Nem értem

Kezdetben vala az az. Mármint az volt az egyedüli határozott névelő. Az gyümölcs, az halál, az kikelet. Aztán egyszer valaki rájött, hogy így feleslegesen macerás, sokkal kényelmesebb úgy mondani, hogy a gyümölcs, a halál, a kikelet – vagyis mássalhangzó előtt ne legyen z hang. Megtetszett ez persze másoknak is, és hamarosan az írástudók is átvették, előbb a’ formában, később pedig már a hiányjelet is elhagyták. Megszületett tehát a második határozott névelő, az a. El is voltunk velük jó pár száz évig békességben.
Mígnem aztán valakinek elege lett a pluralizmusból, úgy gondolta, hogy mégiscsak jobb az egynévelő-rendszer. Ámde nem az az-t kívánta ismét egyeduralkodóvá tenni, hanem az újabb keletű a-t. A magánhangzóval kezdődő szavak előtt is. Imigyen: a óvoda, a üveg, sőt: a autó. Igaz, hogy így nemcsak sokkal csúnyább, hanem kiejteni is sokkal bonyolultabb, de hát neki valahogy így jött a szájára, így esett jól. Furcsa.
Ennél még sokkal furcsább azonban, hogy követői támadtak, egyre többen, százezerszámra. Ma már lépten-nyomon hallani: Kész a ebéd; Vigyázz a úttesten; Indulj a iskolába. Nem értem a dolgot.
(Írásban még nem találkoztam ezzel a rémséggel, de nem kétséges, hogy csak idő kérdése.)

Ha valaki tudja, hogy miért alakult ez így, vagy legalább sejtése van róla, kérem, tegye közkinccsé!

Fojtatás

Már többször szörnyülködtem itt a blogban a különböző újságok, portálok ly/j-hibáin, legutóbb ekkor. Abban a posztban azt állítottam ugyan, hogy Kukorelly divatba hozta a „valaminek a fogja” kifejezést (így, j-vel), de valójában nem gondoltam, hogy komoly sajtótermékben újra találkozom majd ezzel a nagyon durva lapszussal. Erre az e heti ÉS-ben mit olvasok? „... saját lobbijának fogja”. Lehet, hogy már tényleg így kell írni?!
Mindenesetre az ÉS szemmel láthatóan nem akar tovább az ly foglya lenni, mert pár oldallal odább ezt látom: „... közben az olaj kifojt”.

Tegezem magam

Közismert a koronás fők fejedelmi többese: „Mi II. Lipót” (újabban pedig a Forma-1-es pilóták is többes szám első személyben beszélnek: „Ma gyorsak voltunk”); néhány éve jót mulattunk azon, ahogy Torgyán József harmadik személyben nyilatkozott meg saját magáról: „Torgyán József elintézte, hogy...”; manapság viszont új divat van kibontakozóban.
Győri barátaim, K. és B. hívták fel a figyelmem arra a jelenségre, hogy mind többen beszélnek egyes szám második személyben magukról – valahogy ilyenformán:
„Amikor nem tudsz elaludni, mindenféle terveket kezdesz szövögetni”; „Ha egyszer már megégetted magad, nem próbálkozol újra”; „Ha kimész a színpadra, elmúlik a csuklásod” stb.
Ez aztán elég bizarr tud lenni olyankor, amikor egy nő így magyaráz egy férfinak: „Egyre inkább sűrűsödnek a fájásaid...”

Azt hiszem, csak múló bolondériáról van szó, afféle nyelvi modorosságról, inkább fanyar mosolyt érdemel, mint bosszankodást – mindenesetre érdekes.

A Biblia unortodox értelmezése

Orbán Viktor tegnap a következőket mondta:
„Az előző húsz évben kialakult pénzmitológiát, hogy Bálám szobra előtt állandóan térdre kell esni, a mostani kormány nem követi."
Mózes negyedik könyvében sok szó esik Bálám prófétáról, a talán legismertebb történet a szamarával kapcsolatos, amely - meglátván az Úr angyalát kivont karddal a kezében - megállt, és háromszori megveretése után sem volt hajlandó továbbmenni (4Móz. 22:23-35), míg a Királyok első könyvében a pénzt és a bűnös gazdagságot jelképező aranyborjú szobráról, ill. imádásáról olvashatunk.
Az e két történet közötti szoros összefüggés felfedezése mindeddig váratott magára, ám most minden bizonnyal forradalmi változásokat fog hozni a Biblia-kutatásban.
Mi, magyarok, végtelenül büszkék lehetünk, hogy ez is – mint annyi minden – a miniszterelnökünk nevéhez fűződik.