Tertium datur

Ebben a blogban annyi példát hoztam már az ly, illetve j igen sajátos használatára, hogy úgy gondoltam, ennél többre már igazán nincs szükség. 

Na de amit ma láttam, olyat még soha; mondhatni, új minőséget képvisel, vétek lenne megfosztani tőle bárkit is:

A Facebook helyesiras.hu oldalán találtam ezt a remekművet, ahol nagyon sok érdekesség van még ­– többek között innen, a Hol van helyileg? blogból is átvettek már posztokat (igaz, hogy nem jelölték meg a forrást, sebaj – én most jó példával járok elöl, hátha rájönnek, hogy nekik is így kéne tenniük).

Schmitt Pál már saját maga szerint sem doktor, viszont sokat javult a helyesírása

Végleg, az utolsó fórumon, a jogorvoslati bizottságban is kimondták, hogy az egyetem jogosan vonta vissza Schmitt Pál doktori címét. Ebből az érintett azt az érdekes tanulságot vonta le, hogy helyreállt a becsülete, valamint hogy lemond arról, ami már nem az övé.

Mindezt az MTI Országos Sajtószolgálathoz elküldött nyilatkozatában közölte Schmitt Pál. 
Itt ebben a blogban nem bocsátkozunk mélylélektani elemzésekbe, de – mivel a volt köztársasági elnök írásbeli megnyilvánulásai sűrűn szerepeltek elrettentő példaként az itteni posztokban – kötelességünknek érezzük, hogy Sch. P. hattyúdala is megörökíttessék. 
Annál is inkább, mert örvendetes javulásról számolhatunk be: Schmitt Pálnak jót tett a pihenés, az alábbi nyolc mondatban (plusz dátum és aláírás) mindössze 11 hibát követett el – és ez őnála hihetetlen mérvű fejlődést jelent az eddigi munkásságához képest.

Íme: (A hibás szavak után zárójelben - kövér, dőlt betűkkel - a helyes verzió.)

A Semmelweis Egyetem rektorához 2012. április 12-n (12-én) benyújtott felülvizsgálati kérelmemre, valamint a Fővárosi Törvényszék korábbi határozata alapján felállított Jogorvoslati (jogorvoslati) Bizottság (bizottság)  által hozott jogerős, a Szenátus korábbi döntését felülíró határozat velem szemben etikai vétséget nem állapított meg; éppen ellenkezőleg: a Magyar Testnevelési Egyetemnek a doktori fokozat adományozására vonatkozó gyakorlatát és eljárását minősítette jogszabályba ütközőnek, továbbá etikailag kifogásolhatónak, ahogy az értekezést hivatalos eljárásra bocsátotta. 
Ezen határozat alapján a becsületem helyre állt (helyreállt), a felülvizsgálati kérelmem eredményre vezetett.
A határozat megismerése után, tekintettel annak tartalmára, a tisztesség úgy kívánta, hogy egy akkor hibás egyetemi gyakorlat és eljárás alapján nekem ítélt kisdoktori címem használatáról az alábbi nyilatkozattal lemondjak. 
„Tisztelt Jogorvoslati Bizottság!

A tisztelt Jogorvoslati (jogorvoslati) Bizottságnak (bizottságnak) a mai napon hozott I. sz. határozatára való tekintettel, amelyben a Magyar Testnevelési Egyetemnek a doktori (doctor universitatis) fokozat adományázására (adományozására) vonatkozó, nem jogszabályszerű gyakorlatát állapította meg, ezennel a doktor (doctor) univ. cím használatáról lemondok azzal, hogy ezen törvénybe ütköző eljárásról nem volt tudomásom, a dolgozatomat jóhiszeműen, az akkori elvárásoknak megfelelően készítettem el és nyújtottam be.

Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét (tudomásulvételét).

Budapest, 2013. május hó 3.

Schmitt Pál"

A lemondó nyilatkozatot a Jogorvoslati Bizottság tudomásul vette, annak tartalmát nem vitatta. 
Tekintettel arra, hogy a jogerős határozattal az ügy lezárult, őszintén remélem, hogy folytathatom munkámat a magyarság és az Olimpiai (olimpiai) Mozgalom (mozgalom) szolgálatában.

Reveláns in fraglanti

Az idegen szavak téves használatáról, jelentésük keveréséről vagy egyszerűen a tudatlanság okozta hibás formájukról már többször is szó esett itt a blogban, például a bioetanol, tolerancia, artikulálatlan helyett a bioetalon, tolarencia, artikulátlan szavakról itt, vagy a professor emeritus helyett professzor emirátus (!) használatáról itt. 
Most még néhány másik példát mutatok be, egy a napokban hallott szó apropóján.

Nemrég DVD-n is megjelent az 1972-ben készült kiváló dokumentumfilm, A határozat, és így megint elmosolyodhattunk (elég kesernyésen) a benne szereplő nagyon buta, de csupa önbizalom párttitkár többször is elhangzó szóleleményén: „Ez egy kontrax helyzet, elvtársak.” (Valami olyasmit akarhatott mondani szegény, hogy ellentmondásos, fonák, nem várt helyzet  – ám ő le akarta nyűgözni a műveltségével a beosztottjait, így sikerült a paradox, a kontraproduktív (és talán még a groteszk) szavakból előállítania a kontraxot. (Hogy innen kapta-e az ihletet Dicső Gábor, amikor nevet adott a gigacégének, azt nem tudom, de tény, hogy ezáltal közismertté vált ez a szó – az eredete pedig homályba veszett.)

Kevésbé nagy karriert befutó, de nemritkán hallható, jellegzetes szótévesztések: reveláns, pitináer, prularizmus, in fraglanti (releváns, pitiáner, pluralizmus, in flagranti helyett).

Személyes kedvencem a tankáta, amelyet a toccata és a kantáta szóból mixelt egy zenei jártasságát fitogtató ismerősöm.

És most az elején említett minapi élmény. A múlt héten egy rádióműsorban hangzott el: endlózung. (Endlösung helyett természetesen.) Nem feltételezem, hogy tudatlanságból, sokkal valószínűbb, hogy véletlen volt, de akkor is nagyon kínos.

Budapest Főváros Tanácsa nyelvújít

S ha már, akkor a legmegfelelőbb helyen, Kazinczy emléktábláján.

Nagyon durva

Népszabadság, 2012. október 6.

A mindenhez értő miniszterelnöki megbízott

Kerényi Imre, az alaptörvény asztaláról, a kurzusfestményekről és legfrissebben a kultuszkönyvtárról elhíresült udvari bohóc (hivatalosan: miniszterelnöki megbízott) a közelmúltban a magyar nyelvben való jártasságát csillogtatta.
A levél kommentárt nem igényel, magáért beszél. Íme:

Itt a magyar csúcs

Jó sok képzavart és agyzavart gyűjtöttem már össze itt a blogban, és ezerszámra lehetne még – de az imént olvasott után abbahagyom ezt a tevékenységet, mert, azt hiszem, ez felülmúlhatatlan: „Európa saját holdkóros vesztébe tántorog”.
Itt.

Angolnyelv-tudás

A kisföldalatti kijelzője

Egy PQS-étterem ajánlata

í-í-í!

A szerviz szót rendszeresen hosszú í-vel írják, erről már esett szó (például itt), na de a másik két szó ebben a formában az újdonság erejével hat, azt hiszem.

Tupír or not tupír?

Pár éve figyeltem fel arra a jelenségre, hogy divatba jött az elkövetkező szó használata a következő helyett (pl.: Az elkövetkező napokban sok csapadék várható). Újabban pedig még érdekesebbé vált a helyzet, most már az elkövetkező sem elég tudálékos, és aki ad magára, az úgy mondja, hogy Az elkövetkezendő napokban ... stb. Rejtély, hogy miért. 
Megnéztem: a Google 1 380 000 találatot ad az elkövetkezőre, és még az elkövetkezendőre is 610 000-et (!).
Van még hasonló példa. Sokan túl földhözragadtnak tartják azt mondani például: Tegnap 110 baleset történt az utakon ¬– úgyhogy inkább így fogalmaznak: A tegnapi napon 110 baleset történt. Sőt, még gyakrabban így: A tegnapi nap folyamán ... stb. Miért jobb ez? Miért helyesebb ez? Nem értem.
A tegnapi napon: 179 000; a tegnapi nap folyamán 419 000; a holnapi napon: 44 200; a holnapi nap folyamán: 128 000 a Google szerint.
Tudja valaki, hogy miért jobb bonyolultan, körmönfontan kifejezni valamit, amit egyszerűen is lehet? Hogy miért jobb feltupírozni a szavainkat, a mondandókat?

Autorádilyó

A Népszabadság megszerezte a – nem véletlenül – féltve őrzött kincset, azt a pályázati anyagot, amellyel az Autórádió nevű képződmény, a Klubrádiót legyőzve, megnyerte a Médiatanács  frekvenciapályázatát.
A lap szerkesztőségében ki is preparálták előzékenyen, hogy ezúttal ne kelljen fáradnom a korrigálással, ahogy azt Schmitt Pál különböző megnyilvánulásai esetén tettem.
Íme egy részlet a műből:

Iskula

És mindez épp Oxfordban.

A Sunból

Aranyigazság

65

Nyelvészi alapelvével, vagyis hogy „minden úgy jó, ahogy az emberek mondják-írják”, mindeddig nem sikerült megbarátkoznom – de azért Nádasdy Ádám nagyon jó fej.

Isten éltesse!

Fotó: litera.hu

Még mindig van lellyebb

A Népszabadság címoldalán, legalább 16 pontos betűméret.

Ne hüéskedj, mert komoan veszik!

Sokszor volt már téma itt a Helyilegben az ly/j, például itt. Arra, hogy most megint megpendítsem, egy tegnap látott újságcikk késztetett.

Azt már régóta tapasztalhatjuk, hogy egy bizonyos szubkultúrában kifejezetten trendi a fenti dilemma áthidalása oly módon, hogy a kétséges betűt egyszerűen kihagyják, ilyenformán: ien, meik, mien, valamie stb. Ez nyilván állati jópofa és főleg nagyon eredeti, baj csak akkor van, ha a nyelvileg alulinformált olvasó azt hiszi, hogy ezeket tényleg így kell írni. Még nagyobb baj pedig akkor van, ha nem csak hülye posztok hülye kommentjeiben találkozik ezzel a jelenséggel a mit sem sejtő szövegfogyasztó, hanem a némi presztízst még mindig őrző Népszabadság hasábjain. Ahogy tegnap, amikor egy cikkben kétszer is (tehát nem véletlenül) így szerepel: estélyiét (estélyijét helyett). A két mondatrészlet: „... mindenki megcsodálhatta ... burgundi színű* estélyiét” és „... emlékezetesnek tartja Julia Roberts ... Valentino-estélyiét is”.

Tudom, hogy a helyesírás egyre inkább csak felesleges luxus, megvetendő grammar nazik homokozója, úri huncutság (illetve dehogy: az urak tudnak a legkevésbé helyesírni – lásd ennek a blognak rengeteg posztját Schmitt-től a Nenyiig és a törvényszövegekig), de azért mégiscsak jó lenne, ha megállna végre vagy legalább lassulna ez a rapid hanyatlás.

* Hogy a burgundiszínűt egybe kellett volna írni, az ezen a szinten szóra sem érdemes.

Újmódi történet

Tegnap láttam-hallottam A tét című műsort.
A videón látható 25:52 és 27:10 közötti bő egy perc alatt (amelyből a műsorvezető is kb. húsz másodpercnyit beszélt) Gerő András hétszer mondta ki a történet szót – egyetlenegyszer sem abban az értelemben, amit a történet jelent, vagyishogy elbeszélés, mese, adoma, sztori, beszámoló, história, történelem stb.
Újabban nagy divatba jött ez a szó-dzsolidzsóker, amelyet ebben a beszélgetésben nagyjából a dolog, ügy, feladat, helyzet, elképzelés, terv szavak helyett használt minduntalan a történész.

Mások más összefüggésekben élnek vele számolatlanul. Mondhatnák azt is, hogy izé, akármi, hogyishívják – de ezt a „történet”-et valahogy elegánsabbnak érzik, pedig pontosan ugyanazt a gondolkodni restséget mutatja.

Nem nagy dolog, tudom, és mondhatni: bár ez lenne a legnagyobb bajunk – de mégiscsak lehangoló ez az igénytelenség.

Jeki

Reklám-sms érkezett. Idézem betűhíven:

Téli vásár ráadás! Jekik 50% engedményel. Ujabb Mona Lisa és Gelco termékek 1900.-9990.-Ft-ig a Skála Metro Mona Lisa Sopban.

(Egyedül nem jöttem rá, hogy mi lehet az a jeki, szerencsére segítettek: dzseki.)

De csak ennyi a vidám része a dolognak – mert ez a nyelvi színvonal egyébként elkeserítő. Persze nem meglepő, hisz ilyeneket látunk magunk körül mindenfelé. És ez csak romlani fog. Merthogy fejtől büdösödik.

Unortodox római számozás

Semmiben nem követjük a hanyatló Nyugatot, a római számok használatában sem. A Magyar Közlönyben a százkilencvenkilencedik után a százkilencventizedik törvény következik:

Daniel Cohn-Bendit

A címben szereplő európai parlamenti képviselő komoly karriert futott be a magyar nyomtatott és elektronikus sajtóban a 2011. januári emlékezetes felszólalása nyomán.
A Google nyolcvanezernél is több magyar találatot ad a nevére – és ebben a számban csak a helyesen leírtak vannak benne. Márpedig ez a kisebb halmaz.
A különböző internetes oldalak munkatársai, ill. hozzászólói számára az idegen nevek és szavak leírása gyakran jelent megoldhatatlan feladatot – szegény DCB-re pedig különösen rájár a rúd. Most persze nem a szándékos ferdítések, ill. humorosnak szánt változatok százaira (Kohn Bandi; Kohn Bandita; Kohn Pedofil Bandi; vagy büntetésből nemecsekesen, csupa kisbetűvel: cohnbendit stb.) gondolok, hanem az oda nem figyelésből vagy tudatlanságból leírt legkülönbözőbb variációkra.
Nem is tettem volna közkinccsé az ezzel kapcsolatos, már rég abbahagyott gyűjtésem eredményét, ha épp ma nem ütközöm az alábbi – gondatlanságból elkövetett – bűncselekménybe: Daniel-Chon Bandit. Így, négy hibával. (A tettes a magyarinfo.blog.hu egyik szerzője.)
Úgy gondolom, ezt túlszárnyalni már lehetetlen, a további gyűjtés végképp okafogyottá vált, tehát az eddigi variációkból közreadok egy kis válogatást (betűhíven természetesen):

Cohn Bandit (urbanlegends.hu)
Cohn Bendit Daniel (YouTube)
Cohn-Bandit (nol.hu)
Daniel Kohn Bendit (kkbk.blog, tv2.hu)
Daniel Cohn- Bandit (eumozaik.hu)
Daniel Cohn Bendit (gepnarancs.hu)
Daniel Kohn- Bendit (168ora.hu – komment)
Daniel-Bendit (kronika.ro - komment)
Kohn Bandit (magyarhirlap.hu – vélemény, nol.hu – komment, hetivalasz.hu – komment)
Kóhn Bendit (3szek.ro – komment)
Kohn Bendit (hetivalasz.hu – Fórum, hirszerzo.hu – komment, erdely.ma – komment)
Kohn-Bandit (parokia.hu – Fórum)
Kohn-Bendit (mandiner.hu – komment, nol.hu – komment, Facebook – hozzászólás)

Szmájli

(Tudom, nem vág teljesen a blog profiljába, de nem hagyhattam parlagon heverni.
Hogy szomorúságra vagy vidámságra ad-e okot, megítélés kérdése – de az biztos, hogy a hivatalos szövegek minőségét nehéz lenne tömörebb formában jellemezni.)

Szerintem

Többen is megbíráltak a blog címe miatt, mondván: nem helytelen a „Hol van helyileg?”, mert igenis van olyan szituáció, amikor jogos így feltenni a kérdést. Például ha megkérdezik valakitől, hogy hol dolgozik, mire ő azt válaszolja, hogy „A vágóhídon”, akkor tovább kell faggatózni, hogy: „De helyileg hol?”.
Szerintem pedig nem. Ugyanis ilyen szó, hogy 'helyileg', szerintem nincs. Ez egy csinálmány, méghozzá egy borzasztóan hangzó csinálmány.
Igen, én is ismerem Nádasdy véleményét: minden olyan szó és kifejezés, bármely fordulat, amelyet az emberek használnak és a többi ember megért, tolerálható, sőt támogatandó, mert gazdagítja a nyelvet. Tehát a helyileg is. Csakhogy ez nem így van szerintem.
A nyelvhasználat elsekélyesedése, a pár száz szavas „szókincs”; a gondolkodni restség megnyilvánulásai (a nyelvi dzsókerek: az erről szól, a történet vagy a felé használata mindenütt, ahol semmi keresnivalójuk); a köznyelvbe betüremkedő bikkfanyelv (helyileg, elérhetőség, nagyságrendileg vagy épp az előző posztbeli fotón látható szörnyűség); az amely szó lassú kihalása (helyette: aki – pl. az ország, aki); a gügyögősdi (bocsi, nari, tali, zsepi, igazándiból) és társai nem gazdagítják, hanem ellenkezőleg: kiüresítik a nyelvet.
Mármint szerintem. Ellenvéleményeket, hozzászólásokat örömmel fogadok.

Magyar (?) termék

(Agy)halottak napja

Tábla a kiskunfélegyházi temetőben:

Túl olcsó humor lenne azt állítani, hogy Schmitt Pál írta ezt is – ráadásul egészen biztosan nem igaz, mert a hulladék szó két l-lel van írva.

A beol.hu-ról

Nem értem

Kezdetben vala az az. Mármint az volt az egyedüli határozott névelő. Az gyümölcs, az halál, az kikelet. Aztán egyszer valaki rájött, hogy így feleslegesen macerás, sokkal kényelmesebb úgy mondani, hogy a gyümölcs, a halál, a kikelet – vagyis mássalhangzó előtt ne legyen z hang. Megtetszett ez persze másoknak is, és hamarosan az írástudók is átvették, előbb a’ formában, később pedig már a hiányjelet is elhagyták. Megszületett tehát a második határozott névelő, az a. El is voltunk velük jó pár száz évig békességben.
Mígnem aztán valakinek elege lett a pluralizmusból, úgy gondolta, hogy mégiscsak jobb az egynévelő-rendszer. Ámde nem az az-t kívánta ismét egyeduralkodóvá tenni, hanem az újabb keletű a-t. A magánhangzóval kezdődő szavak előtt is. Imigyen: a óvoda, a üveg, sőt: a autó. Igaz, hogy így nemcsak sokkal csúnyább, hanem kiejteni is sokkal bonyolultabb, de hát neki valahogy így jött a szájára, így esett jól. Furcsa.
Ennél még sokkal furcsább azonban, hogy követői támadtak, egyre többen, százezerszámra. Ma már lépten-nyomon hallani: Kész a ebéd; Vigyázz a úttesten; Indulj a iskolába. Nem értem a dolgot.
(Írásban még nem találkoztam ezzel a rémséggel, de nem kétséges, hogy csak idő kérdése.)

Ha valaki tudja, hogy miért alakult ez így, vagy legalább sejtése van róla, kérem, tegye közkinccsé!

Fojtatás

Már többször szörnyülködtem itt a blogban a különböző újságok, portálok ly/j-hibáin, legutóbb ekkor. Abban a posztban azt állítottam ugyan, hogy Kukorelly divatba hozta a „valaminek a fogja” kifejezést (így, j-vel), de valójában nem gondoltam, hogy komoly sajtótermékben újra találkozom majd ezzel a nagyon durva lapszussal. Erre az e heti ÉS-ben mit olvasok? „... saját lobbijának fogja”. Lehet, hogy már tényleg így kell írni?!
Mindenesetre az ÉS szemmel láthatóan nem akar tovább az ly foglya lenni, mert pár oldallal odább ezt látom: „... közben az olaj kifojt”.

Tegezem magam

Közismert a koronás fők fejedelmi többese: „Mi II. Lipót” (újabban pedig a Forma-1-es pilóták is többes szám első személyben beszélnek: „Ma gyorsak voltunk”); néhány éve jót mulattunk azon, ahogy Torgyán József harmadik személyben nyilatkozott meg saját magáról: „Torgyán József elintézte, hogy...”; manapság viszont új divat van kibontakozóban.
Győri barátaim, K. és B. hívták fel a figyelmem arra a jelenségre, hogy mind többen beszélnek egyes szám második személyben magukról – valahogy ilyenformán:
„Amikor nem tudsz elaludni, mindenféle terveket kezdesz szövögetni”; „Ha egyszer már megégetted magad, nem próbálkozol újra”; „Ha kimész a színpadra, elmúlik a csuklásod” stb.
Ez aztán elég bizarr tud lenni olyankor, amikor egy nő így magyaráz egy férfinak: „Egyre inkább sűrűsödnek a fájásaid...”

Azt hiszem, csak múló bolondériáról van szó, afféle nyelvi modorosságról, inkább fanyar mosolyt érdemel, mint bosszankodást – mindenesetre érdekes.

A Biblia unortodox értelmezése

Orbán Viktor tegnap a következőket mondta:
„Az előző húsz évben kialakult pénzmitológiát, hogy Bálám szobra előtt állandóan térdre kell esni, a mostani kormány nem követi."
Mózes negyedik könyvében sok szó esik Bálám prófétáról, a talán legismertebb történet a szamarával kapcsolatos, amely - meglátván az Úr angyalát kivont karddal a kezében - megállt, és háromszori megveretése után sem volt hajlandó továbbmenni (4Móz. 22:23-35), míg a Királyok első könyvében a pénzt és a bűnös gazdagságot jelképező aranyborjú szobráról, ill. imádásáról olvashatunk.
Az e két történet közötti szoros összefüggés felfedezése mindeddig váratott magára, ám most minden bizonnyal forradalmi változásokat fog hozni a Biblia-kutatásban.
Mi, magyarok, végtelenül büszkék lehetünk, hogy ez is – mint annyi minden – a miniszterelnökünk nevéhez fűződik.

Közlekedik a forgalom, fenn áll a veszély

Egyszer már idéztem ebben a blogban Babitsot: „Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni.”

Most is csak ezt tehetem, olvasván a BRFK közleményét, amelyben betiltja a szakszervezetek várbeli demonstrációját, az alábbi míves indoklással:

„a gyalogos forgalom a demonstrálók mellett biztonságosan nem tud közlekedni a járdán, a konfrontáció veszélye folyamatosan fenn áll”

Bárdudvarnok

A polgármesterből bárd aligha lesz, annál inkább lehet udvarnok a Köztársasági Elnöki Hivatalban.

Via Sonline

Kísértő csorba, kacsingató figyelem, kivert ingerküszöb

Itt az ideje, hogy a képzavar- és egyéb értelmetlenséggyűjteményem néhány újabb szép darabját közkinccsé tegyem.

Szőcs Géza alagutat építene a föld alá.
Csendes jelleme van.
Életrajzában a bosszú olyan vérfagyasztó epizódjai lelhetők fel, amelyek ceterum censeóra ösztökélik az elemzőt.
Máris útnak vette az irányt.
Figyelme Dubaj felé is kacsingatott.
A kórházban kígyóznak a várólisták.
Teljes mellszélességgel arra koncentrál.
Csak második nekifutásra tudott landolni az Air Force One.
A legjobban így tarthatod kordában ezt a szépséghibát.
Nincs nyugta, míg ki nem köszörüli a csorbát, mely szüntelen kísérti.
A világhálón szexuális közösüléseket ábrázoló felvételek is láthatók.
A magyar elnökség fontos kihívásokat ölelt fel.
A kiskapu részben alá is ássa a szabványosítás értelmét.
Ekkor elszabadult a gát.
Kiveri az ingerküszöböt.
Ők csupán a jéghegy csúcsán fennakadt legapróbb ebihalak.
A meggyilkolt asszonyok közül sokan nem tesznek feljelentést.

Ami nem megy, az nem megy

(Ezt most nem én találtam, hanem a Képviselő Funky.)

A Magyar Munka Tervről jut eszembe

Évekig próbálkoztam azon intézmények vagy tervek hivatalos neveinek módszeres összegyűjtésével, amelyeket a kormány vagy valamelyik minisztérium kitalált és amelyek szembemennek vagy a helyesírási szabályokkal, vagy a józan ésszel, vagy mindkettővel. (Nem az obligát nagybetűzésről beszélek, hiszen minden kormány és minden hatóság alapértelmezésként imád Minden Kezdőbetűt Naggyal Írni, merthogy az nyilván olyan méltóságteljes és fontosságot sugárzó. Tehát nem az ilyeneket gyűjtöttem, hanem egyszerűen csak azokat, amelyek teljesen értelmetlenek.)
Aztán amikor egyetlenegy olyat sem találtam, amelyik NEM ilyen lenne, koncepciót váltottam, és megszállottan keresni kezdtem a nyelvtanilag és értelmileg egyaránt korrekt kifejezéseket. Néhány hónapja végképp feladtam ezt a meddő próbálkozást.
Petri György nem erre az aspektusra gondolt ugyan, de húszéves jövendölése - „Rettenthetetlen hülyék kora jő” - e téren is beteljesedett.

Nagyon beteg

Lelőhely: Állami Egészségügyi Központ

Bioetalon

A modellből lett tévészemélyiség egy perc alatt háromszor mondta ki a címben szereplő remek szóleleményt (sajnos nem humorforrásként, hanem a reggeli lapszemle halál komoly részeként). Grósz Károly sem tréfált, amikor rendszeresen tolarenciáról beszélt. Valószínűleg a miniszterelnök.hu sem viccnek szánta, amikor május 31-én így idézte a névadóját: „néhány reflekciót azért engedjenek meg nekem”.
Szóval sokan vannak bajban az idegen szavakkal-nevekkel, ami addig nem baj, amíg magánügy - de amikor büszkén a köz elé tárják a tudatlanságukat, az nagyon kínos tud lenni.
Rádióban hallottam, csak az elmúlt pár hétben a következőket (és nem az interjúalanyoktól): inekció, Jezsenyin, artikulátlan.
Aztán a hektikás, ill. hektikus összetévesztését is szoktam szeretni, de legfőképpen azt az újabban egyre gyakoribb módit, hogy az országgyűlési képviselőket parlamentereknek nevezik.
(Nevezhetnék persze bioetalonnak is őket.)

A magyar helyesírás megújul

Lelőhely: http://www.fidesz.hu/index.php?Shop (a MAGYARORSZÁG MEGÚJUL felirat alatt).

Sajnos túl sok a korrektúrajel ahhoz, hogy rendesen áttekinthető legyen az oldal, de azért megpróbáltam megszámolni a hibákat. Mivel a közvetlenül egymás mellett levőket merő jóindulatból egy hibának minősítettem, így 45 darab jött ki. (Csak a helyesírást vettem figyelembe, a fogalmazási nonszenszeket nem.)

Tanulság: ha az oldal szerkesztését a plüssmacira bízták volna, valószínűleg jobb lett volna az eredmény.

(A kettős mérce használatának a vádját elkerülendő legközelebb az MSZP-termékek webboltját – ha van olyan – veszem szemügyre.)

Foglyatok le!

A valaha – nyelvi szempontból mindenképpen – szebb napokat látott Népszabadságból már többször is idéztem borzadályokat, de rájuk is igaz, hogy mindig van lejjebb.
Az egészen vad elválasztások tömkelege (friss példák: mecs-cs; szak-állas stb.), az elemi hibák tucatjai (lehetet; le mondott stb.) már régóta említést sem érdemelnek, hiszen ezek csak az olvasószerkesztő, a korrektor, röviden: az igényesség hiányára vallanak, na de ez a ma látott: "a saját koncepciójának a fogja" (ráadásul a zászlóshajónak számító Álláspont rovatban - 13. oldal) már arra mutat, hogy végképp kitört az analfabetizmus.
És erre a legkevésbé sem mentség, hogy ugyanezzel a hajmeresztő tudatlansággal néhány hete már találkozhattunk: "Miféle reflex-szerű folyamatok fogja". Ez utóbbi egy szintén szebb napokat látott költő levelében volt olvasható, amelyet egy hajdan jó költőnek írt. Azóta mindketten politikusok lettek, az ezzel kötelezően együtt járó elhülyüléssel - de a levél címzettje, az államtitkár, legalább még észreveszi az alapvető helyesírási hibát az ellenzéki országgyűlési képviselő levelében, és közhírré is teszi rögvest, lejáratási célzattal persze, de jogosan.
Arról már nem ő tehet, hogy a jelek szerint nem közröhejt keltett, hanem divatot csinált ezzel.

-ni

Az Egy tanárnak nehéz ezt megválaszolni mondat hallatán/olvastán nem tudni, hogy a választ a tanár adja, vagy ő kapja. De mivel a magyar nyelv sajátossága, hogy a főnévi igenév személyragozható, elkerülhetjük a félreértést. Az első esetben így: Egy tanárnak nehéz ezt megválaszolnia, a másodikban: Egy tanárnak nehéz ezt megválaszolnunk.
Sajnos ritkán élünk ezzel a lehetőséggel - és akik ragozzák a fönévi igenevet, azok is gyakran hibásan.

Néhány példa:
Természeti katasztrófa vagy emberi mulasztás - elsősorban ezen múlik, kinek kell kifizetni a kolontári vörösiszap-katasztrófa több milliárdos számláját. Tehát ki fizet és kinek? Ha így írták volna: kinek kell kifizetnie, máris egyértelmű lenne, hogy miről van szó.
A főtitkárnak ezt követően kellett volna elküldeni az értesítéseket. Itt sem tudni, hogy küldi vagy kapja az értesítést a főtitkár. Így viszont már igen: kellett volna elküldenie.

Aztán a főnévi igenevek ragozásánál is nagyon gyakori, hogy nem egyeztetik az egyes, ill. többes számot:
A mentőcsomagból 500 milliárd eurót a tagállamoknak kell állnia. (állniuk)-
Előbb a görögöknek kellene elvégeznie el a saját "házi feladatukat". (elvégezniük)
az ott posztoló rendőröknek sikerült megakadályoznia (megakadályozniuk)
Az elkövető halála miatt a hatóságoknak meg kell szüntetnie az eljárást. (szüntetniük)

Végül egy ellenpélda. Egy rádióban hallott mondat, amelyben a kérdező átesett a ló túloldalára, merthogy feleslegesen személyragozta a főnévi igenevet: Lenne-e kedve bejönnie? Itt bőven elég lett volna így: Lenne-e kedve bejönni?

Szótupírozás 2.

Már vagy fél éve, hogy egy – szerintem – felesleges kötőhang elburjánzásáról írtam.
Azt nem gondoltam ugyan, hogy a szösszenetem hatására bárki felhagy is a kaphatóAk, érthetőEk stb. használatával – de azért azt sem hittem volna, hogy olyan helyeken is elterjed, ahol eddig nem. Hogy most már nem csak a
-ható, -hető végű szavak többes számú alakját dúsítják fel fel lépten-nyomon ezzel az a, ill. e töltelékhanggal. Ma ezt olvastam egy újságcikkben:
„… cigányok voltak az elkövetőEk”.
A cikk címe: „… sokat romlott a helyzet”. Hát tényleg.

Hungarikum

Ilyet csak Magyarországon találhattak ki, sajnos:

http://www.schmittify.com/

Mindjárt ki is próbáltam a legkézenfekvőbb helyen:

http://www.schmittify.com/go?url=http%3A%2F%2Fpresszarium.blogspot.com

Aztán még egyen:

http://www.schmittify.com/go?url=http%3A%2F%2Fwww.origo.hu

A tizenegyedik érv

Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség - a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezete – honlapot indított a külföldön tanuló vagy munkát vállaló fiatalok hazatérésének előmozdítása céljából. Az egyik aloldalon 10 érvet sorolnak fel, hogy miért is érdemes Magyarországon élni. Kimásoltam (nagyítható):

Hozzátehetünk tehát egy tizenegyedik érvet is:

Mert itt nem kell senkinek sem ismernie a helyesírást.

Álamfőnk a éterembe

Pedig megfogadtam, hogy nem írok több Schmitt-posztot (ebben a blogban legalábbis nem), mert már én szégyellem magam – őhelyette. Épp elég volt ez meg ez meg ez meg ez.
Na de amit most találtam a Hírszerzőn, azt mégsem lehet szó (és kép) nélkül hagyni. Íme:


Ezt már csak olyan módon lehetne kommentálni, ami nem illenék egy nyelvi blog – pláne egy könnyed hangvételűnek szánt nyelvi blog – profiljába. Úgyhogy megtartóztatom magam, és csendben szégyenkezem tovább.

Freud örül

Balneológia

Pokorni Zoltán szíves figyelmébe ajánlom

almárium ≠ almáskert
Altamira ≠ keserűvízmárka
campus ≠ ördögfióka
Cso-cso-szán ≠ asztalifoci-bajnok
dodzsem ≠ lekvárfajta
eudémonizmus ≠ EU-gyűlölet
expanzió ≠ hajdani szálloda
fezőr ≠ török ruhatáros
inkasszó ≠ perui nyelvjárás
isiász ≠ éltanuló
jassz ≠ zenei műfaj
kancsuka ≠ férficipő
kinológus ≠ Kína-szakértő (és nem is filmesztéta)
korrektor ≠ nyugdíjasklub-vezető
kriptográfia ≠ temetkezéstudomány
mentor ≠ emberevés
parafál ≠ bort dugaszol
parókia ≠ fodrászat
Patagónia ≠ halálos lóbetegség
perfekcionizmus ≠ szélsőséges zsidó mozgalom
pinakotéka ≠ nyilvánosház
sinológus ≠ vasúti szakember
snapszli ≠ pálinka
utópia ≠ korhelyleves
vegetál ≠ ízesít

Toldás és kötés

A New York szóból képzett melléknevet eddig a következőképpen láttam leírva: New-Yorki, New-York-i, new-yorki, new yorki, new york-i, New Yorki, New York-i, newyorki, newyork-i. A hetedik variáció a helyes, úgyhogy meg is ismétlem: New York-i.
Vagyis a két (vagy több) különírt elemből álló tulajdonnevek melléknévképzőjét kötőjellel kapcsoljuk: József Attila-i, Leonardo da Vinci-s, San Diegó-i (a város maga San Diego, de a szó végi rövid magánhangzó a toldalékoláskor megnyúlik). (Szintén csak zárójelben, de fontos: ez csak a képzőre vonatkozik - a rag vagy a jel ragad a névhez: New Yorkban, Leonardo da Vincivel, San Diegót.)
Ha viszont kötőjellel kapcsolt névelemekről van szó, mint pl. Monte-Carlo, a melléknévképző is tapad: monte-carlói.
Az újságok, folyóiratok címéhez kötőjellel illesztjük a képzőt: Magyar Tudomány-beli.
Ha a kettős mássalhangzóra végződő családnévhez azonos betűs toldalék járul, akkor azt szintén kötőjellel kapcsoljuk: Papp-pal, Pitt-tel. (Idegen szavakban ez minden tulajdonnévre érvényes: pl. Bonn-nál.)
Közneveknél viszont szóba sem jön a kötőjel: pl. sakkal.

Szagos mise

„Az is megérne egy misét” – erre a keresésre 497 000 találatot ad a Google.
Az a több százezernyi ember, aki ezt a fordulatot használja, olyasmit akar mondani, hogy ’arról is érdemes lenne beszélni’, ’elgondolkozhatnánk azon is’, ’nem ártana annak sem utánanézni’ stb. Ám helyette ezt mondják-írják, és talán még választékosnak is érzik magukat.
Holott a mondás eredetije (Párizs megér egy misét) nagyon is konkrét, nem átvitt értelmű. Bourbon Henrik hugenotta volt, s ahhoz, hogy francia király lehessen, katolizálnia kellett. Ehhez semmi kedve nem volt ugyan, de a trónhoz annál inkább, úgyhogy 1593-ban áttért a katolikus hitre, és ennek kapcsán mondta – állítólag – e legendásan cinikus szavakat.
Hogy – feltehetően egy újságcikkben – mikor és ki által kezdett átfordulni a teljes értelmetlenségbe ez a mondat, azt ma már valószínűleg nehéz lenne felkutatni, de hogy óriási divat lett belőle a sajtóban és a közbeszédben, az biztos.
Engem borzasztóan irritál ugyan, ahányszor csak látom-hallom - de mivel kiirthatatlanul elterjedt, szóba sem akartam hozni itt a blogban. Ám amikor azt olvasom a tegnapi újságban egy irodalmi kávéház kapcsán, hogy: „Szeged maga is megér több misét”, akkor azért mégiscsak azt kell mondanom, hogy ez már tényleg túlzás. Itt kéne abbahagyni.

Tilos az A?

Először csak a legbugyutább reklámokban beszéltek így, ma már viszont – mivel az emberek a tévékből, nyálrádiókból szívják magukba az épp divatos beszédmódot – általánosan elterjedt a névelőtlenség. (Mármint a határozott névelő – a, az – a hiánycikk, ugyanis az egy, a határozatlan, ott is virít, ahol nem kéne.) „Derekam fáj”, „Ragyogó színe lett pulóveremnek”, „Mobilom mindent tud” – selypítik, pöszítik, gügyögik a többnyire ráadásul súlyosan beszédhibás bájolgók. És ez a módi az újságok nyelvébe is egyre inkább beszüremkedik. Sőt, nemcsak a főnevek elől kopik ki a névelő, hanem például a felsőfok elől is: Legjobb középdöntősök mérkőznek; vagy olyan időhatározók elől, ahol szükség lenne rájuk: … – mondta múlt hét szerdáján Lázár. Ezek persze az ártalmatlanabb esetek, mert csak csúnyák, de legalább nem értelemzavarók. Ha viszont azt olvassuk, hogy: Hétfőn este elesett egy orosházi férfi házától nem messze – akkor adódik a kérdés: Ki is az, aki elesett az orosházi férfi házától nem messze? Más lenne a helyzet, ha kitennénk a névelőt oda, ahol értelmet ad a mondatnak: Hétfőn este elesett egy orosházi férfi a házától nem messze – így ugyanis rögvest kiderül, hogy az orosházi férfi az alany, ő esett el. Ugyanez a helyzet itt: Az ellenzék aránytalansága miatt bírálja a rendszert. Tehát ki az, aki bírálja a rendszert az ellenzék aránytalansága miatt? Ám egyértelművé válik a mondat, ha betesszük a névelőt: Az ellenzék az aránytalansága miatt bírálja a rendszert. Még egy példa: Sok mindent ajándékozott a BKV üzletfeleinek az elmúlt években. Kicsoda ajándékozott tehát? Ha a BKV, akkor így kell írni: Sok mindent ajándékozott a BKV az üzletfeleinek. Így már egyértelmű. De a legrosszabb eset az, ha két alanyjelölt is van a mondatban, és a névelőhiány miatt nem lehet eldönteni, hogy ki az igazi: Tarlós azért tartott sajtótájékoztatót, mert Szentes Tamás távollétében próbálta leváltani a budapesti kórházak igazgatóit. Így olyan, mintha Tarlós próbálta volna leváltani az igazgatókat, Szentes Tamás távollétében. Ha viszont betesszük az értelmező névelőt: Tarlós azért tartott sajtótájékoztatót, mert Szentes Tamás a távollétében próbálta leváltani a budapesti kórházak igazgatóit - már fel is menthetjük Tarlóst az igazgatóleváltás-dömping vádja alól.

Ez a módi 2.

Töltelékkifejezéseket, divatszavakat egyszer már soroltam párat. Most megint itt van néhány:

azt gondolom
szofisztikált
elmondanám
kis hazánk
valahol
megcsörgetlek
behalok
rákérdez
macerás
trendi
nehogy már!
ezerrel
okés
beszól
seperc
nem mondod?!

Pleonazmus, szószátyárkodás

Úgy látszik, sosem fogynak el. Az eddigi sok-sok után megint összejött egy posztnyi mennyiség.

elvárási igény
teljes konszenzus
muszlim mecset
ellenben mégis
most jelenleg
időszerű aktualitás
előre prognosztizálom
pozitív segítség
csak és kizárólag
restitúciós visszaszolgáltatás
előre prejudikál
volt exférj
korai zsenge

Már megint

Nincs szerencséjük az elnököknek, ha írásra vetemednek.
A köztársasági elnök szabad stílusú helyesírását és nyelvhasználatát több alkalommal is volt szerencsénk megismerni a közelmúltban, ma pedig dr. Salamon László, az országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottsága elnökének nyelvi felkészültségébe nyerhetünk bepillantást.

Szigethy István volt országgyűlési képviselő vette le a vállamról azt a terhet, hogy az új alkotmány koncepcióját kihegyezett ceruzával a kezemben kelljen elolvasnom, mert a Népszabadságban megjelent Magyar nyelv, magyar alkotmány című cikkében ízelítőt mutat be a házelnöknek benyújtott hivatalos iromány helyenként hajmeresztő helyesírási és főleg nyelvhelyességi hibáiból.
Persze egy ilyen koncepció nem egy ember műve, és bár kétségkívül Salamon Lászlóé a felelősség azért, amit benyújtott - hiszen ő írta alá -, de nem lenne szép, ha a bizottság többi tagjának a neve ismeretlen maradna. Kisebb-nagyobb részük nyilván nekik is van ebben a szégyenben. Íme a lista. (De ez itt még a teljes, eredeti névsor. Viszont október óta az ellenzéki pártok már nem vesznek részt az alkotmányozásban, úgyhogy ebben a Salamon László által aláírt irományban ők ártatlanok.) Mivel szinte minden név előtt ott a dr. titulus, levonható az a szomorú tanulság, hogy a magyar egyetemek jogi karain diplomát lehet szerezni a magyar nyelv roppant szerény ismeretével is.