Balneológia

Pokorni Zoltán szíves figyelmébe ajánlom

almárium ≠ almáskert
Altamira ≠ keserűvízmárka
campus ≠ ördögfióka
Cso-cso-szán ≠ asztalifoci-bajnok
dodzsem ≠ lekvárfajta
eudémonizmus ≠ EU-gyűlölet
expanzió ≠ hajdani szálloda
fezőr ≠ török ruhatáros
inkasszó ≠ perui nyelvjárás
isiász ≠ éltanuló
jassz ≠ zenei műfaj
kancsuka ≠ férficipő
kinológus ≠ Kína-szakértő (és nem is filmesztéta)
korrektor ≠ nyugdíjasklub-vezető
kriptográfia ≠ temetkezéstudomány
mentor ≠ emberevés
parafál ≠ bort dugaszol
parókia ≠ fodrászat
Patagónia ≠ halálos lóbetegség
perfekcionizmus ≠ szélsőséges zsidó mozgalom
pinakotéka ≠ nyilvánosház
sinológus ≠ vasúti szakember
snapszli ≠ pálinka
utópia ≠ korhelyleves
vegetál ≠ ízesít

Toldás és kötés

A New York szóból képzett melléknevet eddig a következőképpen láttam leírva: New-Yorki, New-York-i, new-yorki, new yorki, new york-i, New Yorki, New York-i, newyorki, newyork-i. A hetedik variáció a helyes, úgyhogy meg is ismétlem: New York-i.
Vagyis a két (vagy több) különírt elemből álló tulajdonnevek melléknévképzőjét kötőjellel kapcsoljuk: József Attila-i, Leonardo da Vinci-s, San Diegó-i (a város maga San Diego, de a szó végi rövid magánhangzó a toldalékoláskor megnyúlik). (Szintén csak zárójelben, de fontos: ez csak a képzőre vonatkozik - a rag vagy a jel ragad a névhez: New Yorkban, Leonardo da Vincivel, San Diegót.)
Ha viszont kötőjellel kapcsolt névelemekről van szó, mint pl. Monte-Carlo, a melléknévképző is tapad: monte-carlói.
Az újságok, folyóiratok címéhez kötőjellel illesztjük a képzőt: Magyar Tudomány-beli.
Ha a kettős mássalhangzóra végződő családnévhez azonos betűs toldalék járul, akkor azt szintén kötőjellel kapcsoljuk: Papp-pal, Pitt-tel. (Idegen szavakban ez minden tulajdonnévre érvényes: pl. Bonn-nál.)
Közneveknél viszont szóba sem jön a kötőjel: pl. sakkal.

Szagos mise

„Az is megérne egy misét” – erre a keresésre 497 000 találatot ad a Google.
Az a több százezernyi ember, aki ezt a fordulatot használja, olyasmit akar mondani, hogy ’arról is érdemes lenne beszélni’, ’elgondolkozhatnánk azon is’, ’nem ártana annak sem utánanézni’ stb. Ám helyette ezt mondják-írják, és talán még választékosnak is érzik magukat.
Holott a mondás eredetije (Párizs megér egy misét) nagyon is konkrét, nem átvitt értelmű. Bourbon Henrik hugenotta volt, s ahhoz, hogy francia király lehessen, katolizálnia kellett. Ehhez semmi kedve nem volt ugyan, de a trónhoz annál inkább, úgyhogy 1593-ban áttért a katolikus hitre, és ennek kapcsán mondta – állítólag – e legendásan cinikus szavakat.
Hogy – feltehetően egy újságcikkben – mikor és ki által kezdett átfordulni a teljes értelmetlenségbe ez a mondat, azt ma már valószínűleg nehéz lenne felkutatni, de hogy óriási divat lett belőle a sajtóban és a közbeszédben, az biztos.
Engem borzasztóan irritál ugyan, ahányszor csak látom-hallom - de mivel kiirthatatlanul elterjedt, szóba sem akartam hozni itt a blogban. Ám amikor azt olvasom a tegnapi újságban egy irodalmi kávéház kapcsán, hogy: „Szeged maga is megér több misét”, akkor azért mégiscsak azt kell mondanom, hogy ez már tényleg túlzás. Itt kéne abbahagyni.

Tilos az A?

Először csak a legbugyutább reklámokban beszéltek így, ma már viszont – mivel az emberek a tévékből, nyálrádiókból szívják magukba az épp divatos beszédmódot – általánosan elterjedt a névelőtlenség. (Mármint a határozott névelő – a, az – a hiánycikk, ugyanis az egy, a határozatlan, ott is virít, ahol nem kéne.) „Derekam fáj”, „Ragyogó színe lett pulóveremnek”, „Mobilom mindent tud” – selypítik, pöszítik, gügyögik a többnyire ráadásul súlyosan beszédhibás bájolgók. És ez a módi az újságok nyelvébe is egyre inkább beszüremkedik. Sőt, nemcsak a főnevek elől kopik ki a névelő, hanem például a felsőfok elől is: Legjobb középdöntősök mérkőznek; vagy olyan időhatározók elől, ahol szükség lenne rájuk: … – mondta múlt hét szerdáján Lázár. Ezek persze az ártalmatlanabb esetek, mert csak csúnyák, de legalább nem értelemzavarók. Ha viszont azt olvassuk, hogy: Hétfőn este elesett egy orosházi férfi házától nem messze – akkor adódik a kérdés: Ki is az, aki elesett az orosházi férfi házától nem messze? Más lenne a helyzet, ha kitennénk a névelőt oda, ahol értelmet ad a mondatnak: Hétfőn este elesett egy orosházi férfi a házától nem messze – így ugyanis rögvest kiderül, hogy az orosházi férfi az alany, ő esett el. Ugyanez a helyzet itt: Az ellenzék aránytalansága miatt bírálja a rendszert. Tehát ki az, aki bírálja a rendszert az ellenzék aránytalansága miatt? Ám egyértelművé válik a mondat, ha betesszük a névelőt: Az ellenzék az aránytalansága miatt bírálja a rendszert. Még egy példa: Sok mindent ajándékozott a BKV üzletfeleinek az elmúlt években. Kicsoda ajándékozott tehát? Ha a BKV, akkor így kell írni: Sok mindent ajándékozott a BKV az üzletfeleinek. Így már egyértelmű. De a legrosszabb eset az, ha két alanyjelölt is van a mondatban, és a névelőhiány miatt nem lehet eldönteni, hogy ki az igazi: Tarlós azért tartott sajtótájékoztatót, mert Szentes Tamás távollétében próbálta leváltani a budapesti kórházak igazgatóit. Így olyan, mintha Tarlós próbálta volna leváltani az igazgatókat, Szentes Tamás távollétében. Ha viszont betesszük az értelmező névelőt: Tarlós azért tartott sajtótájékoztatót, mert Szentes Tamás a távollétében próbálta leváltani a budapesti kórházak igazgatóit - már fel is menthetjük Tarlóst az igazgatóleváltás-dömping vádja alól.