Idény eleji forma

„Az édes magyar nyelv rossz állapotban van.”
Ezt nem én, hanem a téma egy szakértője mondja: Schmitt Pál jövendő államfő, aki missziót indít a magyar nyelvért.
Én idáig nem merészkednék, de most, hogy két hete folyik a foci-vb, és így tovább gazdagíthattam az eddig is eléggé testes sportriporterfrázis-gyűjteményemet, magam is hajlok arra, hogy valami közhelyellenes nemzeti egyetértés nem ártana.

sípmester, hálóőr, portás, cerberus, pettyes, bőrgolyó, játékszer, a labda gömbölyű, lopja a távolságot, hozta a kötelezőt, tértölelő átadás, mélységből érkezik, ítélet-végrehajtó, hazaadásszerű lövés, rutinos róka, a játék küzdőjellege domborodik ki, igazságos pontosztozkodás, oroszlánbarlang, a futballt gólra játsszák, várják a megváltó sípszót, góllá érik a vendégek nagy nyomása, fölédurrant, jól olvassa a játékot, meddő mezőnyfölény, nyílt sisakkal támad, kinyílt a védelem, a bíró sípja néma maradt, a lábára varázsolta a labdát, ordító gólhelyzet, nem tud hozzátenni a meccshez, hiányzik egy igazi játékmester, zsebkendőnyi területen, otthon hagyta a góllövő cipőjét, eladja a labdát, hosszú a kispadjuk, érzi a kaput, a meccs a bíró sípszaváig tart, fejben jobbak voltak, a kontrákra építenek, gól nélküli eldöntetlen, többet birtokolják a labdát, kipókhálózta a felső sarkot, együtt él a játékkal, ajtó-ablak helyzet, gólerős támadó, felborul a pálya, bevette a kaput, a mezőnyfölényt nem tudják gólra váltani, besárgult a hátvéd.

ií-oó-öő-uú-üű

Itt van néhány olyan szó, amelyben gyakran okoz gondot a magánhangzó hosszúsága. A szabálykönyv szerint így helyes:

I: szerviz, sima, dicsér, hirdetés, papiros, szolid, biztat, ambiciózus, ironikus, hizlal, Palesztina, irigy, ily, mily, irtás, légkondicionált, naiv, vigasz

Í: szelíd, tízet, áhítat, Argentína*, hígít, hívő, színes, kíváncsi, vízi, ízület

O: harmonikus, katasztrofális, utoléri, szimbolikus, Loránd, árboc, euforikus

Ó: óvoda, diktatórikus, Lóránt

Ö: elöl (a hol? kérdésre), Örs, öntöde, Körös

Ő: elől (a honnan? kérdésre), őrs, bölcsőde, Nagykőrös

U: bura, bujkál, bizsu, turista, kulturális, áru, adu, saru, sugdos

Ú: tanú, vályú, húszas, aszú, gyanú

Ü: küzd, feltüntet, szüzet, menü, tüzes, szüntet

Ű: szűzies, tűzifa, gyepű, szűnik

* Ha valaki netán meg akarná kérdezni tőlem, hogy miért van különbség a Palesztina, ill. az Argentína helyesírásában, annak már most válaszolhatok: Nem tudom.

Elválasztójog

Hajdanában arról volt híres a Népszabadság, hogy - több igazat ő sem írt ugyan, mint más napilapok (sőt) - nyelvi, helyesírási szempontból viszont meg lehetett bízni benne, erre példásan igényesek voltak.
No ez már rég a múlté, és a színvonal egyre csak alacsonyabb, mostanra elképesztő hibákkal van tele ez a lap is. Elválasztási bravúrjai különösen mellbevágók, a mai teljesítményük pedig - remélhetőleg - nehezen múlható felül: mecs-csnézés.
(Persze, tudom: ma már nem ember választ el, hanem gép - de egyrészt azt a gépet ember programozza, másrészt ez úgy volt valaha, hogy mielőtt az utcára került a lap, megnézte szerkesztő, olvasószerkesztő, korrektor. Ma már szemmel láthatóan nem nézi meg senki, minden úgy kerül az olvasó elé, ahogy a világra hozták. Ha torzszülöttként, hát úgy.)
Viszont apropót szolgáltat ez a vicces elválasztás egy kis elmélkedésre.
A netes újságok döntő többsége szabadsoros tipográfiájú (ez a blog is), tehát az elválasztás bonyolult problémájával általában nem kell szembenézni - de azért akadnak címlapok, ahol rákényszerül az ember néha. Ilyenkor aztán kiderül, hogy elválasztani is elfelejtettek már sokan: lépten-nyomon olyasmiket olvasni, hogy gép-et, Andor-ét, motorba-leset stb. Pedig olyan egyszerű a dolog: egyszerű szavakat a szótagolás szerint választunk el, összetetteket pedig az összetétel helyén: gé-pet, An-do-rét, mo-tor-bal-eset.
Rendíthetetlen híve vagyok a minél szélesebb állampolgári jogoknak, de mégiscsak be kéne érni a szabad választással - a szabad elválasztást egyelőre nem kéne törvénybe iktatni.

Forte

Még mindig meg tudok lepődni. Ezt olvasom egy mai napilapban:
"Húsz év egy kisváros élén azt jelenti, hogy a közigazgatás minden fortéját ismeri."

Nix dájcs

Köztudott, hogy kevesen beszélnek idegen nyelve(ke)t a magyarok közül, és ez nagyon szomorú. De most nem ezen akarok borongani, hanem a dolog mulatságosabb részére fókuszálnék. Merthogy aki egyáltalán nem tud semmiféle nyelven, az legfeljebb csak magának árt ezzel – na de aki azt hiszi, hogy tud, pedig nem, az érdekes dolgokat képes előadni szóban-írásban egyaránt.

Idősebbek emlékezhetnek a Kádár utáni pártfőtitkárra, Grósz Károlyra. Az ő gyakran használt fordulata a tolarencia volt. (A környezetében senki nem akadt a jelek szerint, aki figyelmeztetni merte volna.)
Kevesebbet ártott, de nemkevésbé volt vicces az a tévékommentátorként foglalkoztatott szakértő, aki a közelmúltban dilettációt emlegetett dilatáció helyett F-1-es közvetítésben.
Akárcsak az az önkormányzati képviselő, aki interpretálás helyett az általa jobban ismert interpellálás szót használta következetesen.

Nem sokkal kevésbé kínos, amikor nem halljuk, hanem látjuk a hibás idegen szavakat.
Aki háromnál többször volt már étteremben, az biztos találkozott az étlapon a Cordon Bleu helyett ennek a legfantáziadúsabb változataival a Cordone Bloe-től a Gordon Blue-ig.
A camembert szót is a legritkábban sikerül eltalálni: jó esetben camambert, kevésbé kifinomult helyeken camamber.
A provence-i módra készült ez-az pedig szinte mindig provance-i.
Kíváncsi voltam, hogy csak én ütközöm-e gyakran Moulen Rouge-ba Moulin helyett, ezért beütöttem a keresőbe. A magyar nyelvű oldalak között 637 találatot kaptam.
A Champs-Élysées írásos megjelenése követhetetlenül sokféle - valószínűleg a hibátlan forma a legritkább.

Van egy Don Quijotét ábrázoló képünk, amelynek előző tulajdonosai (hajdani állami cégek a Képcsarnoktól a Művészeti Alapig) három címkét ragasztottak a festmény hátoldalára, plusz krétával is ráírták a címet, négy különböző módon leírva a lovag nevét, de egyszer sem úgy, ahogy kéne. (Az egyik feliratot valószínűleg tréfának szánták - nagyon szellemes, valóban.)



Ennek a mai szösszenetnek az ötletét pedig az adta, hogy a champignon szónak (amely rendszeresen championnak íratik nálunk, az Osiris Helyesírás pedig sampinyonná magyarítja) a létező legöszvérebb írásmódjával találkoztam a napokban: Sampignon. Ez a hivatalos neve egy velencei-tavi panziónak, amely számtalan hirdetésében ország-világnak fitogtatja a mulatságosan szomorú tudatlanságát.

Igekötő-túltengés

Gyűjtöm őket egy ideje, de ma olyat láttam (címlapon méghozzá), hogy ezt úgysem lehet überelni (akarom mondani: felülüberelni). Így hangzik: beinhalál.
Ezen már mosolyogni sem lehet, ez sírni való.

Túltesz a rokonain is, az olyanokon, mint: kiexportál, beinvesztál, eldeformálódik, leredukál, beintegrál, kiemigrál, elszeparál, ledegradál, összekombinál, áttranszformál.
Színmagyar (?) társai is csak irigykedhetnek: lecsökken, kikézbesít, lefogad, bevállal, letesztel, kiértesít, lerendez.

A kicsi szép

Ahogy nemrégiben is megpendítettem, a hivatalok, cégek a fontosságukat szeretnék hangsúlyozni azzal, hogy mindent nagy kezdőbetűvel írnak, a legkisebb alosztályaik nevét is - közemberek és politikusok pedig a szívükhöz közel álló fogalmakat tüntetik ki verzállal. Ez hol mulatságos, hol meg szánalmas.
Úgyhogy írjuk csak így, kisbetűvel:
karácsony, húsvét, anyák napja, édesanya, magyar, hazánk, ön, te, neked, kormány, köztársasági elnök, miniszterelnök, nemzeti együttműködés rendszere, nemzeti konzultáció, nemzeti ügyek kormánya, monetáris tanács, fideszes, jobbikos, nemzetbiztonsági bizottság, bűnmegelőzési osztály, kiotói egyezmény, cannes-i filmfesztivál, schengeni szerződés stb.

Egy kis durvulás

(Ámbár, miért pont a tévé tudná, hogy turista vagy hogy Vietnam?)

Is-is?!

Bizonyos jelekből úgy tűnhet, hogy egyre több problémát okoz az egybe- vagy különírás. Az ember azt hinné, hogy a tévében megjelenő inzerteken a különböző szövegek helyesen szerepelnek, mert azt képzeli, hogy ezek a feliratok figyelmesen és helyesírási hibák nélkül készülnek, de ha netán mégis hibás lenne valamelyik, akkor a műsor sugárzása előtt javítanák. Hát egy fenét. Tehát egyáltalán nem okoz problémát a dolog a tévék számára: vagy helyes, vagy nem - és akkor mi van?

Hasonlít, de nem ugyanaz

egyelőre = most és még egy darabig; egyenlőre = azonos méretűre
fáradság = fáradozás; fáradtság = fáradt állapot
izzadság = verejték; izzadtság = izzadt állapot
(meg)szívlel = elfogad, megfogad (pl. tanácsot); szível = jóindulattal van iránta, kedvel
adoptál = örökbe fogad; adaptál = átdolgoz valamivé, alkalmassá tesz valamire
értetlen = valamit megérteni képtelen; érthetetlen = nem érthető
egyhangúan = változatlan hangon, unalmas egyhangúsággal; egyhangúlag = ellenszavazat nélkül
megetet = enni ad; megétet = megmérgez
valójában = tulajdonképpen, igazában; valóban = tényleg, megfelel a valóságnak az, hogy …
Széchenyi = István; Széchényi = Ferenc (ill. az általa alapított Országos Széchényi Könyvtár)
Baumgartner = Zsolt (ill. a család nevét viselő Autócentrum); Baumgarten = Ferenc Ferdinánd (ill. a róla elnevezett díj)
Kafka = Franz; Kaffka = Margit
Eszterházy = Károly (ill. a róla elnevezett főiskola), torta, rostélyos; Esterházy = Péter, Marcell, Miklós, Pál, kastély

Két szólásból egy értelmetlen harmadik

Az elrepült felette az idő vasfoga kifejezést mindenki ismeri mint a szóláskeverés klasszikus példáját. Ezt nyilván tréfából találta ki egyszer egy nyelvészkedő íróember - de a most következő mulatságos értelmetlenségek nem szándékosan születtek, hanem tévedésből, és nagyon gyakori a használatuk:

kígyót-békát összehord (ezekből a szólásokból balsikeredett: kígyót-békát kiált rá, ill. tücsköt-bogarat összehord)
félreverik a vészharangot (félreverik a harangot, ill. megkondítják a vészharangot)
lándzsát tör fölötte (pálcát tör fölötte, ill. lándzsát tör mellette)
nem enged a huszonegyből (nem enged a negyvennyolcból, ill. kivágja a huszonegyet)
vaj van a füle mögött (vaj van a fején, ill. van valami a füle mögött)
lehúzza róla a keresztvizet (leszedi róla a keresztvizet, ill. ráhúzza a vizes lepedőt)
két malom között őrlődnek (két malomban őrölnek, ill. két malomkő között őrlődnek)
összeakasztják a patkót (összeakasztják a bajszukat, ill. összerúgják a patkót)

Originális

Van egy szervezet, ma olvastam róla az újságban. Ez a neve, betűhíven: Eredetiség Ellenőrzés a Gépjármű Bűnözés Elleni Egyesület.
Ízlelgessük egy kicsit!
Ami azonnal feltűnik: biztos azért írják ilyen sok szóba, hogy minél több nagybetű lehessen benne, mert az olyan tekintélyt sugárzó. (Nem is értem, miért nem Gép Jármű.) Aztán az ember megpróbálná kitalálni, hogy miről is van szó. Elsőre nem jön rá, de később sem, többedik olvasásra sem. Éspedig azért nem, mert semmi értelme sincs; olyan, mintha egy Z kategóriás fordítórobot állította volna elő.
Pedig nem: magyar anyanyelvű felnőtt emberek ötölték ki, nyilván hosszú brainstorming után, és aztán be is jegyeztették a magyar cégbíróságon. A jelek szerint ott sem tűnt fel senkinek, hogy értelmetlen, értelmezhetetlen, a józan ész és a nyelv elleni merénylet.

Ez a divat

biztosít, megmérettetés, kivált, felé, kihívás, elvárás, elintézésre kerül, igazándiból, elkövetkezendő, nagyságrendileg, nyitott (valamire), arról szól, gyakorlatilag, hozzáállás, fíling, policy, mentén, megelőzően, követően, jelentős, kontakt, elérhetőség

Meg még többtucatnyi hasonló van, de hirtelen ennyi jutott az eszembe. Várom a példákat.

Rózsa, tövisekkel

Miközben mindenkit arra biztatok, hogy forgassa minél gyakrabban a helyesírási könyveket, azért nem hallgathatom el, hogy néha igencsak felszalad az ember szemöldöke, amikor elmélyed bennük.

Az eddigi legátfogóbb helyesírási kézikönyvet (a szerzők Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila) az Osiris adta ki. Nekem a 2004-es van meg, úgyhogy minden most következő példám (kérdésem) onnan származik.
A gyűjtésemnek csak azt a részét írom itt le, amelyek a Wikipédia remek oldalán nem szerepelnek. (Legalábbis máig - 2010. május 3. - nem.)

Miért vincseszter (1467.), ha performance (1183. old.)?
Miért site (1267.), ha fájl (681.)?
Miért display-vel (600.), ha Broadwayn (537.)?
Miért húszas (829.), ha hugyos (825.)?
Miért tízes (1390.), ha vizes (1473.)?
Miért napidíj (1099.), ha havi díj (797.)?
Miért taekwondo (1349.), ha dzsúdó (617.)?
Miért Utahban (1425.), ha a Utah szó végén a h nem ejtődik?
Miért bonszai (ráadásul zárójelben ott van a kiejtés is: bonszáj) (529.), ha fengsuj (701.)?
Miért Kim Ir Szen, ha Kim Dzsongil meg Kim Dedzsung (923.)?
Miért könnyű drog, ha könnyűzene (958.)?
Miért orvosszakértő, ha orvos szakértő? (A legszebb, hogy ugyanabban a szóbokorban található mindkettő, az 1146. oldalon)

Vannak aztán sima elütések, véletlen hibák is (enélkül természetesen elképzelhetetlen egy ilyen testes könyv), mint pl. Vátszjánana (274.), helírbeli (408.), ugya-nezen (1419.), hor-derejű (927.) stb.

Többet egyelőre nem sorolok, mert a végén még elveszem valakinek a kedvét az Osiris Helyesírás használatától - pedig azt nagyon nem szeretném. Hiszen a hibátlan szavak száma így is több mint 213 000 benne, és ez igazán nem rossz arány...

Nem szabadna!

drágul az ára - az áru drágul; az ára viszont emelkedik
átadja a stafétát - a stafétabotot szoktuk átadni; magát a stafétát nehéz lenne
sejtetni enged - vagy sejtet, vagy sejteni enged
elhíresül - ezt csak negatív kontextusban illik használni, más esetekben: híressé válik vagy híres lesz
nagyságrendekkel nagyobb - ha sokkal több értelemben használjuk, az enyhén szólva is pontatlan, mert a nagyságrendi különbség a pontosan tízszeres, százszoros, ezerszeres stb. különbséget jelenti
i. u. (vagyis időszámítás után) – még tart az időszámítás, úgyhogy inkább: i. sz. (időszámítás szerint)
leteszi a voksát valami mellett - a garast szokták letenni, nem a voksot; tehát elég így mondani: voksol
névre hallgató - kutyák és egyéb (házi)állatok esetén indokolt; minden más esetben csak olcsó jópofizás
megtermett ember - jól megtermett vagy termetes ember a helyes, elvégre minden ember megtermett
meglepetés várható - ha várható, akkor már nem is meglepetés (és viszont)
csökken a minőség - csökkenni nem tud, csak romlani
szabadna, szabadott - nem ajánlatos, mivel a szabad nem ige (nincs olyan, hogy én szabadok, te szabadsz stb.). Helyette: szabad lenne, ill. szabad volt
nehéz dió; nehéz fába vágta a fejszéjét - inkább kemény a dió meg a fa
beadja a válópert - azt nem lehet, csak a válókeresetet

Nincs benne köszönet

Az ipari kémek ténykedésének köszönhetően a kft.-t négymilliárd forint kár érte.
2030-ra a klímaváltozásnak köszönhetően kétszer ennyi polgárháború dúl majd Afrikában.
2007-ben 2,1 millió ember halt meg az AIDS-nek köszönhetően.

A "köszönhetően" eredetileg azt jelentette, hogy jóvoltából - mára viszont nyakra-főre használják bármilyen kontextusban, negatívban is, és ebből születnek a fent idézett rossz hangzású mondatok és társaik. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne annyit mondani/írni a köszönhetően helyett: miatt. (Vagy ha közönségesnek, snassznak tartjuk a "miatt"-ot - nem az -, akkor legyen, mondjuk, következtében.)

Egy sorsüldözött névmás

Szegény amelyt az ág is húzza. Nem elég, hogy lépten-nyomon akit mondanak/írnak helyette, (lásd itt), ráadásul még ott is kikopóban van, ahol a legvadabb akizó (akiző?) se akizik – ott ugyanis amit használ: a film, ami; a regény, ami; a bútor, ami; a ház, ami.
Nem értem, miért. Hiszen az aki névmás élettelen megfelelője nem az ami, hanem az amely.

Az aminek ott van létjogosultsága, ahol főnévvel meg nem nevezett dolgot vezet be, vagy a teljes mellékmondatra (illetve annak állítmányára) utal vissza. (Példaként: Ajánlatos jól használni a névmásokat, ami azt a célt szolgálja, hogy az olvasó értse, amit írunk.)
Más esetekben az amely használandó. Szerintem.

Íme, egy példa, amelyben az ami, illetve amely használata épp ellenkezőjére fordítja a mondat értelmét:
A világon minden ötödik ember szervezetébe nem kerül elég cink, ami a krónikus gyomorgyengeség és a tüdőgyulladás veszélyét hordozza.
(Ez azt jelenti, hogy a cink hiánya veszélyes.)
A világon minden ötödik ember szervezetébe nem kerül elég cink, amely a krónikus gyomorgyengeség és a tüdőgyulladás veszélyét hordozza.
(Ez viszont azt jelenti, hogy maga a cink veszélyes.)

Agyatlan gügyögősdi

Kevés borzasztóbbat ismerek ennél a divatnál. Bugyuta női site-ok még bugyutább fórumaiban tenyészik elsősorban, meg nyálrádiók betelefonálói élnek vele előszeretettel, de nem csak ők, nem csak ott.
Most hirtelen ezek jutnak eszembe a kimeríthetetlen választékból: telcsi, tali, depi, bocsika, szupi, szimpi, tüncsi, köszike, uncsi, ari, csajszi, zsepi, édi - és a csúcsok csúcsa: kari aji.
(Ezt az utóbbit talán le is kell fordítanom. Én legalábbis nem értettem, amikor először láttam. Szóval kari aji = karácsonyi ajándék. Rémcsi, nem?)

Alanyi, ill. tárgyas ragozás

Köztudott, hogy a külföldiek számára ez a legnehezebben megtanulható része a magyar nyelvnek. Aki viszont anyanyelveként kapja a magyart, az nem tudja eltéveszteni.
Legalábbis ezt gondoltam az utóbbi évekig. Mostanában viszont mind gyakrabban találkozom a kétféle ragozás keverésével, írásban is.
Íme, néhány példa:

Már az otthoni meccsen sem tudtunk az igazi játékunkat ráerőltetni az ellenfélre.
Az első netbookot az elmúlt egy évben több változat is követett.
Lengyelt hivatalos személy elleni erőszakkal, könnyű testi sértéssel és becsületsértéssel vádol az ügyészség.
A szociális támogatások átalakítását már jóval korábban maga Gyurcsány Ferenc is célként jelölt meg.
Fenyegetés ért például egy bolt munkatársát.

Mint látható, törjünk a magyart. Nem értek, miért.

Ik

Esterházy abban a régi, Hitel-beli írásában, amelyből a múltkor idéztem, több más vesszőparipámmal is foglalkozott. Például az ikes ragozással. Az írásból kiderül, hogy már akkoriban is csak illegalitásban lehetett ikezni: „vasárnap reggelenként az ágyamba gyűjtöm a gyermekeimet, és a takaró alatt félálomban ragozunk egy kicsit, csokoládézhatnám, súgjuk a titkot egymás fülébe.”

Mára viszont odáig jutottunk, hogy ha az ember azt mondja: alszom, lakom, eszem, akkor jó esetben elviselhetetlenül finomkodónak tartják, kevésbé jó esetben pedig hülyének.

Még szerencse, hogy legalább egy olyan szó van, amelyet mindenki ikezve mond. Így hangzik: könyörgöm. Milyen kár, hogy a könyörög nem ikes ige.

Szerintem

A helyesírási szabályok, mint a nevük is mutatja, csak szabályok, nem törvények – tehát büntetlenül el lehet térni tőlük, hál’ istennek. (Remélem, nem is szándékoznak törvénybe foglalni, mint például a jegyességet.) Szóval nem kötelező betartanunk őket - de újságíróknak azért illik.

A szakmán kívüliekkel más a helyzet. Ha valaki nem ért egyet egyik-másik szabállyal, mondjuk, más a véleménye az egybe-, ill. különírásról – lelke rajta, írja nyugodtan két szóba, például, a dohányzóasztalt. De ha valaki büszke arra, hogy egyáltalán nem érdekli, hogyan ír és beszél az anyanyelvén, az nem rebellis, hanem egyszerűen igénytelen. Szerintem.

Mást jelent(ett eddig)

Az idejekorán nem túl korán, hanem: épp a megfelelő időben, pont jókor.
Az eredő nem ok, eredet, hanem: okozat, következmény, eredmény.
A helység nem szoba, terem, hanem: település.
A bonyolít nem lebonyolít, elintéz, hanem: összekuszál, bonyolulttá tesz.
Az egyházfi nem pap, hanem: sekrestyés, harangozó, templomszolga.
A városatya nem polgármester, hanem: a helyi képviselő-testület tagja.
A kivált nem pótol, helyettesít, hanem: előidéz, kelt.
Az elért nem félreért, hanem: azonnal felfogja a célzást, valaminek a rejtett értelmét.
A kies nem félreeső, elhagyatott, hanem: kellemes, vonzó.
A végett nem miatt, hanem: céljából, ügyében.
A virulens nem virgonc, viruló, hanem: mérgező, fertőzni képes.
Az alkalmasint nem alkalomadtán, hanem: feltehetően, nagy valószínűséggel.

Persze tudom, hogy ha kellően sokan használják más értelemben, akkor egy idő után módosul a szavak, kifejezések jelentése - de azért én hadd mondjam/írjam őket az eredeti jelentésükben, még ha a törpe kisebbség része leszek is előbb-utóbb.

Lyaly!

Elipszilon vagy jé?
Valami oknál fogva ez az első számú közellenség. Borzasztó dolgokat képesek leírni még olyanok is, akik úgy egyébként nem is rossz helyesírók.

Tolyással még nem találkoztam ugyan, de például halyóval - nem vicc: halyóval - már igen (újságíró által írt szövegben); az pedig kimondottan gyakori, hogy zsivaly, papagály, valamilye, nyavaja, bólya, muszály, csevely, röhely, gallyra ment, follyon, lakály, lesúlyt, megfolyt.

Egyszer régen azt játszottam, hogy kitaláltam egy olyan mondatszörnyet, amelynek minden egyes szavában – a névelőkön kívül persze - volt j vagy ly. Kilencven-egynéhány j és ly abban az egy mondatban. Aztán tollbamondtam pár önként vállalkozónak, és volt, aki hibátlanul leírta, sokan pedig alig néhány tévesztéssel. Félő, hogy ma már nem lenne ilyen sikeres egy újabb próbálkozás.

Tudom, sokan szeretnék, ha az ly megszűnne, és vele a probléma is. Az idő nekik dolgozik: ha majd az illetékes döntéshozók között is többségbe kerülnek azok, akiknek megoldhatatlan feladat a két betű megkülönböztetése, nyilván eltörlik az ly-t. Meg a kis- és nagybetűk közti, a hosszú és rövid magánhangzók közti, az ikes és iktelen igék ragozása közti különbségeket. Rendkívül népszerű közérzetjavító intézkedés lesz.

De amíg ez bekövetkezik, addig még ezekben a kérdésekben is kiáltok pár szót a pusztába, hamarosan.

Képzavarok, sárbogárdijolánok

Horst Tappert végleg szögre akasztja színészi pályafutását.
Megszületett "a teniszpályák Mozartja", aki virtuozitásának melódiájával megszelídítette Philippousis iszonyú erejű szerváit.
A páros szex bonyolultabb dolog, mint egyedül csinálni.
A férfiak kifejezetten kedvelik, ha egy nő zavarban van, ám egy óvatlan pillanatban mint vadmacska jelenik meg előttük egy-egy tüzelő szempillantással fűszerezve.
Az édeskés szirup nem jelent arisztokratikus hömpölygést.
A nő mindig biztos lehet az anyaságában, a férfi soha.
Ez egy átmeneti időszak, ahol a régi életformánk meghal, az új pedig még nem is kapott szárba.
Ha két szerelmes egymásra talál, akkor a kozmosz egy pontján begyógyul az elszigetelődés sebe.
Hogy ne essen csorbát a változatosság.
Pont a magyarországi tornán csúcsosodott ki a holtpont.
Ne kasztráld a férfit, amikor meztelenül, erekció közben közeledik hozzád. Ilyenkor nagyon sebezhető.
Az álmodozásnál még egy öteurós bankó is jobban cseng.
A kék tabletta kétélű fegyver, és néha visszafelé sül el.

Ez nem képzavar, csak egy elütés kedves eredménye:
A közönség hosszú perceken keresztül állva taposta a művészt.

Csak hatig kell számolni,

és máris kiderül, hogy kell-e kötőjel az adott összetett szóba, vagy sem.
Hat szótagig egybeírjuk, a fölött viszont kötőjelet teszünk a megfelelő helyre. (Ez persze csak az olyan összetett szavakra vonatkozik, amelyekben az egyik tag már eleve összetett – ha csak két egyszerű szóból áll az összetétel, akkor nincs számolgatás, egybe kell írni.)
Tehát pl. élelmiszeripar (6 szótag), élelmiszer-ipari (7 szótag), kukoricahibridizálás (ez rengeteg szótag ugyan, de csak sima összetétel).

Pleonazmus, tautológia, szószaporítás

mód és lehetőség
erkölcsi-morális
tény és való
messzi távolban
de viszont
kölcsönös kompromisszum
lényeg a lényeg
ifjú üdvöske
való igaz
először debütál
hibát vét
No meg nem utolsósorban a blog címe: hol van helyileg?
(És persze az is teljesen felesleges szószaporítás, hogy: felesleges szószaporítás.)

Aki

Már 89-ben megírta Esterházy, lelkes bólogatásomat kiváltva: „... azt már nem és nem, hogy egy párt, aki. Nem aki! Amely! Egy párt, amely. (Jelzem, ez a Kádár-korszakban még rendben volt, az MSZMP, amely. Mást most nem is irigylek onnét.)”
Az azóta eltelt több mint húsz évben a helyzet csak romlott, lassan teljesen kikopik a nyelvből az amely; most már aki az ország, a cég, a csapat, minden. (Nádasdy Ádám szerint persze nincs olyan, hogy nyelvromlás, csak a nyelvhasználat változása – ami igaz, de ez az eset nem ilyen, szerintem.)
Nádasdy például azt is megértéssel fogadja, hogy a bank, aki – merthogy ilyenkor nem az épületről van szó, hanem a testületről, és abban emberek dolgoznak, tehát.
Én már azt is hallottam – a közrádióban –, hogy az autó, aki.
Nyilván azért, mert ember ül benne. Egy üres autó tehát amely, egy teli pedig aki. Világos, ugye?