
Nyelvészi alapelvével, vagyis hogy „minden úgy jó, ahogy az emberek mondják-írják”, mindeddig nem sikerült megbarátkoznom – de azért Nádasdy Ádám nagyon jó fej.
Isten éltesse!
Fotó: litera.hu

Nyelvészi alapelvével, vagyis hogy „minden úgy jó, ahogy az emberek mondják-írják”, mindeddig nem sikerült megbarátkoznom – de azért Nádasdy Ádám nagyon jó fej.
Isten éltesse!
Fotó: litera.hu
Sokszor volt már téma itt a Helyilegben az ly/j, például itt. Arra, hogy most megint megpendítsem, egy tegnap látott újságcikk késztetett.
Azt már régóta tapasztalhatjuk, hogy egy bizonyos szubkultúrában kifejezetten trendi a fenti dilemma áthidalása oly módon, hogy a kétséges betűt egyszerűen kihagyják, ilyenformán: ien, meik, mien, valamie stb. Ez nyilván állati jópofa és főleg nagyon eredeti, baj csak akkor van, ha a nyelvileg alulinformált olvasó azt hiszi, hogy ezeket tényleg így kell írni. Még nagyobb baj pedig akkor van, ha nem csak hülye posztok hülye kommentjeiben találkozik ezzel a jelenséggel a mit sem sejtő szövegfogyasztó, hanem a némi presztízst még mindig őrző Népszabadság hasábjain. Ahogy tegnap, amikor egy cikkben kétszer is (tehát nem véletlenül) így szerepel: estélyiét (estélyijét helyett). A két mondatrészlet: „... mindenki megcsodálhatta ... burgundi színű* estélyiét” és „... emlékezetesnek tartja Julia Roberts ... Valentino-estélyiét is”.
Tudom, hogy a helyesírás egyre inkább csak felesleges luxus, megvetendő grammar nazik homokozója, úri huncutság (illetve dehogy: az urak tudnak a legkevésbé helyesírni – lásd ennek a blognak rengeteg posztját Schmitt-től a Nenyiig és a törvényszövegekig), de azért mégiscsak jó lenne, ha megállna végre vagy legalább lassulna ez a rapid hanyatlás.
* Hogy a burgundiszínűt egybe kellett volna írni, az ezen a szinten szóra sem érdemes.
Tegnap láttam-hallottam A tét című műsort.
Reklám-sms érkezett. Idézem betűhíven:
Téli vásár ráadás! Jekik 50% engedményel. Ujabb Mona Lisa és Gelco termékek 1900.-9990.-Ft-ig a Skála Metro Mona Lisa Sopban.
(Egyedül nem jöttem rá, hogy mi lehet az a jeki, szerencsére segítettek: dzseki.)
De csak ennyi a vidám része a dolognak – mert ez a nyelvi színvonal egyébként elkeserítő. Persze nem meglepő, hisz ilyeneket látunk magunk körül mindenfelé. És ez csak romlani fog. Merthogy fejtől büdösödik.
A címben szereplő európai parlamenti képviselő komoly karriert futott be a magyar nyomtatott és elektronikus sajtóban a 2011. januári emlékezetes felszólalása nyomán.
Többen is megbíráltak a blog címe miatt, mondván: nem helytelen a „Hol van helyileg?”, mert igenis van olyan szituáció, amikor jogos így feltenni a kérdést. Például ha megkérdezik valakitől, hogy hol dolgozik, mire ő azt válaszolja, hogy „A vágóhídon”, akkor tovább kell faggatózni, hogy: „De helyileg hol?”.
Túl olcsó humor lenne azt állítani, hogy Schmitt Pál írta ezt is – ráadásul egészen biztosan nem igaz, mert a hulladék szó két l-lel van írva.
A beol.hu-ról
Kezdetben vala az az. Mármint az volt az egyedüli határozott névelő. Az gyümölcs, az halál, az kikelet. Aztán egyszer valaki rájött, hogy így feleslegesen macerás, sokkal kényelmesebb úgy mondani, hogy a gyümölcs, a halál, a kikelet – vagyis mássalhangzó előtt ne legyen z hang. Megtetszett ez persze másoknak is, és hamarosan az írástudók is átvették, előbb a’ formában, később pedig már a hiányjelet is elhagyták. Megszületett tehát a második határozott névelő, az a. El is voltunk velük jó pár száz évig békességben.
Már többször szörnyülködtem itt a blogban a különböző újságok, portálok ly/j-hibáin, legutóbb ekkor. Abban a posztban azt állítottam ugyan, hogy Kukorelly divatba hozta a „valaminek a fogja” kifejezést (így, j-vel), de valójában nem gondoltam, hogy komoly sajtótermékben újra találkozom majd ezzel a nagyon durva lapszussal. Erre az e heti ÉS-ben mit olvasok? „... saját lobbijának fogja”. Lehet, hogy már tényleg így kell írni?!
Közismert a koronás fők fejedelmi többese: „Mi II. Lipót” (újabban pedig a Forma-1-es pilóták is többes szám első személyben beszélnek: „Ma gyorsak voltunk”); néhány éve jót mulattunk azon, ahogy Torgyán József harmadik személyben nyilatkozott meg saját magáról: „Torgyán József elintézte, hogy...”; manapság viszont új divat van kibontakozóban.
Orbán Viktor tegnap a következőket mondta:
Az e két történet közötti szoros összefüggés felfedezése mindeddig váratott magára, ám most minden bizonnyal forradalmi változásokat fog hozni a Biblia-kutatásban.Egyszer már idéztem ebben a blogban Babitsot: „Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni.”
Most is csak ezt tehetem, olvasván a BRFK közleményét, amelyben betiltja a szakszervezetek várbeli demonstrációját, az alábbi míves indoklással:
„a gyalogos forgalom a demonstrálók mellett biztonságosan nem tud közlekedni a járdán, a konfrontáció veszélye folyamatosan fenn áll”

Évekig próbálkoztam azon intézmények vagy tervek hivatalos neveinek módszeres összegyűjtésével, amelyeket a kormány vagy valamelyik minisztérium kitalált és amelyek szembemennek vagy a helyesírási szabályokkal, vagy a józan ésszel, vagy mindkettővel. (Nem az obligát nagybetűzésről beszélek, hiszen minden kormány és minden hatóság alapértelmezésként imád Minden Kezdőbetűt Naggyal Írni, merthogy az nyilván olyan méltóságteljes és fontosságot sugárzó. Tehát nem az ilyeneket gyűjtöttem, hanem egyszerűen csak azokat, amelyek teljesen értelmetlenek.)
A modellből lett tévészemélyiség egy perc alatt háromszor mondta ki a címben szereplő remek szóleleményt (sajnos nem humorforrásként, hanem a reggeli lapszemle halál komoly részeként). Grósz Károly sem tréfált, amikor rendszeresen tolarenciáról beszélt. Valószínűleg a miniszterelnök.hu sem viccnek szánta, amikor május 31-én így idézte a névadóját: „néhány reflekciót azért engedjenek meg nekem”.Ilyet csak Magyarországon találhattak ki, sajnos:
Mindjárt ki is próbáltam a legkézenfekvőbb helyen:
http://www.schmittify.com/go?url=http%3A%2F%2Fpresszarium.blogspot.com
Aztán még egyen:


Pokorni Zoltán szíves figyelmébe ajánlom
A New York szóból képzett melléknevet eddig a következőképpen láttam leírva: New-Yorki, New-York-i, new-yorki, new yorki, new york-i, New Yorki, New York-i, newyorki, newyork-i. A hetedik variáció a helyes, úgyhogy meg is ismétlem: New York-i.
Holott a mondás eredetije (Párizs megér egy misét) nagyon is konkrét, nem átvitt értelmű. Bourbon Henrik hugenotta volt, s ahhoz, hogy francia király lehessen, katolizálnia kellett. Ehhez semmi kedve nem volt ugyan, de a trónhoz annál inkább, úgyhogy 1593-ban áttért a katolikus hitre, és ennek kapcsán mondta – állítólag – e legendásan cinikus szavakat.Mindez tehát abból az irományból való, amelyben ezt írja köztársaságunk elnöke: "A magyar nyelv óvása, ápolása alapvető nemzeti érdek."
* Mégsem 29, hanem 30. Mert most látom csak, hogy nem vettem észre egy hibát: a levél utolsó előtti sorában a névelő szerepel az helyett. (További javításokat örömmel fogadok.)
Semjén szerint "a nemzet az emberiség termőformája".
A kijelentés ezúttal a MÁÉRT-en hangzott el, a szeretett nemzettársak előtt.