Az idejekorán nem túl korán, hanem: épp a megfelelő időben, pont jókor.
Az eredő nem ok, eredet, hanem: okozat, következmény, eredmény.
A helység nem szoba, terem, hanem: település.
A bonyolít nem lebonyolít, elintéz, hanem: összekuszál, bonyolulttá tesz.
Az egyházfi nem pap, hanem: sekrestyés, harangozó, templomszolga.
A városatya nem polgármester, hanem: a helyi képviselő-testület tagja.
A kivált nem pótol, helyettesít, hanem: előidéz, kelt.
Az elért nem félreért, hanem: azonnal felfogja a célzást, valaminek a rejtett értelmét.
A kies nem félreeső, elhagyatott, hanem: kellemes, vonzó.
A végett nem miatt, hanem: céljából, ügyében.
A virulens nem virgonc, viruló, hanem: mérgező, fertőzni képes.
Az alkalmasint nem alkalomadtán, hanem: feltehetően, nagy valószínűséggel.
Persze tudom, hogy ha kellően sokan használják más értelemben, akkor egy idő után módosul a szavak, kifejezések jelentése - de azért én hadd mondjam/írjam őket az eredeti jelentésükben, még ha a törpe kisebbség része leszek is előbb-utóbb.
iromba
VálaszTörlésbár ez már nyelvtörténet szinte.
vagy legalábbis dialektológia.
Azt hiszem, egyszerűen a hasonló hangzás folytán változott meg idővel az iromba szó használata (és ezzel a jelentése). Így lett a tarka vagy kendermagos színből ormótlan, idomtalanul nagy jelentésű, az irombáról az otrombára asszociálva.
VálaszTörlésHasonló példa az úgymond szó teljes jelentésváltozása: így szólt ("Hadd látom, úgymond, mennyit ér a walesi tartomány") helyett ma már szinte csak az idézőjel verbális megjelenítéseként vagy mondhatni értelemben használják.