Egy sorsüldözött névmás

Szegény amelyt az ág is húzza. Nem elég, hogy lépten-nyomon akit mondanak/írnak helyette, (lásd itt), ráadásul még ott is kikopóban van, ahol a legvadabb akizó (akiző?) se akizik – ott ugyanis amit használ: a film, ami; a regény, ami; a bútor, ami; a ház, ami.
Nem értem, miért. Hiszen az aki névmás élettelen megfelelője nem az ami, hanem az amely.

Az aminek ott van létjogosultsága, ahol főnévvel meg nem nevezett dolgot vezet be, vagy a teljes mellékmondatra (illetve annak állítmányára) utal vissza. (Példaként: Ajánlatos jól használni a névmásokat, ami azt a célt szolgálja, hogy az olvasó értse, amit írunk.)
Más esetekben az amely használandó. Szerintem.

Íme, egy példa, amelyben az ami, illetve amely használata épp ellenkezőjére fordítja a mondat értelmét:
A világon minden ötödik ember szervezetébe nem kerül elég cink, ami a krónikus gyomorgyengeség és a tüdőgyulladás veszélyét hordozza.
(Ez azt jelenti, hogy a cink hiánya veszélyes.)
A világon minden ötödik ember szervezetébe nem kerül elég cink, amely a krónikus gyomorgyengeség és a tüdőgyulladás veszélyét hordozza.
(Ez viszont azt jelenti, hogy maga a cink veszélyes.)