A Magyar Munka Tervről jut eszembe

Évekig próbálkoztam azon intézmények vagy tervek hivatalos neveinek módszeres összegyűjtésével, amelyeket a kormány vagy valamelyik minisztérium kitalált és amelyek szembemennek vagy a helyesírási szabályokkal, vagy a józan ésszel, vagy mindkettővel. (Nem az obligát nagybetűzésről beszélek, hiszen minden kormány és minden hatóság alapértelmezésként imád Minden Kezdőbetűt Naggyal Írni, merthogy az nyilván olyan méltóságteljes és fontosságot sugárzó. Tehát nem az ilyeneket gyűjtöttem, hanem egyszerűen csak azokat, amelyek teljesen értelmetlenek.)
Aztán amikor egyetlenegy olyat sem találtam, amelyik NEM ilyen lenne, koncepciót váltottam, és megszállottan keresni kezdtem a nyelvtanilag és értelmileg egyaránt korrekt kifejezéseket. Néhány hónapja végképp feladtam ezt a meddő próbálkozást.
Petri György nem erre az aspektusra gondolt ugyan, de húszéves jövendölése - „Rettenthetetlen hülyék kora jő” - e téren is beteljesedett.

Nagyon beteg

Lelőhely: Állami Egészségügyi Központ

Schmitt Pál Szent Pált értelmez, avagy az érzelemrokonító forraszték esete az oktrojált tollvonással

Mottó:
A stílus helyessége a gondolat helyessége. A stílus elárulja a gondolat egészségét vagy betegségét. A stílus testhezálló ruhája a gondolatnak s a test semmi fogyatkozását sem takarhatja el. Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni.
(Babits)

Egyszer megszámoltam a híres-neves Nenyiben szereplő hibákat - most is valami ilyesmire támadt kedvem, amikor elkezdtem olvasni Schmitt Pálnak és az ő hivatalának az alkotmány-előkészítő bizottság elnökéhez benyújtott Javaslatok című opusát, mert már a kísérőlevél alig másfél tucatnyi sorában 29* hibát találtam.
Íme: A főszöveg olvastán aztán feladtam - a feladat nagysága visszariasztott. A primitív helyesírási hibák tömkelege mellett ugyanis elemi nyelvtani, nyelvhelyességi lapszusoktól, tárgyi tévedésektől hemzseg a javaslat mind a harminc-egynéhány oldala, olyan mennyiségben és színvonalon, aminek láttán egy közepesen igényes általános iskolai tanár azonnal kivágná a nála ilyen produkcióval próbálkozó nebulót. Ép mondat csak ott található a szövegben, ahol valahonnan idéz (elütés persze ott is van számtalan).
Úgyhogy a mezei helyesírási és nyelvi hibák helyett inkább a hol mulatságos, hol szánalmas badarságok, értelmetlenségek közül fogok most párat bemutatni. (Természetesen betűhíven.)

"A kereszténység kialakulása Európában Pál apostol nevéhez fűződik, erről az újszövetség írásaiban tőle fennmaradt leveleiből és Lukács evangélista által megírt apostolok cselekedetei is tanúskodnak."
„Ennek hozományaként az emberi jogok olyan, mint sajtószabadság vallásszabadság érvényesülése is biztosítottá váltak.”
„Persze hozzájárult a katolikus egyház középkor végi válsága is, mely megreformálásra kényszerült.”
"A nyilvántartás feltételei legalább 100 személy megállapodása, az ügyintézési képviseleti szerv megválasztása, az alapítók nyilatkozata arról, hogy valóban hitelveket követnek vallásuk gyakorlása céljából történő szervezetről van szó."
„Az örök törvényen alapuló az emberi természettel is összhangban álló rend megvalósítása nem könnyű feladat, amennyiben Isten országával szemben áll a Sátán birodalma.”
„Az állam feladata olyan létfeltételek biztosítása, amelyek a polgárok céljait és így jólétét – is szolgálják. Az ilyen feltételek sajátos értelemben közjónak is tekinthető.”
„A történeti fejlődés első fontos állomása a Relum Novarum…” (Hogy a Relum nem csak elütés, hanem tudatlanság, azt a következő oldali újabb említés bizonyítja, ahol szintén l-lel írja a Rerumot a szerző: „A későbbiekben a Relum Novarum 100. évfordulójától kezdve…”)
„Az egyház azért sem követhet el erőszakot, mert az egyházi hatalom nem tekinthető politikai értelembe vett hatalomnak.”
„A világi hatalom birtokosai hatalmukat Istentől kapták, hiszen az abszolutórium felett is Istennek van hatalma.” (Erre a korszakos megállapításra, az egyetemi végbizonyítvány Istentől származtatására felhívnám Hoffmann Rózsa államtitkár asszony szíves figyelmét.)
"Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének 13. fejezetében a következők olvashatók: »Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak: mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.« Ezen idézet értelmezése, hogy bármilyen létező hatalmasság csakis isteni eredetű lehet. Saját értelmezésemben ezen idézet azt is jelenti, hogy az alkotmányozó hatalom is Istentől való."
"Tanulmányom nagyjából ezt a gondolatmenetet követi, hozzáteszem azonban, hogy elképzelhető (ugyanezen felfogást elfogadva) egy olyan terminológiai elcsúsztatás is, miszerint az alaptörvényt alkotmánynak, az alkotmányt pedig alkotmányosságnak nevezzük. Az azonban mindkét esetben egyértelmű, hogy létezik a »legfelső írott jogszabály« fölött egy olyan norma, melyet egy oktrojált parlamenti tollvonással nem lehet egyszerűen félre tenni."
"Közösséget vállalva történelmi hőseinkkel és emlékezve hazánk történelmének dicső pillanataira, a Szent Korona tanra, mely már évszázadokkal ezelőtt magában testesítette meg a nemzeti önrendelkezés és a jogegyenlőség eszméjét."
"Mindennapi életritmusunk felgyorsulása, az elektronikus levelezés térhódítása a nyelvhasználat eszköz-jellegének kidomborodását eredményezi. Sokan vélik úgy, hogy az új kommunikációs formák valamilyen oknál fogva felmentést adnak az igényes és helyes fogalmazásmód, valamint a helyesírás szabályai alól. Ez a szemlélet a magyar nyelv halálos ítélete."
"Anyanyelvünk érzelemrokonító forrasztékot létesít magyar és magyar között, éljenek bármely pontján a világnak."
"A gyermekek alkotmányos alapjogainak elemzése két csapásirányba ágazhat."
"A honfitársai sikere kapcsán felbuzdult gyermekek nagyobb valószínűséggel kezdik elsajátítani egy sportág szépségeit, feleslegessé téve a kórházi kezeléseket egészséges életmódjuk okából."
"Az egészséges életmód előmozdítása, a betegségek elkerülése mellett a közösségi létforma egyik megelevenedése, az egymás iránti alázat és összetartás kovásza."

Mindez tehát abból az irományból való, amelyben ezt írja köztársaságunk elnöke: "A magyar nyelv óvása, ápolása alapvető nemzeti érdek."

* Mégsem 29, hanem 30. Mert most látom csak, hogy nem vettem észre egy hibát: a levél utolsó előtti sorában a névelő szerepel az helyett. (További javításokat örömmel fogadok.)

Nagyon nem mindegy

Van, amikor nemcsak a fundamentalista helyesíráshívőknek fontos, hogy egybe- vagy különírunk egy-egy kifejezést, hanem mást-mást is jelent egy, illetve két szóban.

Ilyen például a küszöbönálló (rövidesen bekövetkező), ill. küszöbön álló (ténylegesen ott, a küszöbön álló);
a jólesik (kellemes érzés), ill. jól esik (zuhog);
az eszerint (tehát értelemben, határozószóként), ill. e szerint (ha névmás, vagyis: e szerint az előírás szerint vagy ez az előírás, e szerint csináld!);
a helybenhagy (pl. ítéletet), ill. helyben hagy (ott hagy, ahol éppen van) - sőt itt tulajdonképpen szükség lenne egy harmadikféle verzióra is, de mivel az nincs, az elagyabugyál szinonimája is: helybenhagy.
A magyartanár azt jelenti: magyart oktató pedagógus; a magyar tanár viszont azt: magyar nemzetiségű oktató. Tehát nagyon nem mindegy (manapság meg különösen), hogy azt írjuk-e: A nyitrai egyetemről elbocsátottak egy magyartanárt vagy azt: A nyitrai egyetemről elbocsátottak egy magyar tanárt.

Mozgékony kötőjelek

A külön-, ill. egybeírást lehet még egy kicsit bonyolítani az úgynevezett mozgószabállyal.

Leggyakrabban akkor lép életbe, ha egy kötőjellel már tagolt szóhoz újabb, szintén kötőjellel kapcsolandó utótag járul. Ilyenkor az első kötőjel eltűnik: pl. májfunkció-vizsgálat, de: májfunkcióvizsgálat-kérés; kerekasztal-konferencia, de: kerekasztalkonferencia-rendezés. Mint látható, így irdatlan hosszúságú szókígyókat kapunk, tehát jobb a körülírt szerkezetes megoldás: májfunkció-vizsgálat kérése, kerekasztal-konferencia rendezése stb. De ha nem a hatnál több szótag miatt kötőjeles az első összetétel: pl. szén-dioxid, akkor maradnia kell a kötőjelnek: szén-dioxid-kibocsátás.
A mozgószabály másik esete: amikor egy különírt szókapcsolat (pl. hideg víz) olyan utótagot kap (pl. csap), amely az egészhez járul. Ilyenkor az előrészt az új alakulatban egybeírjuk, és az utótagot (fontos: a szótagszámtól függetlenül) kötőjellel kapcsoljuk hozzá, így: hidegvíz-csap. (Mindezt az értelemtükrözés elvének is szokták hívni.) Ha ugyanis megőriznénk az előtagot két szóban, akkor azt kapnánk: hideg vízcsap - és ez azt jelentené, hogy a csap hideg, nem a belőle folyó víz. A jól ismert klasszikus példa: a vágott baromfi két szó, a baromfikereskedő egy - összetéve viszont: vágottbaromfi-kereskedő. Manapság ellenben ez a legsűrűbben előforduló példa a mozgószabályra: svájci frank, de svájcifrank-árfolyam.
Van egy harmadik esete is a mozgószabálynak, de ez viszonylag ritkán kerül elő: két azonos elő- vagy utótagú mellérendelő összetételnél - pl. valutavétel, valutaeladás, ill. földrakéta, levegőrakéta - ez a megoldás: valuta vétel-eladás, ill. föld-levegő rakéta. (Tulajdonnévi előtagoknál viszont nem érvényesül ez a mozgószabály - a két tulajdonnevet nagykötőjellel, míg a közös utótagot kiskötőjellel kapcsoljuk: Föld és Mars + távolság = Föld–Mars-távolság.)

Egybe, külön, kötőjellel

A különírás, ill. egybeírás a nem kedvelt kategóriába tartozik a helyesíráson belül. Sokan úgy próbálják áthidalni a problémát, hogy biztos, ami biztos alapon kötőjelet tesznek a két szó közé, amikor nem tudnak dönteni.
Így jön létre egyrészt a lépésről-lépésre, háztól-házig, egytől-egyig, napról-napra, tudván-tudta, ember-ember hátán, fej-fej mellett, szemtől-szembe, szebbnél-szebb, várva-várt, amelyek mindegyikét külön kell írni - másrészt a tere-fere, mende-monda, csiga-biga, lim-lom, herce-hurca, amelyeket viszont egybe kell.
Az előbbiek azért írandók külön, mert vagy ugyanannak a szónak a különböző toldalékokkal ellátott változatai (pl. napról napra, várva várt), vagy névutós szóismétlések tagjai (pl. fej fej mellett) - az utóbbiak pedig azért egybe, mert csak a végükön toldalékolhatók (hiszen nem mondjuk, hogy csigát-bigát, hercét-hurcát stb.)
Aztán persze az is gyakori, hogy külön- vagy épp egybeírunk olyan szavakat, amelyeket pedig kötőjellel kéne - pl. örökkön-örökké, réges-régi, körös-körül, unos-untalan, végestelen-végig, nőttön-nő. Ezek azért írandók kötőjellel, mert a módosított alakú szóismétlések egyik tagja nem él önállóan (nincs olyan, hogy réges, nőttön stb.)

De ennél egyszerűbb esetekben is lehet tévedni, akár a legfelső szinten is: például a Nádor utcai intézmény falán a KÖZÉP EURÓPAI EGYETEM felirat díszeleg az aranyszínű névtáblán...

Az ábra innen.

Is-is?!

Bizonyos jelekből úgy tűnhet, hogy egyre több problémát okoz az egybe- vagy különírás. Az ember azt hinné, hogy a tévében megjelenő inzerteken a különböző szövegek helyesen szerepelnek, mert azt képzeli, hogy ezek a feliratok figyelmesen és helyesírási hibák nélkül készülnek, de ha netán mégis hibás lenne valamelyik, akkor a műsor sugárzása előtt javítanák. Hát egy fenét. Tehát egyáltalán nem okoz problémát a dolog a tévék számára: vagy helyes, vagy nem - és akkor mi van?

Csak hatig kell számolni,

és máris kiderül, hogy kell-e kötőjel az adott összetett szóba, vagy sem.
Hat szótagig egybeírjuk, a fölött viszont kötőjelet teszünk a megfelelő helyre. (Ez persze csak az olyan összetett szavakra vonatkozik, amelyekben az egyik tag már eleve összetett – ha csak két egyszerű szóból áll az összetétel, akkor nincs számolgatás, egybe kell írni.)
Tehát pl. élelmiszeripar (6 szótag), élelmiszer-ipari (7 szótag), kukoricahibridizálás (ez rengeteg szótag ugyan, de csak sima összetétel).