Miközben mindenkit arra biztatok, hogy forgassa minél gyakrabban a helyesírási könyveket, azért nem hallgathatom el, hogy néha igencsak felszalad az ember szemöldöke, amikor elmélyed bennük.
Az eddigi legátfogóbb helyesírási kézikönyvet (a szerzők Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila) az Osiris adta ki. Nekem a 2004-es van meg, úgyhogy minden most következő példám (kérdésem) onnan származik.
A gyűjtésemnek csak azt a részét írom itt le, amelyek a Wikipédia remek oldalán nem szerepelnek. (Legalábbis máig - 2010. május 3. - nem.)
Miért vincseszter (1467.), ha performance (1183. old.)?
Miért site (1267.), ha fájl (681.)?
Miért display-vel (600.), ha Broadwayn (537.)?
Miért húszas (829.), ha hugyos (825.)?
Miért tízes (1390.), ha vizes (1473.)?
Miért napidíj (1099.), ha havi díj (797.)?
Miért taekwondo (1349.), ha dzsúdó (617.)?
Miért Utahban (1425.), ha a Utah szó végén a h nem ejtődik?
Miért bonszai (ráadásul zárójelben ott van a kiejtés is: bonszáj) (529.), ha fengsuj (701.)?
Miért Kim Ir Szen, ha Kim Dzsongil meg Kim Dedzsung (923.)?
Miért könnyű drog, ha könnyűzene (958.)?
Miért orvosszakértő, ha orvos szakértő? (A legszebb, hogy ugyanabban a szóbokorban található mindkettő, az 1146. oldalon)
Vannak aztán sima elütések, véletlen hibák is (enélkül természetesen elképzelhetetlen egy ilyen testes könyv), mint pl. Vátszjánana (274.), helírbeli (408.), ugya-nezen (1419.), hor-derejű (927.) stb.
Többet egyelőre nem sorolok, mert a végén még elveszem valakinek a kedvét az Osiris Helyesírás használatától - pedig azt nagyon nem szeretném. Hiszen a hibátlan szavak száma így is több mint 213 000 benne, és ez igazán nem rossz arány...
Tudom, hogy most az Osirist vesézzük, de különösen érdekes, hogy a tékvandó eme írásmóddal szerepelt a Bakos-féle világoskék [Akadémiai Kiadó, 1994] idegen szavak szótárában. Ehhez képest tíz évvel később az Osiris megint a taekwondo írásmódot favorizálja.
VálaszTörlésAmi viszont igen megnevettetett/elkeserített, az a papája betűhalmaz mint javaslat a gyümölcs írásmódjára [1168. o.].
És igen-igen érdekelne, hogy vajon 2010-ben (jó: 2004-ben) a sármőrt [charmeur, 552.] és a csivavát [chihuahua, 553.] miért nem írjuk át, ha egyszer a csipet és a flopit [brrr...] igen. No meg a slaug [1268.] is érdekelne.
Azt hittem, a kapucsínónál (888. o.) nagyobb csapás nem érhet. De ez a papája tényleg túlmegy mindenen.
VálaszTörlésNo igen, ráadásul nem is értem az ékezet logikáját. Ki mondja/mondaná papÁjának, és miért?
VálaszTörlésmondok én is egy vicceset:
VálaszTörléskecseszkecsken!
Nyertél, ez tényleg verhetetlen.
VálaszTörlés(Csupán a pontosság miatt: az 535. oldalon található ez a borzadály.)
én nem a szótárból mondtam, asszem talán valami Márai-szövegben láttam először, de fogalmam sincs hol. és nem is értettem, hogy mivan, csak jóval később esett le. (agyon tud verni egy gondosan felépített hatást maga körül)
VálaszTörlésviszont ha tényleg Márai, s nem csak a kései szótárszerkesztő szakférfiak eszkábálták, akkor kérem a konzekvenciákat!
Namostakkor elkezdem átképezni magam Márai- és kecseszkecsken-szakértővé, és aztán jövök az eredménnyel és a konzekvenciákkal.
VálaszTörlésA vártnál gyorsabban lettem szakértő.
VálaszTörlésFüves könyv, 7: Az érzékekről
Úgy értem: meg kell őrizni érzékeinkkel szemben is rangunkat. Csak nagy figyelemmel, méltányossággal és tapasztalattal maradhatunk érzékeink mesterei. Aki erőszakos önmagával szemben, elbukik. Vad horda ez, az érzékek hada. Minden fegyverrel küzdenek az ember ellen, mint a kecseszkecskenbirkózók*, nem tisztelnek semmiféle játékszabályt, rúgnak, csípnek és harapnak. Van valami félelmes és nagyszerű is lázadásukban. Az ember addig él, amíg szenvedélyei vannak. De a szenvedélyeket lehet nevelni. Az önzést, a kéjvágyat, a testi éhséget és szomjúságot lehet emberivé varázsolni. A mohóságot át lehet alakítani hasznos emberi akarattá. Mint ahogy a szélből, a tűzből, a fényből hasznos, emberi szolgálatra alkalmas erőket lehet szelídíteni – ha mégoly hatalmasok is a világban, korbácsolják a tengert és felgyújtják az erdőket és városokat, az ember erősebb! –, úgy meg lehet fékezni az erőket és indulatokat, melyek átjárják az emberi testet, uralkodnak szívünk és idegeink fölött. Emberi szolgálatra lehet nevelni e vad erőket. Ehhez nagyon sok tapasztalás, sok szomorúság, sok akarat és emberfeletti erő kell.
* catch-as-catch-can = ott fogd, ahol éred; észak-amerikai eredetű birkózási mód
(Az 1998-as Helikon-kiadásból)
Ja és levontam a konzekvenciákat.
VálaszTörlésés titkosak?
VálaszTörlésnekem az jutott még eszembe, pl a Kosztolányi azt írja, hogy
kövér virágba bújik a darázs ma, a hosszu út után selymes garage-ba...
és akkor a Márai meg jön ezzel a kecseszkecskennel...
és pl ezt én pont fordítva gondolnám, hogy a gyakori szavak előbb idomulnak ortográfiailag a befogadó nyelvbe,
az idegenebb jelenségek, vagy ritkábban használt szavak meg később... logikusnak tűnne
de persze ez két véletlenszerű példa, úh lehet, hogy nem is jók.
és hogy egy papíralapú szótárnak érdemes-e a tendenciáról egy pillanatfelvételt szabályként erőltetnie, az a másik dolog, a fene tudja...
Igen, az lenne a normális, ha akkor kezdenénk magyarosan írni egy idegen szót, ha már annyira beépült a mindennapi használatba, hogy azt hisszük, mindig is ott volt. Persze azt megállapítani, hogy mikor jön el ez a pillanat – gyakorlatilag lehetetlen. Kinél ekkor, kinél akkor, kinél soha. Például ezért hasznosak az ilyen segédkönyvek, mint az OH, mert ezeknek a tudós szerzői figyelve, elemezve a nyelvhasználatot, felhívhatják az ilyen változásokra a figyelmet. A figyelemfelhívásról van szó, és nem a szabályerőltetésről. Hogy Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila miért gondolta azt, hogy a kecseszkecsken átírása halaszthatatlan, hiszen immár az aktív szókincs egyértelmű és állandó részévé vált – ezt csak ők tudnák megmondani.
VálaszTörlésMárai esete persze más. Ő nyilván nem ebből a megfontolásból írta át ilyen eszperentésre a szót, hanem inkább játékosságból. Az kevésbé valószínű, hogy azt a főként a XIX. században dívó gyakorlatot követte, amelyben például Sekszpír Vilmost meg May Károlyt írtak – mondván, úgysem tudja a gyalogmagyar, hogy írnak a fránya ángliusok meg a többiek.
A mostani gyakorlatra visszatérve: én biztosan sokkal ritkábban magyarítanám a szavakat, mint ahogy az manapság divatos – már csak azért is, mert ez szellemi restségre és igénytelenségre szoktat. Ebből a kettőből pedig így is fölös mennyiség van körülöttünk.
ok, ezt így már értem.
VálaszTörlésde ha Márai mondhatja azt játékosságból, hogy kecseszkecsken, akkor én is mondhassam játékosságból, hogy tékitízi, pl.
(sok mindenben lehet, de játékosságban már csak nem fog lenyomni pont egy Márai.)
Ól rájt!
VálaszTörlés