Már 89-ben megírta Esterházy, lelkes bólogatásomat kiváltva: „... azt már nem és nem, hogy egy párt, aki. Nem aki! Amely! Egy párt, amely. (Jelzem, ez a Kádár-korszakban még rendben volt, az MSZMP, amely. Mást most nem is irigylek onnét.)”
Az azóta eltelt több mint húsz évben a helyzet csak romlott, lassan teljesen kikopik a nyelvből az amely; most már aki az ország, a cég, a csapat, minden. (Nádasdy Ádám szerint persze nincs olyan, hogy nyelvromlás, csak a nyelvhasználat változása – ami igaz, de ez az eset nem ilyen, szerintem.)
Nádasdy például azt is megértéssel fogadja, hogy a bank, aki – merthogy ilyenkor nem az épületről van szó, hanem a testületről, és abban emberek dolgoznak, tehát.
Én már azt is hallottam – a közrádióban –, hogy az autó, aki.
Nyilván azért, mert ember ül benne. Egy üres autó tehát amely, egy teli pedig aki. Világos, ugye?
nekem a bank nem azért aki, mert a területén emberek dolgoznak, hanem mert személyként érzékelem. egy gonosz személyként.
VálaszTörlés(vagy ö.. izé.. jogi személyként? ez mi is pontosan)