65

Nyelvészi alapelvével, vagyis hogy „minden úgy jó, ahogy az emberek mondják-írják”, mindeddig nem sikerült megbarátkoznom – de azért Nádasdy Ádám nagyon jó fej.

Isten éltesse!

Fotó: litera.hu

Szerintem

Többen is megbíráltak a blog címe miatt, mondván: nem helytelen a „Hol van helyileg?”, mert igenis van olyan szituáció, amikor jogos így feltenni a kérdést. Például ha megkérdezik valakitől, hogy hol dolgozik, mire ő azt válaszolja, hogy „A vágóhídon”, akkor tovább kell faggatózni, hogy: „De helyileg hol?”.
Szerintem pedig nem. Ugyanis ilyen szó, hogy 'helyileg', szerintem nincs. Ez egy csinálmány, méghozzá egy borzasztóan hangzó csinálmány.
Igen, én is ismerem Nádasdy véleményét: minden olyan szó és kifejezés, bármely fordulat, amelyet az emberek használnak és a többi ember megért, tolerálható, sőt támogatandó, mert gazdagítja a nyelvet. Tehát a helyileg is. Csakhogy ez nem így van szerintem.
A nyelvhasználat elsekélyesedése, a pár száz szavas „szókincs”; a gondolkodni restség megnyilvánulásai (a nyelvi dzsókerek: az erről szól, a történet vagy a felé használata mindenütt, ahol semmi keresnivalójuk); a köznyelvbe betüremkedő bikkfanyelv (helyileg, elérhetőség, nagyságrendileg vagy épp az előző posztbeli fotón látható szörnyűség); az amely szó lassú kihalása (helyette: aki – pl. az ország, aki); a gügyögősdi (bocsi, nari, tali, zsepi, igazándiból) és társai nem gazdagítják, hanem ellenkezőleg: kiüresítik a nyelvet.
Mármint szerintem. Ellenvéleményeket, hozzászólásokat örömmel fogadok.

-ód, a csodák csodája

Tudjuk (ha mástól nem, Nádasdytól): minden szó létezik, amelyet használnak.
Létezik tehát a teljesen felesleges látszódik szó is (hajjaj, de mennyire: 37 000 találatot dobott ki a Google) - csak épp minek? Hiszen pontosan ugyanazt jelenti, mint a látszik - ámde hosszabb és rondább.
Hogy miért kezdett valaki képzőtúltermelésbe, azt nem tudni, de hogy divatot csinált, az biztos. Most már a hallatszódik is egyre sűrűbben hallatszik - izgatottan várom, mikor olvasom majd először azt, hogy tetsződik.

Aki

Már 89-ben megírta Esterházy, lelkes bólogatásomat kiváltva: „... azt már nem és nem, hogy egy párt, aki. Nem aki! Amely! Egy párt, amely. (Jelzem, ez a Kádár-korszakban még rendben volt, az MSZMP, amely. Mást most nem is irigylek onnét.)”
Az azóta eltelt több mint húsz évben a helyzet csak romlott, lassan teljesen kikopik a nyelvből az amely; most már aki az ország, a cég, a csapat, minden. (Nádasdy Ádám szerint persze nincs olyan, hogy nyelvromlás, csak a nyelvhasználat változása – ami igaz, de ez az eset nem ilyen, szerintem.)
Nádasdy például azt is megértéssel fogadja, hogy a bank, aki – merthogy ilyenkor nem az épületről van szó, hanem a testületről, és abban emberek dolgoznak, tehát.
Én már azt is hallottam – a közrádióban –, hogy az autó, aki.
Nyilván azért, mert ember ül benne. Egy üres autó tehát amely, egy teli pedig aki. Világos, ugye?