A helyesírási szabályok, mint a nevük is mutatja, csak szabályok, nem törvények – tehát büntetlenül el lehet térni tőlük, hál’ istennek. (Remélem, nem is szándékoznak törvénybe foglalni, mint például a jegyességet.) Szóval nem kötelező betartanunk őket - de újságíróknak azért illik.
A szakmán kívüliekkel más a helyzet. Ha valaki nem ért egyet egyik-másik szabállyal, mondjuk, más a véleménye az egybe-, ill. különírásról – lelke rajta, írja nyugodtan két szóba, például, a dohányzóasztalt. De ha valaki büszke arra, hogy egyáltalán nem érdekli, hogyan ír és beszél az anyanyelvén, az nem rebellis, hanem egyszerűen igénytelen. Szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése