Álamfőnk a éterembe

Pedig megfogadtam, hogy nem írok több Schmitt-posztot (ebben a blogban legalábbis nem), mert már én szégyellem magam – őhelyette. Épp elég volt ez meg ez meg ez meg ez.
Na de amit most találtam a Hírszerzőn, azt mégsem lehet szó (és kép) nélkül hagyni. Íme:


Ezt már csak olyan módon lehetne kommentálni, ami nem illenék egy nyelvi blog – pláne egy könnyed hangvételűnek szánt nyelvi blog – profiljába. Úgyhogy megtartóztatom magam, és csendben szégyenkezem tovább.