http%3A%2F%2Fpresszarium.blogspot.com

Aztán még egyen:

http://www.schmittify.com/go?url=http%3A%2F%2Fwww.origo.hu

Álamfőnk a éterembe

Pedig megfogadtam, hogy nem írok több Schmitt-posztot (ebben a blogban legalábbis nem), mert már én szégyellem magam – őhelyette. Épp elég volt ez meg ez meg ez meg ez.
Na de amit most találtam a Hírszerzőn, azt mégsem lehet szó (és kép) nélkül hagyni. Íme:


Ezt már csak olyan módon lehetne kommentálni, ami nem illenék egy nyelvi blog – pláne egy könnyed hangvételűnek szánt nyelvi blog – profiljába. Úgyhogy megtartóztatom magam, és csendben szégyenkezem tovább.

Epilógus

A Köztársasági Elnöki Hivatal figyel az alulról jövő kritikára.
Bár Kiss Norbert hivatalvezető azt nyilatkozta, hogy a magyar nyelv és a helyesírás iránti érdeklődés felkeltése miatt, szándékosan helyeztek el hibákat az újévi államfői beszéd szövegében, úgy látszik, a nevelő célzatból is megárt a sok, mert január 1-je estéjére – sokszori nekifutásra ugyan, de – kijavították a hibák többségét. (Igaz, hogy például arról szemlátomást nem sikerült meggyőzni a KEH-et, hogy a „vessünk számot” vonzata a magyar nyelvben valamivel és nem valamiről – de hát lehet, hogy már készül az NMHH idevonatkozó törvényerejű rendelete, és a szerkesztett internetes tartalmakon ezentúl így kell majd írni.)
Tegnap pedig egy sajnálkozó közleményt is megjelentett a KEH az oldalán, a szokottnál sokkal kevesebb hibával (lásd bloggertársam postját itt), és még azok nagy részét is korrigálták mára, úgyhogy most már csak azt kéne megoldani, hogy a köztársaság szót kis k-val írják, a választékos és a szép szavak közé vesszőt tegyenek és az utolsó mondat végére pontot a felkiáltójel helyett – és akkor máris hibátlan lenne a teljes, hosszú szöveg (három mondat).
Ami pedig a közlemény azon kitételét illeti, hogy: „mindent elkövetünk, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő” – arra csak korunk egy nagy gondolkodójának egyre inkább klasszikussá nemesedő idézetével (0:34-0:40) tudok reagálni: „Ne fogadjunk meg semmit, ne fogadkozzunk, csak tegyük a dolgunk bölcsességgel!”

Vízgereblyézés

Archaizáló fordulatokban, képzavarokban, semmitmondásokban és különleges értelmetlenségekben gazdag új évet kívánok.
Vagyis ilyesmikben gazdagot:

Így fogjunk kezet mi is saját valónk elmúlt énjével.

Mi hiányosságunk volt az óévben, azt pótoljuk be, mi büszkeségünk volt, annak szellemében folytassuk cselekedeteinket.

Csalfa lenne, ha nem ismernénk be, hogy van még teendőnk az újévben is.

Személyes és nemzeti kihívások sora tornyosul előttünk.

Január elsejétől, vagyis mától, fél éven át nem csak saját, de százmilliók életének jobbítása is a mi vállunkat terheli. A sors játéka, hogy ez idő alatt újra egy fennhatóság alá kerül minden Európában élő magyar, s ha közjogi értelemben nem is, de szellemében, még ha fél esztendőre is, egyesülhet nemzetünk.

Hiszem, hogy készülő alkotmányunk képes lesz megfelelni a modern kor társadalmi kihívásainak, ötvözve ezeréves államiságunk, keresztény gyökereink értékeivel, biztos zsinórmértéket
nyújt majd számunkra, melyet minden állampolgár büszkén magáénak érezhet.

A fentiek a Bajnok újévi beszédéből valók, kopipésztelve a honlapról. Ha jól látom, a KEH éberen figyeli a blogoszférát, és malmai gyorsan őrölnek - hogy fenti stílben maradjunk -, mert ha az összes hibát nem is, de a Himnusz-idézetet már kijavították a honlapon. Igaz, hogy azt a vesszőt is beletették, amit nem kellett volna (lásd tallian.miklos kommentjét de alábbi posztjához).

Nyilván ezt sem olvasta Schmitt Pál

Mint magától az érintettől tudjuk, a készülő alkotmányra vonatkozó saját Javaslatát nem is látta Schmitt Pál, csak – mint a törvényekkel szokta - aláírta és továbbküldte. Nem történhetett ez másként a ma elmondott államfői üzenetével sem, hiszen ez is tele van helyesírási és egyéb nyelvi hibákkal, és ezúttal még az egysoros Himnusz-idézetben is sikerült – valakinek - elhelyeznie három hibát.
Ennyit találtam:

A tettes keresése valószínűleg már lázasan folyik.

Schmitt Pál Szent Pált értelmez, avagy az érzelemrokonító forraszték esete az oktrojált tollvonással

Mottó:
A stílus helyessége a gondolat helyessége. A stílus elárulja a gondolat egészségét vagy betegségét. A stílus testhezálló ruhája a gondolatnak s a test semmi fogyatkozását sem takarhatja el. Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni.
(Babits)

Egyszer megszámoltam a híres-neves Nenyiben szereplő hibákat - most is valami ilyesmire támadt kedvem, amikor elkezdtem olvasni Schmitt Pálnak és az ő hivatalának az alkotmány-előkészítő bizottság elnökéhez benyújtott Javaslatok című opusát, mert már a kísérőlevél alig másfél tucatnyi sorában 29* hibát találtam.
Íme: A főszöveg olvastán aztán feladtam - a feladat nagysága visszariasztott. A primitív helyesírási hibák tömkelege mellett ugyanis elemi nyelvtani, nyelvhelyességi lapszusoktól, tárgyi tévedésektől hemzseg a javaslat mind a harminc-egynéhány oldala, olyan mennyiségben és színvonalon, aminek láttán egy közepesen igényes általános iskolai tanár azonnal kivágná a nála ilyen produkcióval próbálkozó nebulót. Ép mondat csak ott található a szövegben, ahol valahonnan idéz (elütés persze ott is van számtalan).
Úgyhogy a mezei helyesírási és nyelvi hibák helyett inkább a hol mulatságos, hol szánalmas badarságok, értelmetlenségek közül fogok most párat bemutatni. (Természetesen betűhíven.)

"A kereszténység kialakulása Európában Pál apostol nevéhez fűződik, erről az újszövetség írásaiban tőle fennmaradt leveleiből és Lukács evangélista által megírt apostolok cselekedetei is tanúskodnak."
„Ennek hozományaként az emberi jogok olyan, mint sajtószabadság vallásszabadság érvényesülése is biztosítottá váltak.”
„Persze hozzájárult a katolikus egyház középkor végi válsága is, mely megreformálásra kényszerült.”
"A nyilvántartás feltételei legalább 100 személy megállapodása, az ügyintézési képviseleti szerv megválasztása, az alapítók nyilatkozata arról, hogy valóban hitelveket követnek vallásuk gyakorlása céljából történő szervezetről van szó."
„Az örök törvényen alapuló az emberi természettel is összhangban álló rend megvalósítása nem könnyű feladat, amennyiben Isten országával szemben áll a Sátán birodalma.”
„Az állam feladata olyan létfeltételek biztosítása, amelyek a polgárok céljait és így jólétét – is szolgálják. Az ilyen feltételek sajátos értelemben közjónak is tekinthető.”
„A történeti fejlődés első fontos állomása a Relum Novarum…” (Hogy a Relum nem csak elütés, hanem tudatlanság, azt a következő oldali újabb említés bizonyítja, ahol szintén l-lel írja a Rerumot a szerző: „A későbbiekben a Relum Novarum 100. évfordulójától kezdve…”)
„Az egyház azért sem követhet el erőszakot, mert az egyházi hatalom nem tekinthető politikai értelembe vett hatalomnak.”
„A világi hatalom birtokosai hatalmukat Istentől kapták, hiszen az abszolutórium felett is Istennek van hatalma.” (Erre a korszakos megállapításra, az egyetemi végbizonyítvány Istentől származtatására felhívnám Hoffmann Rózsa államtitkár asszony szíves figyelmét.)
"Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének 13. fejezetében a következők olvashatók: »Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak: mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.« Ezen idézet értelmezése, hogy bármilyen létező hatalmasság csakis isteni eredetű lehet. Saját értelmezésemben ezen idézet azt is jelenti, hogy az alkotmányozó hatalom is Istentől való."
"Tanulmányom nagyjából ezt a gondolatmenetet követi, hozzáteszem azonban, hogy elképzelhető (ugyanezen felfogást elfogadva) egy olyan terminológiai elcsúsztatás is, miszerint az alaptörvényt alkotmánynak, az alkotmányt pedig alkotmányosságnak nevezzük. Az azonban mindkét esetben egyértelmű, hogy létezik a »legfelső írott jogszabály« fölött egy olyan norma, melyet egy oktrojált parlamenti tollvonással nem lehet egyszerűen félre tenni."
"Közösséget vállalva történelmi hőseinkkel és emlékezve hazánk történelmének dicső pillanataira, a Szent Korona tanra, mely már évszázadokkal ezelőtt magában testesítette meg a nemzeti önrendelkezés és a jogegyenlőség eszméjét."
"Mindennapi életritmusunk felgyorsulása, az elektronikus levelezés térhódítása a nyelvhasználat eszköz-jellegének kidomborodását eredményezi. Sokan vélik úgy, hogy az új kommunikációs formák valamilyen oknál fogva felmentést adnak az igényes és helyes fogalmazásmód, valamint a helyesírás szabályai alól. Ez a szemlélet a magyar nyelv halálos ítélete."
"Anyanyelvünk érzelemrokonító forrasztékot létesít magyar és magyar között, éljenek bármely pontján a világnak."
"A gyermekek alkotmányos alapjogainak elemzése két csapásirányba ágazhat."
"A honfitársai sikere kapcsán felbuzdult gyermekek nagyobb valószínűséggel kezdik elsajátítani egy sportág szépségeit, feleslegessé téve a kórházi kezeléseket egészséges életmódjuk okából."
"Az egészséges életmód előmozdítása, a betegségek elkerülése mellett a közösségi létforma egyik megelevenedése, az egymás iránti alázat és összetartás kovásza."

Mindez tehát abból az irományból való, amelyben ezt írja köztársaságunk elnöke: "A magyar nyelv óvása, ápolása alapvető nemzeti érdek."

* Mégsem 29, hanem 30. Mert most látom csak, hogy nem vettem észre egy hibát: a levél utolsó előtti sorában a névelő szerepel az helyett. (További javításokat örömmel fogadok.)

Megszámoltam,

összesen 33 db nagybetű van a kötelezően kifüggesztendő és ezáltal elhíresült politikai nyilatkozatban (a mondatkezdő és személynévkezdő nagybetűkön kívül), és a 33 közül 25 (huszonöt) helytelen, hibás.
A képzavarokat („a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez”, „azokra a pillérekre emeljük … amelyek összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait”), kirívó magyartalanságokat („elvárás mindenki felé”) is figyelembe véve tehát ismét megállapíthatjuk, hogy igaza van Schmitt Pálnak: „a magyar nyelv … szemünk láttára veszít szépségéből”.
Szó szerint Sch. P. szeme láttára, hiszen ő írta alá fő helyen a nevezetes nyilatkozatot.

Idény eleji forma

„Az édes magyar nyelv rossz állapotban van.”
Ezt nem én, hanem a téma egy szakértője mondja: Schmitt Pál jövendő államfő, aki missziót indít a magyar nyelvért.
Én idáig nem merészkednék, de most, hogy két hete folyik a foci-vb, és így tovább gazdagíthattam az eddig is eléggé testes sportriporterfrázis-gyűjteményemet, magam is hajlok arra, hogy valami közhelyellenes nemzeti egyetértés nem ártana.

sípmester, hálóőr, portás, cerberus, pettyes, bőrgolyó, játékszer, a labda gömbölyű, lopja a távolságot, hozta a kötelezőt, tértölelő átadás, mélységből érkezik, ítélet-végrehajtó, hazaadásszerű lövés, rutinos róka, a játék küzdőjellege domborodik ki, igazságos pontosztozkodás, oroszlánbarlang, a futballt gólra játsszák, várják a megváltó sípszót, góllá érik a vendégek nagy nyomása, fölédurrant, jól olvassa a játékot, meddő mezőnyfölény, nyílt sisakkal támad, kinyílt a védelem, a bíró sípja néma maradt, a lábára varázsolta a labdát, ordító gólhelyzet, nem tud hozzátenni a meccshez, hiányzik egy igazi játékmester, zsebkendőnyi területen, otthon hagyta a góllövő cipőjét, eladja a labdát, hosszú a kispadjuk, érzi a kaput, a meccs a bíró sípszaváig tart, fejben jobbak voltak, a kontrákra építenek, gól nélküli eldöntetlen, többet birtokolják a labdát, kipókhálózta a felső sarkot, együtt él a játékkal, ajtó-ablak helyzet, gólerős támadó, felborul a pálya, bevette a kaput, a mezőnyfölényt nem tudják gólra váltani, besárgult a hátvéd.