Újmódi történet

Tegnap láttam-hallottam A tét című műsort.
A videón látható 25:52 és 27:10 közötti bő egy perc alatt (amelyből a műsorvezető is kb. húsz másodpercnyit beszélt) Gerő András hétszer mondta ki a történet szót – egyetlenegyszer sem abban az értelemben, amit a történet jelent, vagyishogy elbeszélés, mese, adoma, sztori, beszámoló, história, történelem stb.
Újabban nagy divatba jött ez a szó-dzsolidzsóker, amelyet ebben a beszélgetésben nagyjából a dolog, ügy, feladat, helyzet, elképzelés, terv szavak helyett használt minduntalan a történész.

Mások más összefüggésekben élnek vele számolatlanul. Mondhatnák azt is, hogy izé, akármi, hogyishívják – de ezt a „történet”-et valahogy elegánsabbnak érzik, pedig pontosan ugyanazt a gondolkodni restséget mutatja.

Nem nagy dolog, tudom, és mondhatni: bár ez lenne a legnagyobb bajunk – de mégiscsak lehangoló ez az igénytelenség.

Szerintem

Többen is megbíráltak a blog címe miatt, mondván: nem helytelen a „Hol van helyileg?”, mert igenis van olyan szituáció, amikor jogos így feltenni a kérdést. Például ha megkérdezik valakitől, hogy hol dolgozik, mire ő azt válaszolja, hogy „A vágóhídon”, akkor tovább kell faggatózni, hogy: „De helyileg hol?”.
Szerintem pedig nem. Ugyanis ilyen szó, hogy 'helyileg', szerintem nincs. Ez egy csinálmány, méghozzá egy borzasztóan hangzó csinálmány.
Igen, én is ismerem Nádasdy véleményét: minden olyan szó és kifejezés, bármely fordulat, amelyet az emberek használnak és a többi ember megért, tolerálható, sőt támogatandó, mert gazdagítja a nyelvet. Tehát a helyileg is. Csakhogy ez nem így van szerintem.
A nyelvhasználat elsekélyesedése, a pár száz szavas „szókincs”; a gondolkodni restség megnyilvánulásai (a nyelvi dzsókerek: az erről szól, a történet vagy a felé használata mindenütt, ahol semmi keresnivalójuk); a köznyelvbe betüremkedő bikkfanyelv (helyileg, elérhetőség, nagyságrendileg vagy épp az előző posztbeli fotón látható szörnyűség); az amely szó lassú kihalása (helyette: aki – pl. az ország, aki); a gügyögősdi (bocsi, nari, tali, zsepi, igazándiból) és társai nem gazdagítják, hanem ellenkezőleg: kiüresítik a nyelvet.
Mármint szerintem. Ellenvéleményeket, hozzászólásokat örömmel fogadok.

Magyar (?) termék

Vízgereblyézés

Archaizáló fordulatokban, képzavarokban, semmitmondásokban és különleges értelmetlenségekben gazdag új évet kívánok.
Vagyis ilyesmikben gazdagot:

Így fogjunk kezet mi is saját valónk elmúlt énjével.

Mi hiányosságunk volt az óévben, azt pótoljuk be, mi büszkeségünk volt, annak szellemében folytassuk cselekedeteinket.

Csalfa lenne, ha nem ismernénk be, hogy van még teendőnk az újévben is.

Személyes és nemzeti kihívások sora tornyosul előttünk.

Január elsejétől, vagyis mától, fél éven át nem csak saját, de százmilliók életének jobbítása is a mi vállunkat terheli. A sors játéka, hogy ez idő alatt újra egy fennhatóság alá kerül minden Európában élő magyar, s ha közjogi értelemben nem is, de szellemében, még ha fél esztendőre is, egyesülhet nemzetünk.

Hiszem, hogy készülő alkotmányunk képes lesz megfelelni a modern kor társadalmi kihívásainak, ötvözve ezeréves államiságunk, keresztény gyökereink értékeivel, biztos zsinórmértéket
nyújt majd számunkra, melyet minden állampolgár büszkén magáénak érezhet.

A fentiek a Bajnok újévi beszédéből valók, kopipésztelve a honlapról. Ha jól látom, a KEH éberen figyeli a blogoszférát, és malmai gyorsan őrölnek - hogy fenti stílben maradjunk -, mert ha az összes hibát nem is, de a Himnusz-idézetet már kijavították a honlapon. Igaz, hogy azt a vesszőt is beletették, amit nem kellett volna (lásd tallian.miklos kommentjét de alábbi posztjához).

Egy névutó obskúrus karrierje

Egyszer már megpendítettem a felé névutó elburjánzását mindenfelé, ahol nem kéne.
Azóta, ha lehet, még romlott is a helyzet: lépten-nyomon olvasom-hallom. Ez régebben csak a politikus- és funkcionáriusnyelv sajátja volt (a többi, hasonlóan a ködösítést szolgáló kifejezés mellett: biztosít, elvárás, hivatkozás történik, elintézésre kerül stb.). Ma már boldog-boldogtalan használja, újságírók is szép számmal.
Pár friss példa:

... aktivitást kell mutatnia potenciális szavazói felé. (... szavazói előtt)
A jegyző feléjük nem jelezte, hogy intézkedni kell az ügyben. (A jegyző nem jelezte nekik, hogy ...)
Több kérdést is megfogalmazott az MNV vezetése felé. (... feltett az MNV vezetésének)
A szocialisták az elmúlt években többször is támadták a szerintük a Fidesz felé elfogult ügyészséget. (... Fidesz iránt elfogult ...)
Szeretnénk kifejezni együttérzésünket a család felé. (Együtt érzünk a családdal.)
A sofőr nem hibázott, egy alkatrész ugyanis azt jelezte felé, hogy az ajtó zárva van. (... egy műszer azt jelezte ugyanis, hogy ...)
Mi a teendő a bank felé? (Ennek a szépségdíjas kérdésnek a magyarra fordítása meghaladta a képességeimet.)

Originális

Van egy szervezet, ma olvastam róla az újságban. Ez a neve, betűhíven: Eredetiség Ellenőrzés a Gépjármű Bűnözés Elleni Egyesület.
Ízlelgessük egy kicsit!
Ami azonnal feltűnik: biztos azért írják ilyen sok szóba, hogy minél több nagybetű lehessen benne, mert az olyan tekintélyt sugárzó. (Nem is értem, miért nem Gép Jármű.) Aztán az ember megpróbálná kitalálni, hogy miről is van szó. Elsőre nem jön rá, de később sem, többedik olvasásra sem. Éspedig azért nem, mert semmi értelme sincs; olyan, mintha egy Z kategóriás fordítórobot állította volna elő.
Pedig nem: magyar anyanyelvű felnőtt emberek ötölték ki, nyilván hosszú brainstorming után, és aztán be is jegyeztették a magyar cégbíróságon. A jelek szerint ott sem tűnt fel senkinek, hogy értelmetlen, értelmezhetetlen, a józan ész és a nyelv elleni merénylet.