Budapest Főváros Tanácsa nyelvújít

S ha már, akkor a legmegfelelőbb helyen, Kazinczy emléktábláján.

Nagyon durva

Népszabadság, 2012. október 6.

A mindenhez értő miniszterelnöki megbízott

Kerényi Imre, az alaptörvény asztaláról, a kurzusfestményekről és legfrissebben a kultuszkönyvtárról elhíresült udvari bohóc (hivatalosan: miniszterelnöki megbízott) a közelmúltban a magyar nyelvben való jártasságát csillogtatta.
A levél kommentárt nem igényel, magáért beszél. Íme:

Itt a magyar csúcs

Jó sok képzavart és agyzavart gyűjtöttem már össze itt a blogban, és ezerszámra lehetne még – de az imént olvasott után abbahagyom ezt a tevékenységet, mert, azt hiszem, ez felülmúlhatatlan: „Európa saját holdkóros vesztébe tántorog”.
Itt.

Angolnyelv-tudás

A kisföldalatti kijelzője

Egy PQS-étterem ajánlata

í-í-í!

A szerviz szót rendszeresen hosszú í-vel írják, erről már esett szó (például itt), na de a másik két szó ebben a formában az újdonság erejével hat, azt hiszem.

Tupír or not tupír?

Pár éve figyeltem fel arra a jelenségre, hogy divatba jött az elkövetkező szó használata a következő helyett (pl.: Az elkövetkező napokban sok csapadék várható). Újabban pedig még érdekesebbé vált a helyzet, most már az elkövetkező sem elég tudálékos, és aki ad magára, az úgy mondja, hogy Az elkövetkezendő napokban ... stb. Rejtély, hogy miért. 
Megnéztem: a Google 1 380 000 találatot ad az elkövetkezőre, és még az elkövetkezendőre is 610 000-et (!).
Van még hasonló példa. Sokan túl földhözragadtnak tartják azt mondani például: Tegnap 110 baleset történt az utakon ¬– úgyhogy inkább így fogalmaznak: A tegnapi napon 110 baleset történt. Sőt, még gyakrabban így: A tegnapi nap folyamán ... stb. Miért jobb ez? Miért helyesebb ez? Nem értem.
A tegnapi napon: 179 000; a tegnapi nap folyamán 419 000; a holnapi napon: 44 200; a holnapi nap folyamán: 128 000 a Google szerint.
Tudja valaki, hogy miért jobb bonyolultan, körmönfontan kifejezni valamit, amit egyszerűen is lehet? Hogy miért jobb feltupírozni a szavainkat, a mondandókat?

Autorádilyó

A Népszabadság megszerezte a – nem véletlenül – féltve őrzött kincset, azt a pályázati anyagot, amellyel az Autórádió nevű képződmény, a Klubrádiót legyőzve, megnyerte a Médiatanács  frekvenciapályázatát.
A lap szerkesztőségében ki is preparálták előzékenyen, hogy ezúttal ne kelljen fáradnom a korrigálással, ahogy azt Schmitt Pál különböző megnyilvánulásai esetén tettem.
Íme egy részlet a műből:

Iskula

És mindez épp Oxfordban.

A Sunból

Aranyigazság

65

Nyelvészi alapelvével, vagyis hogy „minden úgy jó, ahogy az emberek mondják-írják”, mindeddig nem sikerült megbarátkoznom – de azért Nádasdy Ádám nagyon jó fej.

Isten éltesse!

Fotó: litera.hu

Még mindig van lellyebb

A Népszabadság címoldalán, legalább 16 pontos betűméret.

Ne hüéskedj, mert komoan veszik!

Sokszor volt már téma itt a Helyilegben az ly/j, például itt. Arra, hogy most megint megpendítsem, egy tegnap látott újságcikk késztetett.

Azt már régóta tapasztalhatjuk, hogy egy bizonyos szubkultúrában kifejezetten trendi a fenti dilemma áthidalása oly módon, hogy a kétséges betűt egyszerűen kihagyják, ilyenformán: ien, meik, mien, valamie stb. Ez nyilván állati jópofa és főleg nagyon eredeti, baj csak akkor van, ha a nyelvileg alulinformált olvasó azt hiszi, hogy ezeket tényleg így kell írni. Még nagyobb baj pedig akkor van, ha nem csak hülye posztok hülye kommentjeiben találkozik ezzel a jelenséggel a mit sem sejtő szövegfogyasztó, hanem a némi presztízst még mindig őrző Népszabadság hasábjain. Ahogy tegnap, amikor egy cikkben kétszer is (tehát nem véletlenül) így szerepel: estélyiét (estélyijét helyett). A két mondatrészlet: „... mindenki megcsodálhatta ... burgundi színű* estélyiét” és „... emlékezetesnek tartja Julia Roberts ... Valentino-estélyiét is”.

Tudom, hogy a helyesírás egyre inkább csak felesleges luxus, megvetendő grammar nazik homokozója, úri huncutság (illetve dehogy: az urak tudnak a legkevésbé helyesírni – lásd ennek a blognak rengeteg posztját Schmitt-től a Nenyiig és a törvényszövegekig), de azért mégiscsak jó lenne, ha megállna végre vagy legalább lassulna ez a rapid hanyatlás.

* Hogy a burgundiszínűt egybe kellett volna írni, az ezen a szinten szóra sem érdemes.

Újmódi történet

Tegnap láttam-hallottam A tét című műsort.
A videón látható 25:52 és 27:10 közötti bő egy perc alatt (amelyből a műsorvezető is kb. húsz másodpercnyit beszélt) Gerő András hétszer mondta ki a történet szót – egyetlenegyszer sem abban az értelemben, amit a történet jelent, vagyishogy elbeszélés, mese, adoma, sztori, beszámoló, história, történelem stb.
Újabban nagy divatba jött ez a szó-dzsolidzsóker, amelyet ebben a beszélgetésben nagyjából a dolog, ügy, feladat, helyzet, elképzelés, terv szavak helyett használt minduntalan a történész.

Mások más összefüggésekben élnek vele számolatlanul. Mondhatnák azt is, hogy izé, akármi, hogyishívják – de ezt a „történet”-et valahogy elegánsabbnak érzik, pedig pontosan ugyanazt a gondolkodni restséget mutatja.

Nem nagy dolog, tudom, és mondhatni: bár ez lenne a legnagyobb bajunk – de mégiscsak lehangoló ez az igénytelenség.

Jeki

Reklám-sms érkezett. Idézem betűhíven:

Téli vásár ráadás! Jekik 50% engedményel. Ujabb Mona Lisa és Gelco termékek 1900.-9990.-Ft-ig a Skála Metro Mona Lisa Sopban.

(Egyedül nem jöttem rá, hogy mi lehet az a jeki, szerencsére segítettek: dzseki.)

De csak ennyi a vidám része a dolognak – mert ez a nyelvi színvonal egyébként elkeserítő. Persze nem meglepő, hisz ilyeneket látunk magunk körül mindenfelé. És ez csak romlani fog. Merthogy fejtől büdösödik.