2012. február 15.

65

Nyelvészi alapelvével, vagyis hogy „minden úgy jó, ahogy az emberek mondják-írják”, mindeddig nem sikerült megbarátkoznom – de azért Nádasdy Ádám nagyon jó fej.

Isten éltesse!

Fotó: litera.hu


2012. február 14.

2012. február 8.

Ne hüéskedj, mert komoan veszik!

Sokszor volt már téma itt a Helyilegben az ly/j, például itt. Arra, hogy most megint megpendítsem, egy tegnap látott újságcikk késztetett.

Azt már régóta tapasztalhatjuk, hogy egy bizonyos szubkultúrában kifejezetten trendi a fenti dilemma áthidalása oly módon, hogy a kétséges betűt egyszerűen kihagyják, ilyenformán: ien, meik, mien, valamie stb. Ez nyilván állati jópofa és főleg nagyon eredeti, baj csak akkor van, ha a nyelvileg alulinformált olvasó azt hiszi, hogy ezeket tényleg így kell írni. Még nagyobb baj pedig akkor van, ha nem csak hülye posztok hülye kommentjeiben találkozik ezzel a jelenséggel a mit sem sejtő szövegfogyasztó, hanem a némi presztízst még mindig őrző Népszabadság hasábjain. Ahogy tegnap, amikor egy cikkben kétszer is (tehát nem véletlenül) így szerepel: estélyiét (estélyijét helyett). A két mondatrészlet: „... mindenki megcsodálhatta ... burgundi színű* estélyiét” és „... emlékezetesnek tartja Julia Roberts ... Valentino-estélyiét is”.

Tudom, hogy a helyesírás egyre inkább csak felesleges luxus, megvetendő grammar nazik homokozója, úri huncutság (illetve dehogy: az urak tudnak a legkevésbé helyesírni – lásd ennek a blognak rengeteg posztját Schmitt-től a Nenyiig és a törvényszövegekig), de azért mégiscsak jó lenne, ha megállna végre vagy legalább lassulna ez a rapid hanyatlás.

* Hogy a burgundiszínűt egybe kellett volna írni, az ezen a szinten szóra sem érdemes.

2012. február 3.

Újmódi történet

Tegnap láttam-hallottam A tét című műsort.
A videón látható 25:52 és 27:10 közötti bő egy perc alatt (amelyből a műsorvezető is kb. húsz másodpercnyit beszélt) Gerő András hétszer mondta ki a történet szót – egyetlenegyszer sem abban az értelemben, amit a történet jelent, vagyishogy elbeszélés, mese, adoma, sztori, beszámoló, história, történelem stb.
Újabban nagy divatba jött ez a szó-dzsolidzsóker, amelyet ebben a beszélgetésben nagyjából a dolog, ügy, feladat, helyzet, elképzelés, terv szavak helyett használt minduntalan a történész.
Mások más összefüggésekben élnek vele számolatlanul. Mondhatnák azt is, hogy izé, akármi, hogyishívják – de ezt a „történet”-et valahogy elegánsabbnak érzik, pedig pontosan ugyanazt a gondolkodni restséget mutatja.

Nem nagy dolog, tudom, és mondhatni: bár ez lenne a legnagyobb bajunk – de mégiscsak lehangoló ez az igénytelenség.

2012. január 28.

Jeki

Reklám-sms érkezett. Idézem betűhíven:

Téli vásár ráadás! Jekik 50% engedményel. Ujabb Mona Lisa és Gelco termékek 1900.-9990.-Ft-ig a Skála Metro Mona Lisa Sopban.

(Egyedül nem jöttem rá, hogy mi lehet az a jeki, szerencsére segítettek: dzseki.)

De csak ennyi a vidám része a dolognak – mert ez a nyelvi színvonal egyébként elkeserítő. Persze nem meglepő, hisz ilyeneket látunk magunk körül mindenfelé. És ez csak romlani fog. Merthogy fejtől büdösödik.

2011. december 31.

Unortodox római számozás

Semmiben nem követjük a hanyatló Nyugatot, a római számok használatában sem. A Magyar Közlönyben a százkilencvenkilencedik után a százkilencventizedik törvény következik:

2011. december 10.

Daniel Cohn-Bendit

A címben szereplő európai parlamenti képviselő komoly karriert futott be a magyar nyomtatott és elektronikus sajtóban a 2011. januári emlékezetes felszólalása nyomán.
A Google nyolcvanezernél is több magyar találatot ad a nevére – és ebben a számban csak a helyesen leírtak vannak benne. Márpedig ez a kisebb halmaz.
A különböző internetes oldalak munkatársai, ill. hozzászólói számára az idegen nevek és szavak leírása gyakran jelent megoldhatatlan feladatot – szegény DCB-re pedig különösen rájár a rúd. Most persze nem a szándékos ferdítések, ill. humorosnak szánt változatok százaira (Kohn Bandi; Kohn Bandita; Kohn Pedofil Bandi; vagy büntetésből nemecsekesen, csupa kisbetűvel: cohnbendit stb.) gondolok, hanem az oda nem figyelésből vagy tudatlanságból leírt legkülönbözőbb variációkra.
Nem is tettem volna közkinccsé az ezzel kapcsolatos, már rég abbahagyott gyűjtésem eredményét, ha épp ma nem ütközöm az alábbi – gondatlanságból elkövetett – bűncselekménybe: Daniel-Chon Bandit. Így, négy hibával. (A tettes a magyarinfo.blog.hu egyik szerzője.)
Úgy gondolom, ezt túlszárnyalni már lehetetlen, a további gyűjtés végképp okafogyottá vált, tehát az eddigi variációkból közreadok egy kis válogatást (betűhíven természetesen):

Cohn Bandit (urbanlegends.hu)
Cohn Bendit Daniel (YouTube)
Cohn-Bandit (nol.hu)
Daniel Kohn Bendit (kkbk.blog, tv2.hu)
Daniel Cohn- Bandit (eumozaik.hu)
Daniel Cohn Bendit (gepnarancs.hu)
Daniel Kohn- Bendit (168ora.hu – komment)
Daniel-Bendit (kronika.ro - komment)
Kohn Bandit (magyarhirlap.hu – vélemény, nol.hu – komment, hetivalasz.hu – komment)
Kóhn Bendit (3szek.ro – komment)
Kohn Bendit (hetivalasz.hu – Fórum, hirszerzo.hu – komment, erdely.ma – komment)
Kohn-Bandit (parokia.hu – Fórum)
Kohn-Bendit (mandiner.hu – komment, nol.hu – komment, Facebook – hozzászólás)

2011. december 2.

Szmájli


(Tudom, nem vág teljesen a blog profiljába, de nem hagyhattam parlagon heverni.
Hogy szomorúságra vagy vidámságra ad-e okot, megítélés kérdése – de az biztos, hogy a hivatalos szövegek minőségét nehéz lenne tömörebb formában jellemezni.)

2011. november 12.

Szerintem

Többen is megbíráltak a blog címe miatt, mondván: nem helytelen a „Hol van helyileg?”, mert igenis van olyan szituáció, amikor jogos így feltenni a kérdést. Például ha megkérdezik valakitől, hogy hol dolgozik, mire ő azt válaszolja, hogy „A vágóhídon”, akkor tovább kell faggatózni, hogy: „De helyileg hol?”.
Szerintem pedig nem. Ugyanis ilyen szó, hogy 'helyileg', szerintem nincs. Ez egy csinálmány, méghozzá egy borzasztóan hangzó csinálmány.
Igen, én is ismerem Nádasdy véleményét: minden olyan szó és kifejezés, bármely fordulat, amelyet az emberek használnak és a többi ember megért, tolerálható, sőt támogatandó, mert gazdagítja a nyelvet. Tehát a helyileg is. Csakhogy ez nem így van szerintem.
A nyelvhasználat elsekélyesedése, a pár száz szavas „szókincs”; a gondolkodni restség megnyilvánulásai (a nyelvi dzsókerek: az erről szól, a történet vagy a felé használata mindenütt, ahol semmi keresnivalójuk); a köznyelvbe betüremkedő bikkfanyelv (helyileg, elérhetőség, nagyságrendileg vagy épp az előző posztbeli fotón látható szörnyűség); az amely szó lassú kihalása (helyette: aki – pl. az ország, aki); a gügyögősdi (bocsi, nari, tali, zsepi, igazándiból) és társai nem gazdagítják, hanem ellenkezőleg: kiüresítik a nyelvet.
Mármint szerintem. Ellenvéleményeket, hozzászólásokat örömmel fogadok.

Magyar (?) termék

2011. november 4.

(Agy)halottak napja

Tábla a kiskunfélegyházi temetőben:

Túl olcsó humor lenne azt állítani, hogy Schmitt Pál írta ezt is – ráadásul egészen biztosan nem igaz, mert a hulladék szó két l-lel van írva.

A beol.hu-ról

2011. október 20.

Nem értem

Kezdetben vala az az. Mármint az volt az egyedüli határozott névelő. Az gyümölcs, az halál, az kikelet. Aztán egyszer valaki rájött, hogy így feleslegesen macerás, sokkal kényelmesebb úgy mondani, hogy a gyümölcs, a halál, a kikelet – vagyis mássalhangzó előtt ne legyen z hang. Megtetszett ez persze másoknak is, és hamarosan az írástudók is átvették, előbb a’ formában, később pedig már a hiányjelet is elhagyták. Megszületett tehát a második határozott névelő, az a. El is voltunk velük jó pár száz évig békességben.
Mígnem aztán valakinek elege lett a pluralizmusból, úgy gondolta, hogy mégiscsak jobb az egynévelő-rendszer. Ámde nem az az-t kívánta ismét egyeduralkodóvá tenni, hanem az újabb keletű a-t. A magánhangzóval kezdődő szavak előtt is. Imigyen: a óvoda, a üveg, sőt: a autó. Igaz, hogy így nemcsak sokkal csúnyább, hanem kiejteni is sokkal bonyolultabb, de hát neki valahogy így jött a szájára, így esett jól. Furcsa.
Ennél még sokkal furcsább azonban, hogy követői támadtak, egyre többen, százezerszámra. Ma már lépten-nyomon hallani: Kész a ebéd; Vigyázz a úttesten; Indulj a iskolába. Nem értem a dolgot.
(Írásban még nem találkoztam ezzel a rémséggel, de nem kétséges, hogy csak idő kérdése.)

Ha valaki tudja, hogy miért alakult ez így, vagy legalább sejtése van róla, kérem, tegye közkinccsé!

2011. október 19.

Fojtatás

Már többször szörnyülködtem itt a blogban a különböző újságok, portálok ly/j-hibáin, legutóbb ekkor. Abban a posztban azt állítottam ugyan, hogy Kukorelly divatba hozta a „valaminek a fogja” kifejezést (így, j-vel), de valójában nem gondoltam, hogy komoly sajtótermékben újra találkozom majd ezzel a nagyon durva lapszussal. Erre az e heti ÉS-ben mit olvasok? „... saját lobbijának fogja”. Lehet, hogy már tényleg így kell írni?!
Mindenesetre az ÉS szemmel láthatóan nem akar tovább az ly foglya lenni, mert pár oldallal odább ezt látom: „... közben az olaj kifojt”.

2011. október 14.

Tegezem magam

Közismert a koronás fők fejedelmi többese: „Mi II. Lipót” (újabban pedig a Forma-1-es pilóták is többes szám első személyben beszélnek: „Ma gyorsak voltunk”); néhány éve jót mulattunk azon, ahogy Torgyán József harmadik személyben nyilatkozott meg saját magáról: „Torgyán József elintézte, hogy...”; manapság viszont új divat van kibontakozóban.
Győri barátaim, K. és B. hívták fel a figyelmem arra a jelenségre, hogy mind többen beszélnek egyes szám második személyben magukról – valahogy ilyenformán:
„Amikor nem tudsz elaludni, mindenféle terveket kezdesz szövögetni”; „Ha egyszer már megégetted magad, nem próbálkozol újra”; „Ha kimész a színpadra, elmúlik a csuklásod” stb.
Ez aztán elég bizarr tud lenni olyankor, amikor egy nő így magyaráz egy férfinak: „Egyre inkább sűrűsödnek a fájásaid...”

Azt hiszem, csak múló bolondériáról van szó, afféle nyelvi modorosságról, inkább fanyar mosolyt érdemel, mint bosszankodást – mindenesetre érdekes.

2011. október 4.

A Biblia unortodox értelmezése

Orbán Viktor tegnap a következőket mondta:
„Az előző húsz évben kialakult pénzmitológiát, hogy Bálám szobra előtt állandóan térdre kell esni, a mostani kormány nem követi."
Mózes negyedik könyvében sok szó esik Bálám prófétáról, a talán legismertebb történet a szamarával kapcsolatos, amely - meglátván az Úr angyalát kivont karddal a kezében - megállt, és háromszori megveretése után sem volt hajlandó továbbmenni (4Móz. 22:23-35), míg a Királyok első könyvében a pénzt és a bűnös gazdagságot jelképező aranyborjú szobráról, ill. imádásáról olvashatunk.
Az e két történet közötti szoros összefüggés felfedezése mindeddig váratott magára, ám most minden bizonnyal forradalmi változásokat fog hozni a Biblia-kutatásban.
Mi, magyarok, végtelenül büszkék lehetünk, hogy ez is – mint annyi minden – a miniszterelnökünk nevéhez fűződik.

2011. szeptember 21.

Közlekedik a forgalom, fenn áll a veszély

Egyszer már idéztem ebben a blogban Babitsot: „Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni.”

Most is csak ezt tehetem, olvasván a BRFK közleményét, amelyben betiltja a szakszervezetek várbeli demonstrációját, az alábbi míves indoklással:

„a gyalogos forgalom a demonstrálók mellett biztonságosan nem tud közlekedni a járdán, a konfrontáció veszélye folyamatosan fenn áll”


2011. szeptember 13.

Bárdudvarnok


A polgármesterből bárd aligha lesz, annál inkább lehet udvarnok a Köztársasági Elnöki Hivatalban.

Via Sonline

2011. augusztus 25.

Kísértő csorba, kacsingató figyelem, kivert ingerküszöb

Itt az ideje, hogy a képzavar- és egyéb értelmetlenséggyűjteményem néhány újabb szép darabját közkinccsé tegyem.

Szőcs Géza alagutat építene a föld alá.
Csendes jelleme van.
Életrajzában a bosszú olyan vérfagyasztó epizódjai lelhetők fel, amelyek ceterum censeóra ösztökélik az elemzőt.
Máris útnak vette az irányt.
Figyelme Dubaj felé is kacsingatott.
A kórházban kígyóznak a várólisták.
Teljes mellszélességgel arra koncentrál.
Csak második nekifutásra tudott landolni az Air Force One.
A legjobban így tarthatod kordában ezt a szépséghibát.
Nincs nyugta, míg ki nem köszörüli a csorbát, mely szüntelen kísérti.
A világhálón szexuális közösüléseket ábrázoló felvételek is láthatók.
A magyar elnökség fontos kihívásokat ölelt fel.
A kiskapu részben alá is ássa a szabványosítás értelmét.
Ekkor elszabadult a gát.
Kiveri az ingerküszöböt.
Ők csupán a jéghegy csúcsán fennakadt legapróbb ebihalak.
A meggyilkolt asszonyok közül sokan nem tesznek feljelentést.

2011. június 23.

A Magyar Munka Tervről jut eszembe

Évekig próbálkoztam azon intézmények vagy tervek hivatalos neveinek módszeres összegyűjtésével, amelyeket a kormány vagy valamelyik minisztérium kitalált és amelyek szembemennek vagy a helyesírási szabályokkal, vagy a józan ésszel, vagy mindkettővel. (Nem az obligát nagybetűzésről beszélek, hiszen minden kormány és minden hatóság alapértelmezésként imád Minden Kezdőbetűt Naggyal Írni, merthogy az nyilván olyan méltóságteljes és fontosságot sugárzó. Tehát nem az ilyeneket gyűjtöttem, hanem egyszerűen csak azokat, amelyek teljesen értelmetlenek.)
Aztán amikor egyetlenegy olyat sem találtam, amelyik NEM ilyen lenne, koncepciót váltottam, és megszállottan keresni kezdtem a nyelvtanilag és értelmileg egyaránt korrekt kifejezéseket. Néhány hónapja végképp feladtam ezt a meddő próbálkozást.
Petri György nem erre az aspektusra gondolt ugyan, de húszéves jövendölése - „Rettenthetetlen hülyék kora jő” - e téren is beteljesedett.

2011. június 9.

Bioetalon

A modellből lett tévészemélyiség egy perc alatt háromszor mondta ki a címben szereplő remek szóleleményt (sajnos nem humorforrásként, hanem a reggeli lapszemle halál komoly részeként). Grósz Károly sem tréfált, amikor rendszeresen tolarenciáról beszélt. Valószínűleg a miniszterelnök.hu sem viccnek szánta, amikor május 31-én így idézte a névadóját: „néhány reflekciót azért engedjenek meg nekem”.
Szóval sokan vannak bajban az idegen szavakkal-nevekkel, ami addig nem baj, amíg magánügy - de amikor büszkén a köz elé tárják a tudatlanságukat, az nagyon kínos tud lenni.
Rádióban hallottam, csak az elmúlt pár hétben a következőket (és nem az interjúalanyoktól): inekció, Jezsenyin, artikulátlan.
Aztán a hektikás, ill. hektikus összetévesztését is szoktam szeretni, de legfőképpen azt az újabban egyre gyakoribb módit, hogy az országgyűlési képviselőket parlamentereknek nevezik.
(Nevezhetnék persze bioetalonnak is őket.)

2011. május 31.

A magyar helyesírás megújul


Lelőhely: http://www.fidesz.hu/index.php?Shop (a MAGYARORSZÁG MEGÚJUL felirat alatt).

Sajnos túl sok a korrektúrajel ahhoz, hogy rendesen áttekinthető legyen az oldal, de azért megpróbáltam megszámolni a hibákat. Mivel a közvetlenül egymás mellett levőket merő jóindulatból egy hibának minősítettem, így 45 darab jött ki. (Csak a helyesírást vettem figyelembe, a fogalmazási nonszenszeket nem.)

Tanulság: ha az oldal szerkesztését a plüssmacira bízták volna, valószínűleg jobb lett volna az eredmény.

(A kettős mérce használatának a vádját elkerülendő legközelebb az MSZP-termékek webboltját – ha van olyan – veszem szemügyre.)

2011. május 11.

Foglyatok le!

A valaha – nyelvi szempontból mindenképpen – szebb napokat látott Népszabadságból már többször is idéztem borzadályokat, de rájuk is igaz, hogy mindig van lejjebb.
Az egészen vad elválasztások tömkelege (friss példák: mecs-cs; szak-állas stb.), az elemi hibák tucatjai (lehetet; le mondott stb.) már régóta említést sem érdemelnek, hiszen ezek csak az olvasószerkesztő, a korrektor, röviden: az igényesség hiányára vallanak, na de ez a ma látott: "a saját koncepciójának a fogja" (ráadásul a zászlóshajónak számító Álláspont rovatban - 13. oldal) már arra mutat, hogy végképp kitört az analfabetizmus.
És erre a legkevésbé sem mentség, hogy ugyanezzel a hajmeresztő tudatlansággal néhány hete már találkozhattunk: "Miféle reflex-szerű folyamatok fogja". Ez utóbbi egy szintén szebb napokat látott költő levelében volt olvasható, amelyet egy hajdan jó költőnek írt. Azóta mindketten politikusok lettek, az ezzel kötelezően együtt járó elhülyüléssel - de a levél címzettje, az államtitkár, legalább még észreveszi az alapvető helyesírási hibát az ellenzéki országgyűlési képviselő levelében, és közhírré is teszi rögvest, lejáratási célzattal persze, de jogosan.
Arról már nem ő tehet, hogy a jelek szerint nem közröhejt keltett, hanem divatot csinált ezzel.

2011. május 9.

-ni

Az Egy tanárnak nehéz ezt megválaszolni mondat hallatán/olvastán nem tudni, hogy a választ a tanár adja, vagy ő kapja. De mivel a magyar nyelv sajátossága, hogy a főnévi igenév személyragozható, elkerülhetjük a félreértést. Az első esetben így: Egy tanárnak nehéz ezt megválaszolnia, a másodikban: Egy tanárnak nehéz ezt megválaszolnunk.
Sajnos ritkán élünk ezzel a lehetőséggel - és akik ragozzák a fönévi igenevet, azok is gyakran hibásan.

Néhány példa:
Természeti katasztrófa vagy emberi mulasztás - elsősorban ezen múlik, kinek kell kifizetni a kolontári vörösiszap-katasztrófa több milliárdos számláját. Tehát ki fizet és kinek? Ha így írták volna: kinek kell kifizetnie, máris egyértelmű lenne, hogy miről van szó.
A főtitkárnak ezt követően kellett volna elküldeni az értesítéseket. Itt sem tudni, hogy küldi vagy kapja az értesítést a főtitkár. Így viszont már igen: kellett volna elküldenie.

Aztán a főnévi igenevek ragozásánál is nagyon gyakori, hogy nem egyeztetik az egyes, ill. többes számot:
A mentőcsomagból 500 milliárd eurót a tagállamoknak kell állnia. (állniuk)-
Előbb a görögöknek kellene elvégeznie el a saját "házi feladatukat". (elvégezniük)
az ott posztoló rendőröknek sikerült megakadályoznia (megakadályozniuk)
Az elkövető halála miatt a hatóságoknak meg kell szüntetnie az eljárást. (szüntetniük)

Végül egy ellenpélda. Egy rádióban hallott mondat, amelyben a kérdező átesett a ló túloldalára, merthogy feleslegesen személyragozta a főnévi igenevet: Lenne-e kedve bejönnie? Itt bőven elég lett volna így: Lenne-e kedve bejönni?

2011. április 20.

Szótupírozás 2.

Már vagy fél éve, hogy egy – szerintem – felesleges kötőhang elburjánzásáról írtam.
Azt nem gondoltam ugyan, hogy a szösszenetem hatására bárki felhagy is a kaphatóAk, érthetőEk stb. használatával – de azért azt sem hittem volna, hogy olyan helyeken is elterjed, ahol eddig nem. Hogy most már nem csak a
-ható, -hető végű szavak többes számú alakját dúsítják fel fel lépten-nyomon ezzel az a, ill. e töltelékhanggal. Ma ezt olvastam egy újságcikkben:
„… cigányok voltak az elkövetőEk”.
A cikk címe: „… sokat romlott a helyzet”. Hát tényleg.

2011. március 23.

A tizenegyedik érv

Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség - a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezete – honlapot indított a külföldön tanuló vagy munkát vállaló fiatalok hazatérésének előmozdítása céljából. Az egyik aloldalon 10 érvet sorolnak fel, hogy miért is érdemes Magyarországon élni. Kimásoltam (nagyítható):

Hozzátehetünk tehát egy tizenegyedik érvet is:

Mert itt nem kell senkinek sem ismernie a helyesírást.

2011. március 19.

Álamfőnk a éterembe

Pedig megfogadtam, hogy nem írok több Schmitt-posztot (ebben a blogban legalábbis nem), mert már én szégyellem magam – őhelyette. Épp elég volt ez meg ez meg ez meg ez.
Na de amit most találtam a Hírszerzőn, azt mégsem lehet szó (és kép) nélkül hagyni. Íme:


Ezt már csak olyan módon lehetne kommentálni, ami nem illenék egy nyelvi blog – pláne egy könnyed hangvételűnek szánt nyelvi blog – profiljába. Úgyhogy megtartóztatom magam, és csendben szégyenkezem tovább.

2011. február 27.

Balneológia

Pokorni Zoltán szíves figyelmébe ajánlom

almárium ≠ almáskert
Altamira ≠ keserűvízmárka
campus ≠ ördögfióka
Cso-cso-szán ≠ asztalifoci-bajnok
dodzsem ≠ lekvárfajta
eudémonizmus ≠ EU-gyűlölet
expanzió ≠ hajdani szálloda
fezőr ≠ török ruhatáros
inkasszó ≠ perui nyelvjárás
isiász ≠ éltanuló
jassz ≠ zenei műfaj
kancsuka ≠ férficipő
kinológus ≠ Kína-szakértő (és nem is filmesztéta)
korrektor ≠ nyugdíjasklub-vezető
kriptográfia ≠ temetkezéstudomány
mentor ≠ emberevés
parafál ≠ bort dugaszol
parókia ≠ fodrászat
Patagónia ≠ halálos lóbetegség
perfekcionizmus ≠ szélsőséges zsidó mozgalom
pinakotéka ≠ nyilvánosház
sinológus ≠ vasúti szakember
snapszli ≠ pálinka
utópia ≠ korhelyleves
vegetál ≠ ízesít

2011. február 23.

Toldás és kötés

A New York szóból képzett melléknevet eddig a következőképpen láttam leírva: New-Yorki, New-York-i, new-yorki, new yorki, new york-i, New Yorki, New York-i, newyorki, newyork-i. A hetedik variáció a helyes, úgyhogy meg is ismétlem: New York-i.
Vagyis a két (vagy több) különírt elemből álló tulajdonnevek melléknévképzőjét kötőjellel kapcsoljuk: József Attila-i, Leonardo da Vinci-s, San Diegó-i (a város maga San Diego, de a szó végi rövid magánhangzó a toldalékoláskor megnyúlik). (Szintén csak zárójelben, de fontos: ez csak a képzőre vonatkozik - a rag vagy a jel ragad a névhez: New Yorkban, Leonardo da Vincivel, San Diegót.)
Ha viszont kötőjellel kapcsolt névelemekről van szó, mint pl. Monte-Carlo, a melléknévképző is tapad: monte-carlói.
Az újságok, folyóiratok címéhez kötőjellel illesztjük a képzőt: Magyar Tudomány-beli.
Ha a kettős mássalhangzóra végződő családnévhez azonos betűs toldalék járul, akkor azt szintén kötőjellel kapcsoljuk: Papp-pal, Pitt-tel. (Idegen szavakban ez minden tulajdonnévre érvényes: pl. Bonn-nál.)
Közneveknél viszont szóba sem jön a kötőjel: pl. sakkal.

2011. február 10.

Szagos mise

„Az is megérne egy misét” – erre a keresésre 497 000 találatot ad a Google.
Az a több százezernyi ember, aki ezt a fordulatot használja, olyasmit akar mondani, hogy ’arról is érdemes lenne beszélni’, ’elgondolkozhatnánk azon is’, ’nem ártana annak sem utánanézni’ stb. Ám helyette ezt mondják-írják, és talán még választékosnak is érzik magukat.
Holott a mondás eredetije (Párizs megér egy misét) nagyon is konkrét, nem átvitt értelmű. Bourbon Henrik hugenotta volt, s ahhoz, hogy francia király lehessen, katolizálnia kellett. Ehhez semmi kedve nem volt ugyan, de a trónhoz annál inkább, úgyhogy 1593-ban áttért a katolikus hitre, és ennek kapcsán mondta – állítólag – e legendásan cinikus szavakat.
Hogy – feltehetően egy újságcikkben – mikor és ki által kezdett átfordulni a teljes értelmetlenségbe ez a mondat, azt ma már valószínűleg nehéz lenne felkutatni, de hogy óriási divat lett belőle a sajtóban és a közbeszédben, az biztos.
Engem borzasztóan irritál ugyan, ahányszor csak látom-hallom - de mivel kiirthatatlanul elterjedt, szóba sem akartam hozni itt a blogban. Ám amikor azt olvasom a tegnapi újságban egy irodalmi kávéház kapcsán, hogy: „Szeged maga is megér több misét”, akkor azért mégiscsak azt kell mondanom, hogy ez már tényleg túlzás. Itt kéne abbahagyni.

2011. február 8.

Tilos az A?

Először csak a legbugyutább reklámokban beszéltek így, ma már viszont – mivel az emberek a tévékből, nyálrádiókból szívják magukba az épp divatos beszédmódot – általánosan elterjedt a névelőtlenség. (Mármint a határozott névelő – a, az – a hiánycikk, ugyanis az egy, a határozatlan, ott is virít, ahol nem kéne.) „Derekam fáj”, „Ragyogó színe lett pulóveremnek”, „Mobilom mindent tud” – selypítik, pöszítik, gügyögik a többnyire ráadásul súlyosan beszédhibás bájolgók. És ez a módi az újságok nyelvébe is egyre inkább beszüremkedik. Sőt, nemcsak a főnevek elől kopik ki a névelő, hanem például a felsőfok elől is: Legjobb középdöntősök mérkőznek; vagy olyan időhatározók elől, ahol szükség lenne rájuk: … – mondta múlt hét szerdáján Lázár. Ezek persze az ártalmatlanabb esetek, mert csak csúnyák, de legalább nem értelemzavarók. Ha viszont azt olvassuk, hogy: Hétfőn este elesett egy orosházi férfi házától nem messze – akkor adódik a kérdés: Ki is az, aki elesett az orosházi férfi házától nem messze? Más lenne a helyzet, ha kitennénk a névelőt oda, ahol értelmet ad a mondatnak: Hétfőn este elesett egy orosházi férfi a házától nem messze – így ugyanis rögvest kiderül, hogy az orosházi férfi az alany, ő esett el. Ugyanez a helyzet itt: Az ellenzék aránytalansága miatt bírálja a rendszert. Tehát ki az, aki bírálja a rendszert az ellenzék aránytalansága miatt? Ám egyértelművé válik a mondat, ha betesszük a névelőt: Az ellenzék az aránytalansága miatt bírálja a rendszert. Még egy példa: Sok mindent ajándékozott a BKV üzletfeleinek az elmúlt években. Kicsoda ajándékozott tehát? Ha a BKV, akkor így kell írni: Sok mindent ajándékozott a BKV az üzletfeleinek. Így már egyértelmű. De a legrosszabb eset az, ha két alanyjelölt is van a mondatban, és a névelőhiány miatt nem lehet eldönteni, hogy ki az igazi: Tarlós azért tartott sajtótájékoztatót, mert Szentes Tamás távollétében próbálta leváltani a budapesti kórházak igazgatóit. Így olyan, mintha Tarlós próbálta volna leváltani az igazgatókat, Szentes Tamás távollétében. Ha viszont betesszük az értelmező névelőt: Tarlós azért tartott sajtótájékoztatót, mert Szentes Tamás a távollétében próbálta leváltani a budapesti kórházak igazgatóit - már fel is menthetjük Tarlóst az igazgatóleváltás-dömping vádja alól.

2011. január 30.

Ez a módi 2.

Töltelékkifejezéseket, divatszavakat egyszer már soroltam párat. Most megint itt van néhány:

azt gondolom
szofisztikált
elmondanám
kis hazánk
valahol
megcsörgetlek
behalok
rákérdez
macerás
trendi
nehogy már!
ezerrel
okés
beszól
seperc
nem mondod?!

2011. január 18.

Pleonazmus, szószátyárkodás

Úgy látszik, sosem fogynak el. Az eddigi sok-sok után megint összejött egy posztnyi mennyiség.

elvárási igény
teljes konszenzus
muszlim mecset
ellenben mégis
most jelenleg
időszerű aktualitás

előre prognosztizálom
pozitív segítség

csak és kizárólag
restitúciós visszaszolgáltatás

előre prejudikál
volt exférj
korai zsenge

2011. január 10.

Már megint

Nincs szerencséjük az elnököknek, ha írásra vetemednek.
A köztársasági elnök szabad stílusú helyesírását és nyelvhasználatát több alkalommal is volt szerencsénk megismerni a közelmúltban, ma pedig dr. Salamon László, az országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottsága elnökének nyelvi felkészültségébe nyerhetünk bepillantást.

Szigethy István volt országgyűlési képviselő vette le a vállamról azt a terhet, hogy az új alkotmány koncepcióját kihegyezett ceruzával a kezemben kelljen elolvasnom, mert a Népszabadságban megjelent Magyar nyelv, magyar alkotmány című cikkében ízelítőt mutat be a házelnöknek benyújtott hivatalos iromány helyenként hajmeresztő helyesírási és főleg nyelvhelyességi hibáiból.
Persze egy ilyen koncepció nem egy ember műve, és bár kétségkívül Salamon Lászlóé a felelősség azért, amit benyújtott - hiszen ő írta alá -, de nem lenne szép, ha a bizottság többi tagjának a neve ismeretlen maradna. Kisebb-nagyobb részük nyilván nekik is van ebben a szégyenben. Íme a lista. (De ez itt még a teljes, eredeti névsor. Viszont október óta az ellenzéki pártok már nem vesznek részt az alkotmányozásban, úgyhogy ebben a Salamon László által aláírt irományban ők ártatlanok.) Mivel szinte minden név előtt ott a dr. titulus, levonható az a szomorú tanulság, hogy a magyar egyetemek jogi karain diplomát lehet szerezni a magyar nyelv roppant szerény ismeretével is.

2011. január 9.

Rohanó húsdaráló

A hosszúra nyúlt Schmitt Pál-fesztivál után ideje visszatérnünk a közemberek által elkövetettekhez.
A múltkor megígért folytatás:

A váróteremben már ott vesztegelt az expresszvonat.
Lelki szemeimmel vele élveztem.
Fejét illegetve kuncogott tovább.
Nyáron is szeretné látni Budapest zsivaját.
Férjének Marsa szintén a Vízöntő jegyében, együtt áll az ön Vénuszával, amire ráállt az ön születési ura, az Uránusz.
Bartos Katalin egy tatabányai benzinkút beszédes színfoltja.
A férjemnek is csak félvállról említettem meg.
A célhoz vezető sínek melletti emberi megállók értékrendje meghatározott.
Ismét egészségre alkalmas anyagokkal hamisítják a fűszerpaprikát.
Vezetékneve Bak-Szűz-Bika jellegzetességeket mutat. Ez erős tűrőképességet, de passzivitást, a bátortalan nem-cselekvés állapotot jelez. Mivel csak a keresztneve okoz problémát, ezen kellene változtatnia. Ha egy i betűt betoldana, és a k-t c-re cserélné (Zorica), ez a kapcsolatteremtésben segítené, kicsit lazábbá, könnyedebbé tenné az amúgy feszes, visszafogott magatartását.
A tíz ujjukat is megnyalják utánam.
Ebben a rohanó húsdarálóban, amiben élünk, bizony könnyű eltévedni.

Tovább is van, mondom még.

2011. január 6.

Rap, hiphop, költészet, zene, nyelv

Csak pár napja ismertem meg ezt a blogot, de mindenkinek ajánlom, aki okos, szellemes, nagyon alaposan megírt és nagyon tartalmas szövegeket akar olvasni – a rapnyelv kapcsán és ürügyén sok mindenről.
A mai bejegyzés - előzményei itt meg itt meg itt – igazi nyelvi és kultúrtörténeti csemege.

2011. január 4.

Epilógus

A Köztársasági Elnöki Hivatal figyel az alulról jövő kritikára.
Bár Kiss Norbert hivatalvezető azt nyilatkozta, hogy a magyar nyelv és a helyesírás iránti érdeklődés felkeltése miatt, szándékosan helyeztek el hibákat az újévi államfői beszéd szövegében, úgy látszik, a nevelő célzatból is megárt a sok, mert január 1-je estéjére – sokszori nekifutásra ugyan, de – kijavították a hibák többségét. (Igaz, hogy például arról szemlátomást nem sikerült meggyőzni a KEH-et, hogy a „vessünk számot” vonzata a magyar nyelvben valamivel és nem valamiről – de hát lehet, hogy már készül az NMHH idevonatkozó törvényerejű rendelete, és a szerkesztett internetes tartalmakon ezentúl így kell majd írni.)
Tegnap pedig egy sajnálkozó közleményt is megjelentett a KEH az oldalán, a szokottnál sokkal kevesebb hibával (lásd bloggertársam postját itt), és még azok nagy részét is korrigálták mára, úgyhogy most már csak azt kéne megoldani, hogy a köztársaság szót kis k-val írják, a választékos és a szép szavak közé vesszőt tegyenek és az utolsó mondat végére pontot a felkiáltójel helyett – és akkor máris hibátlan lenne a teljes, hosszú szöveg (három mondat).
Ami pedig a közlemény azon kitételét illeti, hogy: „mindent elkövetünk, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő” – arra csak korunk egy nagy gondolkodójának egyre inkább klasszikussá nemesedő idézetével (0:34-0:40) tudok reagálni: „Ne fogadjunk meg semmit, ne fogadkozzunk, csak tegyük a dolgunk bölcsességgel!”

2011. január 1.

Vízgereblyézés

Archaizáló fordulatokban, képzavarokban, semmitmondásokban és különleges értelmetlenségekben gazdag új évet kívánok.
Vagyis ilyesmikben gazdagot:

Így fogjunk kezet mi is saját valónk elmúlt énjével.

Mi hiányosságunk volt az óévben, azt pótoljuk be, mi büszkeségünk volt, annak szellemében folytassuk cselekedeteinket.

Csalfa lenne, ha nem ismernénk be, hogy van még teendőnk az újévben is.

Személyes és nemzeti kihívások sora tornyosul előttünk.

Január elsejétől, vagyis mától, fél éven át nem csak saját, de százmilliók életének jobbítása is a mi vállunkat terheli. A sors játéka, hogy ez idő alatt újra egy fennhatóság alá kerül minden Európában élő magyar, s ha közjogi értelemben nem is, de szellemében, még ha fél esztendőre is, egyesülhet nemzetünk.

Hiszem, hogy készülő alkotmányunk képes lesz megfelelni a modern kor társadalmi kihívásainak, ötvözve ezeréves államiságunk, keresztény gyökereink értékeivel, biztos zsinórmértéket
nyújt majd számunkra, melyet minden állampolgár büszkén magáénak érezhet.

A fentiek a Bajnok újévi beszédéből valók, kopipésztelve a honlapról. Ha jól látom, a KEH éberen figyeli a blogoszférát, és malmai gyorsan őrölnek - hogy fenti stílben maradjunk -, mert ha az összes hibát nem is, de a Himnusz-idézetet már kijavították a honlapon. Igaz, hogy azt a vesszőt is beletették, amit nem kellett volna (lásd tallian.miklos kommentjét de alábbi posztjához).

Nyilván ezt sem olvasta Schmitt Pál

Mint magától az érintettől tudjuk, a készülő alkotmányra vonatkozó saját Javaslatát nem is látta Schmitt Pál, csak – mint a törvényekkel szokta - aláírta és továbbküldte. Nem történhetett ez másként a ma elmondott államfői üzenetével sem, hiszen ez is tele van helyesírási és egyéb nyelvi hibákkal, és ezúttal még az egysoros Himnusz-idézetben is sikerült – valakinek - elhelyeznie három hibát.
Ennyit találtam:

A tettes keresése valószínűleg már lázasan folyik.

2010. december 27.

Tetőzik a hullámvölgy

A napokban a kezembe került egy régi gyűjtésem nyomtatásban megjelent képzavarokból, agyzavarokból. Igazi kincsesbánya. Időnként közzéteszek majd néhányat közülük. Íme, az első adag:

Hétvégén különösen legyen óvatos, még a közlekedésben is, kár lenne, ha a csa­ládi harmónika a rosszindulatú isme­rő­sök miatt borulna fel.
A költészet szerelmesei tiszteleghetnek Piazza Tasso szobra előtt.
Lassan, mint a rétestészta.
Mindjárt elered az eső lába.
A fák őrzik a nyílt titkot.
Amit mond, szinte kitágult kék szem­su­gárzással nyomatékolja.
Lelki szenvedésének útja kóros lesová­nyo­dással és farkaséhséggel volt kikö­vezve.
Sok energiánkba telik, ha probléma­men­tesen viselkedünk.
Ám a korsó addig jár a kútra, amíg egy nap banánhéj nem csúszik a számításába.
Gyönyörű vakrepülés, rengeteg elvarrat­lan szállal.
Bár már hatvannyolc éves vagyok, most először ütötte fel a fejét nálam a moly.
Tavaly tetőzött a hullámvölgy.

2010. december 15.

Újabb gyöngyszemek

Vannak köztük képzavarok, bikkfa-, ill. manágernyelven megfogalmazottak, teljesen értelmetlenek, tudatlanságból fakadók, de legfőként mulattató marhaságok.

A digitális információk mozgatásának könnyedsége nagyon megnehezíti az elnyomását annak, ami egyszer már hozzáférhető volt.
Életveszély is foroghat kockán.
Ezek a nagyjábóli forrásigények.
A jótékonysági aukció egy jó ügyet szolgál, nevezetesen az iszapkatasztrófaként elhíresült Kolontárt és Devecsert sújtó emberek megsegítését.
A mézesmadzag korlátai közé béklyózva él.
Magyarország és Franciaország számos kérdésben egy követ fúj az EU-ban.
Mérhetetlen a közérzetnek az alakulása.
A sors minden tekintetben bőkezűen bánt el vele.
Magyarország is alaposan érintett a nélkülözésben.
Új idők szeleit próbálta fújni.
Ők fokozott hátrányt élveznek.
A kérdéseket érintőlegesen, csak felvetés szinten érinteném. Kérlek, jelezd felém, ha másként fognád meg a prezentációt - nyitott vagyok.
Úgy elszabadult, mint egy hajóágyú.
A tervezet ugyanis annyira megemelné a felvételi követelményeket, hogy rengeteg felvételiző nem menne át a rostán.
Ez pedig a minőség drasztikus emelkedéséhez vezet.
Nagy az anyagiakban is megmutatkozó költekezés.
A díjazottak között volt Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó, a Nemzet Színésze.

2010. november 24.

Zavaros birtokviszonyok

A birtokszó végén a birtokos személyjel egyeztetendő a birtokossal.
Ez nagyon szigorúan hangzik, pedig csak annyit jelent, hogy például: A tanulónak tolla van, a tanulóknak viszont tollaik. Tehát nem tolluk. (Legfeljebb olyankor, ha a tanulóknak összesen egy darab tolluk van, de ez elég ritka eset.)
Ezt az általánosban még mindenki tudta (vagy ha nem, egyest kapott nyelvtanból). Aztán majdnem mindenki elfelejtette. Ma már szinte fel sem tűnik, ha ilyeneket olvasunk:

Ezen közhelyeket felvonultató kabarétréfáknak biztos a sikere. (Így kéne: sikerük.)
Rituális gyilkosságok történnek, amelyeknek állítólag köze van egy réges-régi hajótöréshez. (közük)
A jelen sorozatíróinak ez lenne a feladata. (feladatuk)
És ebben a mozgóképpel foglalkozó embereknek hihetetlenül nagy felelőssége van. (felelősségük)
A rendőröknek lett volna ideje felkészülni az MTV-székház 2006-os ostromára. (idejük)
Azt egyelőre nem tudni, hogy a Franciaországba tartó pénteki járatoknak mi lesz a sorsa. (sorsuk)
Remek éve lesz az RTL Klub és a Tv2 külföldi tulajdonosainak. (évük)
Sem az erős, sem pedig a gyenge tagállamoknak nem érdeke az eurózóna széthullása. (érdekük)

A főnévi igenevek egyeztetéséről (illetve annak szomorú hiányáról) majd máskor.

2010. november 12.

Schmitt Pál Szent Pált értelmez, avagy az érzelemrokonító forraszték esete az oktrojált tollvonással

Mottó:
A stílus helyessége a gondolat helyessége. A stílus elárulja a gondolat egészségét vagy betegségét. A stílus testhezálló ruhája a gondolatnak s a test semmi fogyatkozását sem takarhatja el. Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni.
(Babits)


Egyszer megszámoltam a híres-neves Nenyiben szereplő hibákat - most is valami ilyesmire támadt kedvem, amikor elkezdtem olvasni Schmitt Pálnak és az ő hivatalának az alkotmány-előkészítő bizottság elnökéhez benyújtott Javaslatok című opusát, mert már a kísérőlevél alig másfél tucatnyi sorában 29* hibát találtam.
Íme: A főszöveg olvastán aztán feladtam - a feladat nagysága visszariasztott. A primitív helyesírási hibák tömkelege mellett ugyanis elemi nyelvtani, nyelvhelyességi lapszusoktól, tárgyi tévedésektől hemzseg a javaslat mind a harminc-egynéhány oldala, olyan mennyiségben és színvonalon, aminek láttán egy közepesen igényes általános iskolai tanár azonnal kivágná a nála ilyen produkcióval próbálkozó nebulót. Ép mondat csak ott található a szövegben, ahol valahonnan idéz (elütés persze ott is van számtalan).
Úgyhogy a mezei helyesírási és nyelvi hibák helyett inkább a hol mulatságos, hol szánalmas badarságok, értelmetlenségek közül fogok most párat bemutatni. (Természetesen betűhíven.)

"A kereszténység kialakulása Európában Pál apostol nevéhez fűződik, erről az újszövetség írásaiban tőle fennmaradt leveleiből és Lukács evangélista által megírt apostolok cselekedetei is tanúskodnak."
„Ennek hozományaként az emberi jogok olyan, mint sajtószabadság vallásszabadság érvényesülése is biztosítottá váltak.”
„Persze hozzájárult a katolikus egyház középkor végi válsága is, mely megreformálásra kényszerült.”
"A nyilvántartás feltételei legalább 100 személy megállapodása, az ügyintézési képviseleti szerv megválasztása, az alapítók nyilatkozata arról, hogy valóban hitelveket követnek vallásuk gyakorlása céljából történő szervezetről van szó."
„Az örök törvényen alapuló az emberi természettel is összhangban álló rend megvalósítása nem könnyű feladat, amennyiben Isten országával szemben áll a Sátán birodalma.”
„Az állam feladata olyan létfeltételek biztosítása, amelyek a polgárok céljait és így jólétét – is szolgálják. Az ilyen feltételek sajátos értelemben közjónak is tekinthető.”
„A történeti fejlődés első fontos állomása a Relum Novarum…”
(Hogy a Relum nem csak elütés, hanem tudatlanság, azt a következő oldali újabb említés bizonyítja, ahol szintén l-lel írja a Rerumot a szerző: „A későbbiekben a Relum Novarum 100. évfordulójától kezdve…”)
„Az egyház azért sem követhet el erőszakot, mert az egyházi hatalom nem tekinthető politikai értelembe vett hatalomnak.”
„A világi hatalom birtokosai hatalmukat Istentől kapták, hiszen az abszolutórium felett is Istennek van hatalma.”
(Erre a korszakos megállapításra, az egyetemi végbizonyítvány Istentől származtatására felhívnám Hoffmann Rózsa államtitkár asszony szíves figyelmét.)
"Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének 13. fejezetében a következők olvashatók: »Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak: mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.« Ezen idézet értelmezése, hogy bármilyen létező hatalmasság csakis isteni eredetű lehet. Saját értelmezésemben ezen idézet azt is jelenti, hogy az alkotmányozó hatalom is Istentől való."
"Tanulmányom nagyjából ezt a gondolatmenetet követi, hozzáteszem azonban, hogy elképzelhető (ugyanezen felfogást elfogadva) egy olyan terminológiai elcsúsztatás is, miszerint az alaptörvényt alkotmánynak, az alkotmányt pedig alkotmányosságnak nevezzük. Az azonban mindkét esetben egyértelmű, hogy létezik a »legfelső írott jogszabály« fölött egy olyan norma, melyet egy oktrojált parlamenti tollvonással nem lehet egyszerűen félre tenni."
"Közösséget vállalva történelmi hőseinkkel és emlékezve hazánk történelmének dicső pillanataira, a Szent Korona tanra, mely már évszázadokkal ezelőtt magában testesítette meg a nemzeti önrendelkezés és a jogegyenlőség eszméjét."
"Mindennapi életritmusunk felgyorsulása, az elektronikus levelezés térhódítása a nyelvhasználat eszköz-jellegének kidomborodását eredményezi. Sokan vélik úgy, hogy az új kommunikációs formák valamilyen oknál fogva felmentést adnak az igényes és helyes fogalmazásmód, valamint a helyesírás szabályai alól. Ez a szemlélet a magyar nyelv halálos ítélete."

"Anyanyelvünk érzelemrokonító forrasztékot létesít magyar és magyar között, éljenek bármely pontján a világnak."
"A gyermekek alkotmányos alapjogainak elemzése két csapásirányba ágazhat."
"A honfitársai sikere kapcsán felbuzdult gyermekek nagyobb valószínűséggel kezdik elsajátítani egy sportág szépségeit, feleslegessé téve a kórházi kezeléseket egészséges életmódjuk okából."
"Az egészséges életmód előmozdítása, a betegségek elkerülése mellett a közösségi létforma egyik megelevenedése, az egymás iránti alázat és összetartás kovásza."

Mindez tehát abból az irományból való, amelyben ezt írja köztársaságunk elnöke: "A magyar nyelv óvása, ápolása alapvető nemzeti érdek."

* Mégsem 29, hanem 30. Mert most látom csak, hogy nem vettem észre egy hibát: a levél utolsó előtti sorában a névelő szerepel az helyett. (További javításokat örömmel fogadok.)

2010. november 10.

"Nem minden magyar, ami magyar nyelven van"

Semjén szerint "a nemzet az emberiség termőformája".
A kijelentés ezúttal a
MÁÉRT-en hangzott el, a szeretett nemzettársak előtt.

2010. november 5.

Ami szép, az szép

Egyszer már fellyalydultam itt a blogban, de mi tagadás, arra nem számítottam, ami most került a szemem elé a Secunia jóvoltából:

2010. november 2.

Pleonazmus, tautológia, szószaporítás 3.

Már kétszer is írtam példákat ezekre (itt meg itt ), de a jelek szerint tovább tart a túltermelési válság:

katonai hadművelet
üres blanketta
a tavalyi év során
elöljáróban bevezetésül
retorziót alkalmazott a hibák megtorlására
globális világjelenség
jelentős áttörés
visszatörleszt
borostyánkőleletet találtak
népi folklór

Free counter and web stats