Balneológia

Pokorni Zoltán szíves figyelmébe ajánlom

almárium ≠ almáskert
Altamira ≠ keserűvízmárka
campus ≠ ördögfióka
Cso-cso-szán ≠ asztalifoci-bajnok
dodzsem ≠ lekvárfajta
eudémonizmus ≠ EU-gyűlölet
expanzió ≠ hajdani szálloda
fezőr ≠ török ruhatáros
inkasszó ≠ perui nyelvjárás
isiász ≠ éltanuló
jassz ≠ zenei műfaj
kancsuka ≠ férficipő
kinológus ≠ Kína-szakértő (és nem is filmesztéta)
korrektor ≠ nyugdíjasklub-vezető
kriptográfia ≠ temetkezéstudomány
mentor ≠ emberevés
parafál ≠ bort dugaszol
parókia ≠ fodrászat
Patagónia ≠ halálos lóbetegség
perfekcionizmus ≠ szélsőséges zsidó mozgalom
pinakotéka ≠ nyilvánosház
sinológus ≠ vasúti szakember
snapszli ≠ pálinka
utópia ≠ korhelyleves
vegetál ≠ ízesít

Toldás és kötés

A New York szóból képzett melléknevet eddig a következőképpen láttam leírva: New-Yorki, New-York-i, new-yorki, new yorki, new york-i, New Yorki, New York-i, newyorki, newyork-i. A hetedik variáció a helyes, úgyhogy meg is ismétlem: New York-i.
Vagyis a két (vagy több) különírt elemből álló tulajdonnevek melléknévképzőjét kötőjellel kapcsoljuk: József Attila-i, Leonardo da Vinci-s, San Diegó-i (a város maga San Diego, de a szó végi rövid magánhangzó a toldalékoláskor megnyúlik). (Szintén csak zárójelben, de fontos: ez csak a képzőre vonatkozik - a rag vagy a jel ragad a névhez: New Yorkban, Leonardo da Vincivel, San Diegót.)
Ha viszont kötőjellel kapcsolt névelemekről van szó, mint pl. Monte-Carlo, a melléknévképző is tapad: monte-carlói.
Az újságok, folyóiratok címéhez kötőjellel illesztjük a képzőt: Magyar Tudomány-beli.
Ha a kettős mássalhangzóra végződő családnévhez azonos betűs toldalék járul, akkor azt szintén kötőjellel kapcsoljuk: Papp-pal, Pitt-tel. (Idegen szavakban ez minden tulajdonnévre érvényes: pl. Bonn-nál.)
Közneveknél viszont szóba sem jön a kötőjel: pl. sakkal.

Szagos mise

„Az is megérne egy misét” – erre a keresésre 497 000 találatot ad a Google.
Az a több százezernyi ember, aki ezt a fordulatot használja, olyasmit akar mondani, hogy ’arról is érdemes lenne beszélni’, ’elgondolkozhatnánk azon is’, ’nem ártana annak sem utánanézni’ stb. Ám helyette ezt mondják-írják, és talán még választékosnak is érzik magukat.
Holott a mondás eredetije (Párizs megér egy misét) nagyon is konkrét, nem átvitt értelmű. Bourbon Henrik hugenotta volt, s ahhoz, hogy francia király lehessen, katolizálnia kellett. Ehhez semmi kedve nem volt ugyan, de a trónhoz annál inkább, úgyhogy 1593-ban áttért a katolikus hitre, és ennek kapcsán mondta – állítólag – e legendásan cinikus szavakat.
Hogy – feltehetően egy újságcikkben – mikor és ki által kezdett átfordulni a teljes értelmetlenségbe ez a mondat, azt ma már valószínűleg nehéz lenne felkutatni, de hogy óriási divat lett belőle a sajtóban és a közbeszédben, az biztos.
Engem borzasztóan irritál ugyan, ahányszor csak látom-hallom - de mivel kiirthatatlanul elterjedt, szóba sem akartam hozni itt a blogban. Ám amikor azt olvasom a tegnapi újságban egy irodalmi kávéház kapcsán, hogy: „Szeged maga is megér több misét”, akkor azért mégiscsak azt kell mondanom, hogy ez már tényleg túlzás. Itt kéne abbahagyni.

Tilos az A?

Először csak a legbugyutább reklámokban beszéltek így, ma már viszont – mivel az emberek a tévékből, nyálrádiókból szívják magukba az épp divatos beszédmódot – általánosan elterjedt a névelőtlenség. (Mármint a határozott névelő – a, az – a hiánycikk, ugyanis az egy, a határozatlan, ott is virít, ahol nem kéne.) „Derekam fáj”, „Ragyogó színe lett pulóveremnek”, „Mobilom mindent tud” – selypítik, pöszítik, gügyögik a többnyire ráadásul súlyosan beszédhibás bájolgók. És ez a módi az újságok nyelvébe is egyre inkább beszüremkedik. Sőt, nemcsak a főnevek elől kopik ki a névelő, hanem például a felsőfok elől is: Legjobb középdöntősök mérkőznek; vagy olyan időhatározók elől, ahol szükség lenne rájuk: … – mondta múlt hét szerdáján Lázár. Ezek persze az ártalmatlanabb esetek, mert csak csúnyák, de legalább nem értelemzavarók. Ha viszont azt olvassuk, hogy: Hétfőn este elesett egy orosházi férfi házától nem messze – akkor adódik a kérdés: Ki is az, aki elesett az orosházi férfi házától nem messze? Más lenne a helyzet, ha kitennénk a névelőt oda, ahol értelmet ad a mondatnak: Hétfőn este elesett egy orosházi férfi a házától nem messze – így ugyanis rögvest kiderül, hogy az orosházi férfi az alany, ő esett el. Ugyanez a helyzet itt: Az ellenzék aránytalansága miatt bírálja a rendszert. Tehát ki az, aki bírálja a rendszert az ellenzék aránytalansága miatt? Ám egyértelművé válik a mondat, ha betesszük a névelőt: Az ellenzék az aránytalansága miatt bírálja a rendszert. Még egy példa: Sok mindent ajándékozott a BKV üzletfeleinek az elmúlt években. Kicsoda ajándékozott tehát? Ha a BKV, akkor így kell írni: Sok mindent ajándékozott a BKV az üzletfeleinek. Így már egyértelmű. De a legrosszabb eset az, ha két alanyjelölt is van a mondatban, és a névelőhiány miatt nem lehet eldönteni, hogy ki az igazi: Tarlós azért tartott sajtótájékoztatót, mert Szentes Tamás távollétében próbálta leváltani a budapesti kórházak igazgatóit. Így olyan, mintha Tarlós próbálta volna leváltani az igazgatókat, Szentes Tamás távollétében. Ha viszont betesszük az értelmező névelőt: Tarlós azért tartott sajtótájékoztatót, mert Szentes Tamás a távollétében próbálta leváltani a budapesti kórházak igazgatóit - már fel is menthetjük Tarlóst az igazgatóleváltás-dömping vádja alól.

Ez a módi 2.

Töltelékkifejezéseket, divatszavakat egyszer már soroltam párat. Most megint itt van néhány:

azt gondolom
szofisztikált
elmondanám
kis hazánk
valahol
megcsörgetlek
behalok
rákérdez
macerás
trendi
nehogy már!
ezerrel
okés
beszól
seperc
nem mondod?!

Pleonazmus, szószátyárkodás

Úgy látszik, sosem fogynak el. Az eddigi sok-sok után megint összejött egy posztnyi mennyiség.

elvárási igény
teljes konszenzus
muszlim mecset
ellenben mégis
most jelenleg
időszerű aktualitás
előre prognosztizálom
pozitív segítség
csak és kizárólag
restitúciós visszaszolgáltatás
előre prejudikál
volt exférj
korai zsenge

Már megint

Nincs szerencséjük az elnököknek, ha írásra vetemednek.
A köztársasági elnök szabad stílusú helyesírását és nyelvhasználatát több alkalommal is volt szerencsénk megismerni a közelmúltban, ma pedig dr. Salamon László, az országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottsága elnökének nyelvi felkészültségébe nyerhetünk bepillantást.

Szigethy István volt országgyűlési képviselő vette le a vállamról azt a terhet, hogy az új alkotmány koncepcióját kihegyezett ceruzával a kezemben kelljen elolvasnom, mert a Népszabadságban megjelent Magyar nyelv, magyar alkotmány című cikkében ízelítőt mutat be a házelnöknek benyújtott hivatalos iromány helyenként hajmeresztő helyesírási és főleg nyelvhelyességi hibáiból.
Persze egy ilyen koncepció nem egy ember műve, és bár kétségkívül Salamon Lászlóé a felelősség azért, amit benyújtott - hiszen ő írta alá -, de nem lenne szép, ha a bizottság többi tagjának a neve ismeretlen maradna. Kisebb-nagyobb részük nyilván nekik is van ebben a szégyenben. Íme a lista. (De ez itt még a teljes, eredeti névsor. Viszont október óta az ellenzéki pártok már nem vesznek részt az alkotmányozásban, úgyhogy ebben a Salamon László által aláírt irományban ők ártatlanok.) Mivel szinte minden név előtt ott a dr. titulus, levonható az a szomorú tanulság, hogy a magyar egyetemek jogi karain diplomát lehet szerezni a magyar nyelv roppant szerény ismeretével is.

Rohanó húsdaráló

A hosszúra nyúlt Schmitt Pál-fesztivál után ideje visszatérnünk a közemberek által elkövetettekhez.
A múltkor megígért folytatás:

A váróteremben már ott vesztegelt az expresszvonat.
Lelki szemeimmel vele élveztem.
Fejét illegetve kuncogott tovább.
Nyáron is szeretné látni Budapest zsivaját.
Férjének Marsa szintén a Vízöntő jegyében, együtt áll az ön Vénuszával, amire ráállt az ön születési ura, az Uránusz.
Bartos Katalin egy tatabányai benzinkút beszédes színfoltja.
A férjemnek is csak félvállról említettem meg.
A célhoz vezető sínek melletti emberi megállók értékrendje meghatározott.
Ismét egészségre alkalmas anyagokkal hamisítják a fűszerpaprikát.
Vezetékneve Bak-Szűz-Bika jellegzetességeket mutat. Ez erős tűrőképességet, de passzivitást, a bátortalan nem-cselekvés állapotot jelez. Mivel csak a keresztneve okoz problémát, ezen kellene változtatnia. Ha egy i betűt betoldana, és a k-t c-re cserélné (Zorica), ez a kapcsolatteremtésben segítené, kicsit lazábbá, könnyedebbé tenné az amúgy feszes, visszafogott magatartását.
A tíz ujjukat is megnyalják utánam.
Ebben a rohanó húsdarálóban, amiben élünk, bizony könnyű eltévedni.

Tovább is van, mondom még.

Rap, hiphop, költészet, zene, nyelv

Csak pár napja ismertem meg ezt a blogot, de mindenkinek ajánlom, aki okos, szellemes, nagyon alaposan megírt és nagyon tartalmas szövegeket akar olvasni – a rapnyelv kapcsán és ürügyén sok mindenről.
A mai bejegyzés - előzményei itt meg itt meg itt – igazi nyelvi és kultúrtörténeti csemege.

Epilógus

A Köztársasági Elnöki Hivatal figyel az alulról jövő kritikára.
Bár Kiss Norbert hivatalvezető azt nyilatkozta, hogy a magyar nyelv és a helyesírás iránti érdeklődés felkeltése miatt, szándékosan helyeztek el hibákat az újévi államfői beszéd szövegében, úgy látszik, a nevelő célzatból is megárt a sok, mert január 1-je estéjére – sokszori nekifutásra ugyan, de – kijavították a hibák többségét. (Igaz, hogy például arról szemlátomást nem sikerült meggyőzni a KEH-et, hogy a „vessünk számot” vonzata a magyar nyelvben valamivel és nem valamiről – de hát lehet, hogy már készül az NMHH idevonatkozó törvényerejű rendelete, és a szerkesztett internetes tartalmakon ezentúl így kell majd írni.)
Tegnap pedig egy sajnálkozó közleményt is megjelentett a KEH az oldalán, a szokottnál sokkal kevesebb hibával (lásd bloggertársam postját itt), és még azok nagy részét is korrigálták mára, úgyhogy most már csak azt kéne megoldani, hogy a köztársaság szót kis k-val írják, a választékos és a szép szavak közé vesszőt tegyenek és az utolsó mondat végére pontot a felkiáltójel helyett – és akkor máris hibátlan lenne a teljes, hosszú szöveg (három mondat).
Ami pedig a közlemény azon kitételét illeti, hogy: „mindent elkövetünk, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő” – arra csak korunk egy nagy gondolkodójának egyre inkább klasszikussá nemesedő idézetével (0:34-0:40) tudok reagálni: „Ne fogadjunk meg semmit, ne fogadkozzunk, csak tegyük a dolgunk bölcsességgel!”

Vízgereblyézés

Archaizáló fordulatokban, képzavarokban, semmitmondásokban és különleges értelmetlenségekben gazdag új évet kívánok.
Vagyis ilyesmikben gazdagot:

Így fogjunk kezet mi is saját valónk elmúlt énjével.

Mi hiányosságunk volt az óévben, azt pótoljuk be, mi büszkeségünk volt, annak szellemében folytassuk cselekedeteinket.

Csalfa lenne, ha nem ismernénk be, hogy van még teendőnk az újévben is.

Személyes és nemzeti kihívások sora tornyosul előttünk.

Január elsejétől, vagyis mától, fél éven át nem csak saját, de százmilliók életének jobbítása is a mi vállunkat terheli. A sors játéka, hogy ez idő alatt újra egy fennhatóság alá kerül minden Európában élő magyar, s ha közjogi értelemben nem is, de szellemében, még ha fél esztendőre is, egyesülhet nemzetünk.

Hiszem, hogy készülő alkotmányunk képes lesz megfelelni a modern kor társadalmi kihívásainak, ötvözve ezeréves államiságunk, keresztény gyökereink értékeivel, biztos zsinórmértéket
nyújt majd számunkra, melyet minden állampolgár büszkén magáénak érezhet.

A fentiek a Bajnok újévi beszédéből valók, kopipésztelve a honlapról. Ha jól látom, a KEH éberen figyeli a blogoszférát, és malmai gyorsan őrölnek - hogy fenti stílben maradjunk -, mert ha az összes hibát nem is, de a Himnusz-idézetet már kijavították a honlapon. Igaz, hogy azt a vesszőt is beletették, amit nem kellett volna (lásd tallian.miklos kommentjét de alábbi posztjához).

Nyilván ezt sem olvasta Schmitt Pál

Mint magától az érintettől tudjuk, a készülő alkotmányra vonatkozó saját Javaslatát nem is látta Schmitt Pál, csak – mint a törvényekkel szokta - aláírta és továbbküldte. Nem történhetett ez másként a ma elmondott államfői üzenetével sem, hiszen ez is tele van helyesírási és egyéb nyelvi hibákkal, és ezúttal még az egysoros Himnusz-idézetben is sikerült – valakinek - elhelyeznie három hibát.
Ennyit találtam:

A tettes keresése valószínűleg már lázasan folyik.

Tetőzik a hullámvölgy

A napokban a kezembe került egy régi gyűjtésem nyomtatásban megjelent képzavarokból, agyzavarokból. Igazi kincsesbánya. Időnként közzéteszek majd néhányat közülük. Íme, az első adag:

Hétvégén különösen legyen óvatos, még a közlekedésben is, kár lenne, ha a csa­ládi harmónika a rosszindulatú isme­rő­sök miatt borulna fel.
A költészet szerelmesei tiszteleghetnek Piazza Tasso szobra előtt.
Lassan, mint a rétestészta.
Mindjárt elered az eső lába.
A fák őrzik a nyílt titkot.
Amit mond, szinte kitágult kék szem­su­gárzással nyomatékolja.
Lelki szenvedésének útja kóros lesová­nyo­dással és farkaséhséggel volt kikö­vezve.
Sok energiánkba telik, ha probléma­men­tesen viselkedünk.
Ám a korsó addig jár a kútra, amíg egy nap banánhéj nem csúszik a számításába.
Gyönyörű vakrepülés, rengeteg elvarrat­lan szállal.
Bár már hatvannyolc éves vagyok, most először ütötte fel a fejét nálam a moly.
Tavaly tetőzött a hullámvölgy.

Újabb gyöngyszemek

Vannak köztük képzavarok, bikkfa-, ill. manágernyelven megfogalmazottak, teljesen értelmetlenek, tudatlanságból fakadók, de legfőként mulattató marhaságok.

A digitális információk mozgatásának könnyedsége nagyon megnehezíti az elnyomását annak, ami egyszer már hozzáférhető volt.
Életveszély is foroghat kockán.
Ezek a nagyjábóli forrásigények.
A jótékonysági aukció egy jó ügyet szolgál, nevezetesen az iszapkatasztrófaként elhíresült Kolontárt és Devecsert sújtó emberek megsegítését.
A mézesmadzag korlátai közé béklyózva él.
Magyarország és Franciaország számos kérdésben egy követ fúj az EU-ban.
Mérhetetlen a közérzetnek az alakulása.
A sors minden tekintetben bőkezűen bánt el vele.
Magyarország is alaposan érintett a nélkülözésben.
Új idők szeleit próbálta fújni.
Ők fokozott hátrányt élveznek.
A kérdéseket érintőlegesen, csak felvetés szinten érinteném. Kérlek, jelezd felém, ha másként fognád meg a prezentációt - nyitott vagyok.
Úgy elszabadult, mint egy hajóágyú.
A tervezet ugyanis annyira megemelné a felvételi követelményeket, hogy rengeteg felvételiző nem menne át a rostán.
Ez pedig a minőség drasztikus emelkedéséhez vezet.
Nagy az anyagiakban is megmutatkozó költekezés.
A díjazottak között volt Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó, a Nemzet Színésze.

Zavaros birtokviszonyok

A birtokszó végén a birtokos személyjel egyeztetendő a birtokossal.
Ez nagyon szigorúan hangzik, pedig csak annyit jelent, hogy például: A tanulónak tolla van, a tanulóknak viszont tollaik. Tehát nem tolluk. (Legfeljebb olyankor, ha a tanulóknak összesen egy darab tolluk van, de ez elég ritka eset.)
Ezt az általánosban még mindenki tudta (vagy ha nem, egyest kapott nyelvtanból). Aztán majdnem mindenki elfelejtette. Ma már szinte fel sem tűnik, ha ilyeneket olvasunk:

Ezen közhelyeket felvonultató kabarétréfáknak biztos a sikere. (Így kéne: sikerük.)
Rituális gyilkosságok történnek, amelyeknek állítólag köze van egy réges-régi hajótöréshez. (közük)
A jelen sorozatíróinak ez lenne a feladata. (feladatuk)
És ebben a mozgóképpel foglalkozó embereknek hihetetlenül nagy felelőssége van. (felelősségük)
A rendőröknek lett volna ideje felkészülni az MTV-székház 2006-os ostromára. (idejük)
Azt egyelőre nem tudni, hogy a Franciaországba tartó pénteki járatoknak mi lesz a sorsa. (sorsuk)
Remek éve lesz az RTL Klub és a Tv2 külföldi tulajdonosainak. (évük)
Sem az erős, sem pedig a gyenge tagállamoknak nem érdeke az eurózóna széthullása. (érdekük)

A főnévi igenevek egyeztetéséről (illetve annak szomorú hiányáról) majd máskor.

Schmitt Pál Szent Pált értelmez, avagy az érzelemrokonító forraszték esete az oktrojált tollvonással

Mottó:
A stílus helyessége a gondolat helyessége. A stílus elárulja a gondolat egészségét vagy betegségét. A stílus testhezálló ruhája a gondolatnak s a test semmi fogyatkozását sem takarhatja el. Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni.
(Babits)

Egyszer megszámoltam a híres-neves Nenyiben szereplő hibákat - most is valami ilyesmire támadt kedvem, amikor elkezdtem olvasni Schmitt Pálnak és az ő hivatalának az alkotmány-előkészítő bizottság elnökéhez benyújtott Javaslatok című opusát, mert már a kísérőlevél alig másfél tucatnyi sorában 29* hibát találtam.
Íme: A főszöveg olvastán aztán feladtam - a feladat nagysága visszariasztott. A primitív helyesírási hibák tömkelege mellett ugyanis elemi nyelvtani, nyelvhelyességi lapszusoktól, tárgyi tévedésektől hemzseg a javaslat mind a harminc-egynéhány oldala, olyan mennyiségben és színvonalon, aminek láttán egy közepesen igényes általános iskolai tanár azonnal kivágná a nála ilyen produkcióval próbálkozó nebulót. Ép mondat csak ott található a szövegben, ahol valahonnan idéz (elütés persze ott is van számtalan).
Úgyhogy a mezei helyesírási és nyelvi hibák helyett inkább a hol mulatságos, hol szánalmas badarságok, értelmetlenségek közül fogok most párat bemutatni. (Természetesen betűhíven.)

"A kereszténység kialakulása Európában Pál apostol nevéhez fűződik, erről az újszövetség írásaiban tőle fennmaradt leveleiből és Lukács evangélista által megírt apostolok cselekedetei is tanúskodnak."
„Ennek hozományaként az emberi jogok olyan, mint sajtószabadság vallásszabadság érvényesülése is biztosítottá váltak.”
„Persze hozzájárult a katolikus egyház középkor végi válsága is, mely megreformálásra kényszerült.”
"A nyilvántartás feltételei legalább 100 személy megállapodása, az ügyintézési képviseleti szerv megválasztása, az alapítók nyilatkozata arról, hogy valóban hitelveket követnek vallásuk gyakorlása céljából történő szervezetről van szó."
„Az örök törvényen alapuló az emberi természettel is összhangban álló rend megvalósítása nem könnyű feladat, amennyiben Isten országával szemben áll a Sátán birodalma.”
„Az állam feladata olyan létfeltételek biztosítása, amelyek a polgárok céljait és így jólétét – is szolgálják. Az ilyen feltételek sajátos értelemben közjónak is tekinthető.”
„A történeti fejlődés első fontos állomása a Relum Novarum…” (Hogy a Relum nem csak elütés, hanem tudatlanság, azt a következő oldali újabb említés bizonyítja, ahol szintén l-lel írja a Rerumot a szerző: „A későbbiekben a Relum Novarum 100. évfordulójától kezdve…”)
„Az egyház azért sem követhet el erőszakot, mert az egyházi hatalom nem tekinthető politikai értelembe vett hatalomnak.”
„A világi hatalom birtokosai hatalmukat Istentől kapták, hiszen az abszolutórium felett is Istennek van hatalma.” (Erre a korszakos megállapításra, az egyetemi végbizonyítvány Istentől származtatására felhívnám Hoffmann Rózsa államtitkár asszony szíves figyelmét.)
"Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének 13. fejezetében a következők olvashatók: »Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak: mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.« Ezen idézet értelmezése, hogy bármilyen létező hatalmasság csakis isteni eredetű lehet. Saját értelmezésemben ezen idézet azt is jelenti, hogy az alkotmányozó hatalom is Istentől való."
"Tanulmányom nagyjából ezt a gondolatmenetet követi, hozzáteszem azonban, hogy elképzelhető (ugyanezen felfogást elfogadva) egy olyan terminológiai elcsúsztatás is, miszerint az alaptörvényt alkotmánynak, az alkotmányt pedig alkotmányosságnak nevezzük. Az azonban mindkét esetben egyértelmű, hogy létezik a »legfelső írott jogszabály« fölött egy olyan norma, melyet egy oktrojált parlamenti tollvonással nem lehet egyszerűen félre tenni."
"Közösséget vállalva történelmi hőseinkkel és emlékezve hazánk történelmének dicső pillanataira, a Szent Korona tanra, mely már évszázadokkal ezelőtt magában testesítette meg a nemzeti önrendelkezés és a jogegyenlőség eszméjét."
"Mindennapi életritmusunk felgyorsulása, az elektronikus levelezés térhódítása a nyelvhasználat eszköz-jellegének kidomborodását eredményezi. Sokan vélik úgy, hogy az új kommunikációs formák valamilyen oknál fogva felmentést adnak az igényes és helyes fogalmazásmód, valamint a helyesírás szabályai alól. Ez a szemlélet a magyar nyelv halálos ítélete."
"Anyanyelvünk érzelemrokonító forrasztékot létesít magyar és magyar között, éljenek bármely pontján a világnak."
"A gyermekek alkotmányos alapjogainak elemzése két csapásirányba ágazhat."
"A honfitársai sikere kapcsán felbuzdult gyermekek nagyobb valószínűséggel kezdik elsajátítani egy sportág szépségeit, feleslegessé téve a kórházi kezeléseket egészséges életmódjuk okából."
"Az egészséges életmód előmozdítása, a betegségek elkerülése mellett a közösségi létforma egyik megelevenedése, az egymás iránti alázat és összetartás kovásza."

Mindez tehát abból az irományból való, amelyben ezt írja köztársaságunk elnöke: "A magyar nyelv óvása, ápolása alapvető nemzeti érdek."

* Mégsem 29, hanem 30. Mert most látom csak, hogy nem vettem észre egy hibát: a levél utolsó előtti sorában a névelő szerepel az helyett. (További javításokat örömmel fogadok.)

"Nem minden magyar, ami magyar nyelven van"

Semjén szerint "a nemzet az emberiség termőformája".
A kijelentés ezúttal a MÁÉRT-en hangzott el, a szeretett nemzettársak előtt.

Ami szép, az szép

Egyszer már fellyalydultam itt a blogban, de mi tagadás, arra nem számítottam, ami most került a szemem elé a Secunia jóvoltából:

Pleonazmus, tautológia, szószaporítás 3.

Már kétszer is írtam példákat ezekre (itt meg itt ), de a jelek szerint tovább tart a túltermelési válság:

katonai hadművelet
üres blanketta
a tavalyi év során
elöljáróban bevezetésül
retorziót alkalmazott a hibák megtorlására
globális világjelenség
jelentős áttörés
visszatörleszt
borostyánkőleletet találtak
népi folklór

Egy névutó obskúrus karrierje

Egyszer már megpendítettem a felé névutó elburjánzását mindenfelé, ahol nem kéne.
Azóta, ha lehet, még romlott is a helyzet: lépten-nyomon olvasom-hallom. Ez régebben csak a politikus- és funkcionáriusnyelv sajátja volt (a többi, hasonlóan a ködösítést szolgáló kifejezés mellett: biztosít, elvárás, hivatkozás történik, elintézésre kerül stb.). Ma már boldog-boldogtalan használja, újságírók is szép számmal.
Pár friss példa:

... aktivitást kell mutatnia potenciális szavazói felé. (... szavazói előtt)
A jegyző feléjük nem jelezte, hogy intézkedni kell az ügyben. (A jegyző nem jelezte nekik, hogy ...)
Több kérdést is megfogalmazott az MNV vezetése felé. (... feltett az MNV vezetésének)
A szocialisták az elmúlt években többször is támadták a szerintük a Fidesz felé elfogult ügyészséget. (... Fidesz iránt elfogult ...)
Szeretnénk kifejezni együttérzésünket a család felé. (Együtt érzünk a családdal.)
A sofőr nem hibázott, egy alkatrész ugyanis azt jelezte felé, hogy az ajtó zárva van. (... egy műszer azt jelezte ugyanis, hogy ...)
Mi a teendő a bank felé? (Ennek a szépségdíjas kérdésnek a magyarra fordítása meghaladta a képességeimet.)

Vegyes ízelítő

Végtelen naivitásomban azt írtam pár hete egy elválasztásról, hogy azt nem lehet felülmúlni. A mai Népszabadság már másodszor cáfolt rám. Íme egy igencsak bizarr elválasztás a lap 3. oldalán: gyümöl-cschipseket.
Más műfaj, de szintén mellbevágó mai élmény: mindannyijukat. Pár napja pedig ezt láttam leírva: vendégszobályába.
Desszertként:
Már a tüzivíz* is gyönyörű, hiszen e két elem békés együtt élése igazán kuriózum - na de hogy ez a víz nemcsak tűzi, hanem még száraz is, ez a nonszenszlíra legszebb lapjaira kívánkozik.
* Hogy hosszú ű-vel kéne írni, azt most felejtsük el.

Nagyon nem mindegy

Van, amikor nemcsak a fundamentalista helyesíráshívőknek fontos, hogy egybe- vagy különírunk egy-egy kifejezést, hanem mást-mást is jelent egy, illetve két szóban.

Ilyen például a küszöbönálló (rövidesen bekövetkező), ill. küszöbön álló (ténylegesen ott, a küszöbön álló);
a jólesik (kellemes érzés), ill. jól esik (zuhog);
az eszerint (tehát értelemben, határozószóként), ill. e szerint (ha névmás, vagyis: e szerint az előírás szerint vagy ez az előírás, e szerint csináld!);
a helybenhagy (pl. ítéletet), ill. helyben hagy (ott hagy, ahol éppen van) - sőt itt tulajdonképpen szükség lenne egy harmadikféle verzióra is, de mivel az nincs, az elagyabugyál szinonimája is: helybenhagy.
A magyartanár azt jelenti: magyart oktató pedagógus; a magyar tanár viszont azt: magyar nemzetiségű oktató. Tehát nagyon nem mindegy (manapság meg különösen), hogy azt írjuk-e: A nyitrai egyetemről elbocsátottak egy magyartanárt vagy azt: A nyitrai egyetemről elbocsátottak egy magyar tanárt.

Szótupírozás

Sokszor borongtam már itt a blogban a pongyola, igénytelen, leegyszerűsítő nyelvhasználaton. De olyan is van, amikor nemhogy takarékoskodnának a betűkkel, hangokkal, hanem ellenkezőleg: oda is beszúrnak egy tölteléket, ahol semmi szükség rá - és még nehezíti is a kiejtést.
Az -a/-e kötőhangról van szó. A -ható, ill. -hető végű szavak többes számú alakját hosszítják meg velük. Nem azt mondják-írják, hogy hallhatók, érezhetők stb., hanem hallhatóak, érezhetőek. Pedig így bonyolultabb kimondani, csúnyábban is hangzik, szóval nem értem, hogy miért.

Íme, pár mostanában látott példa:
Milyen védőoltások adhatóak a terhesség alatt?
A különféle agyi funkciók sosem köthetőek egyetlen központhoz.
Piros színnel a nők, kékkel pedig a férfiak értékei láthatóak.
A sportbalesetek 60 százaléka a rossz látásra vezethetőek vissza.
Már kaphatóak a jegyek a Samp-DVSC meccsre.
Racionális gondolkodással nem vagy csak nehezen érthetőek.

Tényleg nehezen érthetők.

Similis simili non gaudet

Ezerszer hallott közhely, hogy: keveri a szezont a fazonnal vagy - hú, de humoros: - a gőzekét a Gizikével, a Deichmannt Eichmann-nal.
Ha ezeket nem is, de néha egészen meglepő dolgokat tévesztenek össze újságban, rádióban, televízióban. Már nem is egyszer olvastam vagy hallottam keverni a konferanszot a konferansziéval, az elavultot az elévülttel, a hányattatást a hányatással, a gondatlant a gondtalannal, a helységet a helyiséggel, a húzódozást a húzódzkodással.
(Hasonlókat már soroltam itt.)
Ugyanezen jelenség minősített formája - és végtelen tudatlanságról árulkodik -, amikor párizsi Pompadour-központról értekeznek egy újságban Pompidou helyett.)
De a fenti esetekben legalább mind a két szó, a hibásan használt is, létezik - ám amikor Burgerlandot írnak Burgenland helyett, azt még ezzel sem lehet mentegetni.
Mindezek távoli rokona a Karinthia és a Horváthország. (Az utóbbi persze létezik Cseh Tamásnál - de az egészen más eset.)

Újbeszél

Budapest XIII. kerület, Angyalföldi utca

Vonzatok és választások

A vonzatokat kötött bővítménynek hívják a nyelvtanban, tehát meghatározott alakúak. Vagyis itt nincs helye nyelvi leleménynek, újításnak. Mégis sokszor látni rossz vonzatokat szóban-írásban egyaránt.
Az utóbbi hetek terméséből:

Dühös alvállalkozók nekiláttak a sztráda bontásához. (Helyesen: bontásának)
Nem rettenünk vissza a feladat alól. (feladattól)
A szövetségnek járó pénzek sorsáról éveken át huzakodott a MIÉP és a Jobbik. (sorsán)
... a felélesztése ellenkezik a kisadókat megszüntető jelenlegi tendenciának. (tendenciával)
Tudatában vannak az európai és a magyar gazdaság nagy figyelmet igénylő, súlyos állapotával. (A helyes vonzat az állapotának lenne, de itt valószínűleg arról van szó, hogy a "tudatában" helyett a "tisztában" szóra gondolt az újságíró - és akkor persze az "állapotával" is maradhat.)
Nem egészen ugyanez az eset, de hasonló hiba a pályaudvari hangosbemondókból igen gyakran hallható "A késésért, várakozásért elnézést kérünk" mondat. Mintha csak a késés, várakozás céljából kérnének elnézést, pedig nyilván a miatt kérnek.

A szintaxisblokád folytatódik

A részletes jegybanki indoklás egyébként szeptember 8-án fog világot látni.
Elhunyt hajléktalan holttestére találtak Csepelen.
Javaslatokat dolgozott ki a BKV a megbicsaklott metrókocsik ügyében
Az autó mellett fekvő férfi közelről főbe lőtte magát. (Ilyet Tandori is leírt ugyan, de ő tréfált.)
Mínusz 0,4 m/sec ellenszélben futotta a csúcsot. (A "mínusz ellenszél" nem más, mint hátszél, vagyis ez olyasmi, mint a gyakran látható "Mínusz 20% engedmény", ami 20 százalék felárat jelent.)
Az alábbi mondatért Sárbogárdi PNL Jolán mind a tíz ujját megnyalná:
Nem tartozik másra, hogy miként szeretnénk egymás kezét örök hűséggé fogadni.

Mozgékony kötőjelek

A külön-, ill. egybeírást lehet még egy kicsit bonyolítani az úgynevezett mozgószabállyal.

Leggyakrabban akkor lép életbe, ha egy kötőjellel már tagolt szóhoz újabb, szintén kötőjellel kapcsolandó utótag járul. Ilyenkor az első kötőjel eltűnik: pl. májfunkció-vizsgálat, de: májfunkcióvizsgálat-kérés; kerekasztal-konferencia, de: kerekasztalkonferencia-rendezés. Mint látható, így irdatlan hosszúságú szókígyókat kapunk, tehát jobb a körülírt szerkezetes megoldás: májfunkció-vizsgálat kérése, kerekasztal-konferencia rendezése stb. De ha nem a hatnál több szótag miatt kötőjeles az első összetétel: pl. szén-dioxid, akkor maradnia kell a kötőjelnek: szén-dioxid-kibocsátás.
A mozgószabály másik esete: amikor egy különírt szókapcsolat (pl. hideg víz) olyan utótagot kap (pl. csap), amely az egészhez járul. Ilyenkor az előrészt az új alakulatban egybeírjuk, és az utótagot (fontos: a szótagszámtól függetlenül) kötőjellel kapcsoljuk hozzá, így: hidegvíz-csap. (Mindezt az értelemtükrözés elvének is szokták hívni.) Ha ugyanis megőriznénk az előtagot két szóban, akkor azt kapnánk: hideg vízcsap - és ez azt jelentené, hogy a csap hideg, nem a belőle folyó víz. A jól ismert klasszikus példa: a vágott baromfi két szó, a baromfikereskedő egy - összetéve viszont: vágottbaromfi-kereskedő. Manapság ellenben ez a legsűrűbben előforduló példa a mozgószabályra: svájci frank, de svájcifrank-árfolyam.
Van egy harmadik esete is a mozgószabálynak, de ez viszonylag ritkán kerül elő: két azonos elő- vagy utótagú mellérendelő összetételnél - pl. valutavétel, valutaeladás, ill. földrakéta, levegőrakéta - ez a megoldás: valuta vétel-eladás, ill. föld-levegő rakéta. (Tulajdonnévi előtagoknál viszont nem érvényesül ez a mozgószabály - a két tulajdonnevet nagykötőjellel, míg a közös utótagot kiskötőjellel kapcsoljuk: Föld és Mars + távolság = Föld–Mars-távolság.)

Az idegen szép (és nehéz)

Ha a magyar szavak írása sokszor problémát okoz, akkor az idegeneké pláne. Még szerencse, hogy ezeket ritkábban használjuk.
Itt most csak pár alaptudnivalót osztanék meg:

Az idegen tulajdonnevekhez csak akkor kapcsoljuk kötőjellel a toldalékot, ha a szó végi betű néma, nem ejtődik, vagy ha az utolsó hangot a magyarban szokatlan, bonyolult betűegyüttes jelöli (pl. Keane-nel, Hurley-vel, rousseau-i). Más esetekben tapad a rag, jel, képző (pl. Berrynek, Kanthoz, Beatlesszel stb.) Az angol sh, a német sch, az angol, ill. spanyol ch stb. egy hang, tehát Bushsal, Boschsal, Greenwichcsel, Samaranchcsal stb.
Az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz hasonul a -val/-vel, ill. -vá/-vé v-je: Marxszal, Baudelaire-ré, guillotine-nal.
A szó végi magánhangzó ugyanúgy viselkedik, mint a magyar szavak esetén, tehát pl.: Chicago, de Chicagóba; Malmö, de Malmőben.
A többelemű, különírt tulajdonnevekhez mindig kötőjellel kapcsoljuk a melléknévképzőt, és a nagy kezdőbetűk megmaradnak: Leonardo da Vinci-s, Buenos Aires-i, Andrej Tarkovszkij-os, São Pauló-i stb.

A nem latin betűs nyelvek (orosz, arab, görög, urdu, japán stb.) szavait a magyar kiejtés szerint írjuk, nem angol átírásban. Pl. Jukosz, Alekszandr, Dubaj, Dionüszosz, Musarraf, Iszlámábád, Okinava, Koidzumi Dzsunicsiró (merthogy a japánban is a családnév van elöl).

Még van pár dolog, amit jó tudni, de azokról majd máskor.

Nem szabadna 2.

Az igeként ragozott szabad melléknév kapcsán egyszer már készítettem egy kissé eklektikus összeállítást különböző szótévesztésekből, mulatságos és kevésbé mulatságos értelmetlenségekből, nem jól használt kifejezésekből és hasonlókból.
Itt egy újabb adag.

Kicsit mulatságos, hogy minimálisabb vagy legoptimálisabb, mert az optimális, minimális, maximális szavaknak nincs közép- vagy felsőfokuk – ők maguk a felsőfok.
Lehet hangsúlyozni valamit meg súlyt fektetni valamire, de hangsúlyt fektetni, azt nem.
Elfogadásra kerül, megrendezésre kerül stb. helyett szebb (és pontosabb) a személyraggal ellátott ige: elfogadják, megrendezzük stb.
Sportriporterek gyakori fordulata: meglepetés várható. Pedig ha várható, akkor már nem meglepetés.
Per pillanat, pláne per pillanatnyilag: borzasztó. Először nyilván csak jópofizásnak szánta valaki, másoknak meg megtetszett és komolyan vették. Nem kéne.
Nem árhatóságként, hanem mint tulajdonosként döntött. Vagy mint, vagy -ként - a kettő együtt túl sok.
A hat homokgátnak a költsége 360 millió dollárba kerül majd. Ez a mondat a szószaporítást ekéző posztokba is illene. Hiszen vagy azt írjuk: a költsége x dollár, vagy azt: x dollárba kerül. A költségnek nincs ára.
Huszonéves létére hatalmas energiával veti bele magát az álláskeresésbe. Nem létére, hanem lévén kéne ide. A lévén azt jelenti: mivelhogy úgy van, amint állítjuk; a létére viszont azt: annak ellenére, hogy valaki az, ami. Tehát a jelentésük majdhogynem ellentétes - úgyhogy ne keverjük őket.

-ód, a csodák csodája

Tudjuk (ha mástól nem, Nádasdytól): minden szó létezik, amelyet használnak.
Létezik tehát a teljesen felesleges látszódik szó is (hajjaj, de mennyire: 37 000 találatot dobott ki a Google) - csak épp minek? Hiszen pontosan ugyanazt jelenti, mint a látszik - ámde hosszabb és rondább.
Hogy miért kezdett valaki képzőtúltermelésbe, azt nem tudni, de hogy divatot csinált, az biztos. Most már a hallatszódik is egyre sűrűbben hallatszik - izgatottan várom, mikor olvasom majd először azt, hogy tetsződik.

Egybe, külön, kötőjellel

A különírás, ill. egybeírás a nem kedvelt kategóriába tartozik a helyesíráson belül. Sokan úgy próbálják áthidalni a problémát, hogy biztos, ami biztos alapon kötőjelet tesznek a két szó közé, amikor nem tudnak dönteni.
Így jön létre egyrészt a lépésről-lépésre, háztól-házig, egytől-egyig, napról-napra, tudván-tudta, ember-ember hátán, fej-fej mellett, szemtől-szembe, szebbnél-szebb, várva-várt, amelyek mindegyikét külön kell írni - másrészt a tere-fere, mende-monda, csiga-biga, lim-lom, herce-hurca, amelyeket viszont egybe kell.
Az előbbiek azért írandók külön, mert vagy ugyanannak a szónak a különböző toldalékokkal ellátott változatai (pl. napról napra, várva várt), vagy névutós szóismétlések tagjai (pl. fej fej mellett) - az utóbbiak pedig azért egybe, mert csak a végükön toldalékolhatók (hiszen nem mondjuk, hogy csigát-bigát, hercét-hurcát stb.)
Aztán persze az is gyakori, hogy külön- vagy épp egybeírunk olyan szavakat, amelyeket pedig kötőjellel kéne - pl. örökkön-örökké, réges-régi, körös-körül, unos-untalan, végestelen-végig, nőttön-nő. Ezek azért írandók kötőjellel, mert a módosított alakú szóismétlések egyik tagja nem él önállóan (nincs olyan, hogy réges, nőttön stb.)

De ennél egyszerűbb esetekben is lehet tévedni, akár a legfelső szinten is: például a Nádor utcai intézmény falán a KÖZÉP EURÓPAI EGYETEM felirat díszeleg az aranyszínű névtáblán...

Az ábra innen.

Mégiscsak sikerült

Mármint megdöntenie a Népszabadságnak a június 14-i csúcsát - amiről akkor azt gondoltam és írtam, hogy a lehetetlennel határos felülmúlni.
Az az elválasztás így festett: mecs-csnézés. A mai, továbbfejlesztett változat: mecs-cs.
Tehát egy egy szótagos szót sikerült elválasztaniuk. Ezt a rekordot már tényleg csak beállítani lehet legfeljebb.

A napok hordaléka

Kedvenc újságomban az elmúlt néhány nap termése (pedig igazán nem olvasok el minden cikket, és a mezei helyesírási hibák tucatjairól most nem beszélek, csak a főbenjárókról):

semmilyük (Ez a múltkor említett fortéját méltó párja - a mérkőzés állása tehát most 1-1.)

a banda stratégiájának tartott hangtechnikus (A stratégia és a stratéga összekeverése elég durva.)

Kaczinsky (Ebben az a különösen kínos, hogy címben fordult elő, ráadásul a címlapon.)

a szomszéd szerint égtelen volt a ricsaj (Ha egy elsős elemista írja le: kedves - egy tekintélyes napilaptól kevésbé.)

A hivatalnokok két napig lamentálnak azon, hogy a halott rendőr fényképét a sajtó rendelkezésére bocsáthatják-e. (Már megint azok a bonyolult idegen szavak! Talán nem kéne használnia annak, aki nem ismeri a jelentésüket. Vagy meg kéne néznie őket.)

szituációs helyzetgyakorlat (A pleonazmus/tautológia gyűjtemény újabb jeles darabbal gyarapodott. Igen, tudom, hogy nyakra-főre olvasható, szakszövegekben is - de attól még mulatságos.)

elmehet a show-hivatalba (És ezt nem nyelvi humornak szánta a szerző, hanem puszta tudatlanságról van szó, a sóhivatal - akár az eredeti, akár az átvitt értelemben használt kifejezés - nem ismeretéről.)

Petőfi, az ortodox

A hibás szórend néha mulatságos helyzeteket teremt. Íme:

Holnap áldják meg és helyezik fel a budapesti ortodox Petőfi téri Nagyboldogasszony-templom új sisakját.
Ez így azt jelenti, mintha Petőfi lenne ortodox (szegényre rájár a rúd: volt ő már barguzini nő is Kiszely István munkásságának köszönhetően), pedig ha jó lenne a mondat szórendje (... a budapesti Petőfi téri Nagyboldogasszony ortodox templom ...), akkor kiderülne, hogy nem ő ortodox, hanem a templom.

És az összes filmben elhangzó levélrészlet autentikus.
Itt sem az összes filmről, hanem az összes levélrészletről lenne szó, imigyen: És a filmben elhangzó összes levélrészlet autentikus.

A következő mondatszörnyben nem csak a szórenddel van baj:
Újabb pert indított Magyarország ellen a második világháborúban tőlük a nácik által elrabolt festmények visszaszerzéséért a Herzog család.
Elsőre nem is nagyon érthető, de egy kis átalakítással azzá válik: A Herzog család újabb pert indított Magyarország ellen a nácik által elrabolt festményei visszaszerzéséért vagy talán még inkább így: A Herzog család újabb pert indított Magyarország ellen, hogy visszaszerezze a nácik által elrabolt festményeit.

Szintaxisblokád

A tekintélytisztelet írmagját sem lehetett érezni.
A gyermektáborban kanadai anyanyelvű tanárok foglalkoznak majd a gyerekekkel.
Éppen tegnap töltötte be 20. születésnapját.
Első dobásával beselejtezte magát a fináléba.
Szeretné, ha felesége fiúgyermekkel is megáldaná.

Mások által talált tárgyak

A rárontó csatár elől pazar mozdulattal tisztázó portás mozdulata magába hordozta a nagy lebőgést is, de mivel jól sült el, így kalapot kell emelnünk előtte!

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) illetékes bizottsága számba véve a 2010–2011-es NB III-ra határidőre érkező nevezéseket megállapította, kevesebbek a lehetségestől.
(Ezt a kettőt innen nyúltam.)

Azok is izzasztó pillanatok voltak, amíg Kulcsár Tamás a kapuba nem pofozta a labdát, ennek ellenére az újabb szívritmuszavarokat kiváltó találat felért egy nyugtatóval.
(Ezt pedig innen.)

Már megint (még mindig) az alanyi, ill. tárgyas ragozás

Egyszer már értetlenkedtem azon, hogy magyar anyanyelvűek hogyan képesek keverni a kétféle ragozást. Az pedig végképp elképeszt, hogy újságírók és más, hivatalból a magyar nyelvből élők is erre vetemednek - és egyre sűrűbben.
Az utóbbi hetek terméséből:

Sérülékeny fogyasztókat is megvédi a hatóság.
Azért svájcifrank-alapú hitelt választottuk [...]
Sokakat hosszú órákig megviseli az időjárás.
[...] elmulasztottunk tükörként használni színházunkat.
A focistát, csak azért, mert gazdag külföldinek látszik, megtámadnak.
Ahhoz, hogy az ember tényleg a szükséges időt tudjon eltölteni egy-egy szöveggel, 2-3-szoros percdíjat kéne kapni. (No ebben kétféle ragozási hiba is van.)
A kőoszlopot, amelyet az út két oldalát elválasztó középső füves sávban állították fel [...]
Romák és Jobbik-szimpatizánsok kerültek egymással szemben a hétvégén fenyegetés ért például egy bolt munkatársát. (A rossz ragozáson kívül a szembe igekötőt, ill. a szemben határozószót is összekeverte a szerző, egy vessző hiánya pedig végképp értelmetlenné teszi ezt a mondatkísérletet.)
Néhány vendéglátóst tavaly nyáron meghívta az önkormányzat egy lakossági fórumra.
Utóbbi krimit heteken belül bemutatják: ezt már amerikai premierje, 2009 márciusa óta várnak a hazai sorozatkedvelők. (Ráadásként a mondat elejéről hiányzik a névelő.)
*
Az alábbi oldalon eligazítást kaphat mindenki arról, hogyan ragozandók a magyar igék alanyian, ill. tárgyasan, a legkülönfélébb módokban és időkben: http://bme-tk.bme.hu/other/kuszob/kuszirag.htm

Pleonazmus, tautológia, szószaporítás 2.

Megint összejött egy posztnyi belőlük:

bekerülési költség, tovább folytatódik, valós tények, a messzi távolban, előzetes prognózis, válaszreakció, első prototípus, szimbiózisban élnek együtt, váratlan meglepetés, szomorú tragédia, tipikusan jellegzetes

Megszámoltam,

összesen 33 db nagybetű van a kötelezően kifüggesztendő és ezáltal elhíresült politikai nyilatkozatban (a mondatkezdő és személynévkezdő nagybetűkön kívül), és a 33 közül 25 (huszonöt) helytelen, hibás.
A képzavarokat („a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez”, „azokra a pillérekre emeljük … amelyek összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait”), kirívó magyartalanságokat („elvárás mindenki felé”) is figyelembe véve tehát ismét megállapíthatjuk, hogy igaza van Schmitt Pálnak: „a magyar nyelv … szemünk láttára veszít szépségéből”.
Szó szerint Sch. P. szeme láttára, hiszen ő írta alá fő helyen a nevezetes nyilatkozatot.

Újabb képzavarok, agyzavarok

Sajnos, nem gyűjtöm őket szisztematikusan, de azért a múltkori bejegyzésem óta is feljegyeztem egynéhány látott-hallott szépséget:

Hamiltonnak ez lesz a vesszőparipája, hogy az első kerekei fölmondják a szolgálatot.
Az uniós rostán fennakadhat a plafon emelése.
Nem rettenünk vissza a feladat alól.
A hétfő hajnali rekorddöntésben bizonyultak a leghatásosabbnak a vasárnapi, orkán erejű szélrohamok.
Ekkorra kicsúcsosodott a hullámvölgy.
Ez az egy-két játékos azért nem tudja megváltani az Istent.

Idény eleji forma

„Az édes magyar nyelv rossz állapotban van.”
Ezt nem én, hanem a téma egy szakértője mondja: Schmitt Pál jövendő államfő, aki missziót indít a magyar nyelvért.
Én idáig nem merészkednék, de most, hogy két hete folyik a foci-vb, és így tovább gazdagíthattam az eddig is eléggé testes sportriporterfrázis-gyűjteményemet, magam is hajlok arra, hogy valami közhelyellenes nemzeti egyetértés nem ártana.

sípmester, hálóőr, portás, cerberus, pettyes, bőrgolyó, játékszer, a labda gömbölyű, lopja a távolságot, hozta a kötelezőt, tértölelő átadás, mélységből érkezik, ítélet-végrehajtó, hazaadásszerű lövés, rutinos róka, a játék küzdőjellege domborodik ki, igazságos pontosztozkodás, oroszlánbarlang, a futballt gólra játsszák, várják a megváltó sípszót, góllá érik a vendégek nagy nyomása, fölédurrant, jól olvassa a játékot, meddő mezőnyfölény, nyílt sisakkal támad, kinyílt a védelem, a bíró sípja néma maradt, a lábára varázsolta a labdát, ordító gólhelyzet, nem tud hozzátenni a meccshez, hiányzik egy igazi játékmester, zsebkendőnyi területen, otthon hagyta a góllövő cipőjét, eladja a labdát, hosszú a kispadjuk, érzi a kaput, a meccs a bíró sípszaváig tart, fejben jobbak voltak, a kontrákra építenek, gól nélküli eldöntetlen, többet birtokolják a labdát, kipókhálózta a felső sarkot, együtt él a játékkal, ajtó-ablak helyzet, gólerős támadó, felborul a pálya, bevette a kaput, a mezőnyfölényt nem tudják gólra váltani, besárgult a hátvéd.

ií-oó-öő-uú-üű

Itt van néhány olyan szó, amelyben gyakran okoz gondot a magánhangzó hosszúsága. A szabálykönyv szerint így helyes:

I: szerviz, sima, dicsér, hirdetés, papiros, szolid, biztat, ambiciózus, ironikus, hizlal, Palesztina, irigy, ily, mily, irtás, légkondicionált, naiv, vigasz

Í: szelíd, tízet, áhítat, Argentína*, hígít, hívő, színes, kíváncsi, vízi, ízület

O: harmonikus, katasztrofális, utoléri, szimbolikus, Loránd, árboc, euforikus

Ó: óvoda, diktatórikus, Lóránt

Ö: elöl (a hol? kérdésre), Örs, öntöde, Körös

Ő: elől (a honnan? kérdésre), őrs, bölcsőde, Nagykőrös

U: bura, bujkál, bizsu, turista, kulturális, áru, adu, saru, sugdos

Ú: tanú, vályú, húszas, aszú, gyanú

Ü: küzd, feltüntet, szüzet, menü, tüzes, szüntet

Ű: szűzies, tűzifa, gyepű, szűnik

* Ha valaki netán meg akarná kérdezni tőlem, hogy miért van különbség a Palesztina, ill. az Argentína helyesírásában, annak már most válaszolhatok: Nem tudom.

Elválasztójog

Hajdanában arról volt híres a Népszabadság, hogy - több igazat ő sem írt ugyan, mint más napilapok (sőt) - nyelvi, helyesírási szempontból viszont meg lehetett bízni benne, erre példásan igényesek voltak.
No ez már rég a múlté, és a színvonal egyre csak alacsonyabb, mostanra elképesztő hibákkal van tele ez a lap is. Elválasztási bravúrjai különösen mellbevágók, a mai teljesítményük pedig - remélhetőleg - nehezen múlható felül: mecs-csnézés.
(Persze, tudom: ma már nem ember választ el, hanem gép - de egyrészt azt a gépet ember programozza, másrészt ez úgy volt valaha, hogy mielőtt az utcára került a lap, megnézte szerkesztő, olvasószerkesztő, korrektor. Ma már szemmel láthatóan nem nézi meg senki, minden úgy kerül az olvasó elé, ahogy a világra hozták. Ha torzszülöttként, hát úgy.)
Viszont apropót szolgáltat ez a vicces elválasztás egy kis elmélkedésre.
A netes újságok döntő többsége szabadsoros tipográfiájú (ez a blog is), tehát az elválasztás bonyolult problémájával általában nem kell szembenézni - de azért akadnak címlapok, ahol rákényszerül az ember néha. Ilyenkor aztán kiderül, hogy elválasztani is elfelejtettek már sokan: lépten-nyomon olyasmiket olvasni, hogy gép-et, Andor-ét, motorba-leset stb. Pedig olyan egyszerű a dolog: egyszerű szavakat a szótagolás szerint választunk el, összetetteket pedig az összetétel helyén: gé-pet, An-do-rét, mo-tor-bal-eset.
Rendíthetetlen híve vagyok a minél szélesebb állampolgári jogoknak, de mégiscsak be kéne érni a szabad választással - a szabad elválasztást egyelőre nem kéne törvénybe iktatni.

Forte

Még mindig meg tudok lepődni. Ezt olvasom egy mai napilapban:
"Húsz év egy kisváros élén azt jelenti, hogy a közigazgatás minden fortéját ismeri."

Nix dájcs

Köztudott, hogy kevesen beszélnek idegen nyelve(ke)t a magyarok közül, és ez nagyon szomorú. De most nem ezen akarok borongani, hanem a dolog mulatságosabb részére fókuszálnék. Merthogy aki egyáltalán nem tud semmiféle nyelven, az legfeljebb csak magának árt ezzel – na de aki azt hiszi, hogy tud, pedig nem, az érdekes dolgokat képes előadni szóban-írásban egyaránt.

Idősebbek emlékezhetnek a Kádár utáni pártfőtitkárra, Grósz Károlyra. Az ő gyakran használt fordulata a tolarencia volt. (A környezetében senki nem akadt a jelek szerint, aki figyelmeztetni merte volna.)
Kevesebbet ártott, de nemkevésbé volt vicces az a tévékommentátorként foglalkoztatott szakértő, aki a közelmúltban dilettációt emlegetett dilatáció helyett F-1-es közvetítésben.
Akárcsak az az önkormányzati képviselő, aki interpretálás helyett az általa jobban ismert interpellálás szót használta következetesen.

Nem sokkal kevésbé kínos, amikor nem halljuk, hanem látjuk a hibás idegen szavakat.
Aki háromnál többször volt már étteremben, az biztos találkozott az étlapon a Cordon Bleu helyett ennek a legfantáziadúsabb változataival a Cordone Bloe-től a Gordon Blue-ig.
A camembert szót is a legritkábban sikerül eltalálni: jó esetben camambert, kevésbé kifinomult helyeken camamber.
A provence-i módra készült ez-az pedig szinte mindig provance-i.
Kíváncsi voltam, hogy csak én ütközöm-e gyakran Moulen Rouge-ba Moulin helyett, ezért beütöttem a keresőbe. A magyar nyelvű oldalak között 637 találatot kaptam.
A Champs-Élysées írásos megjelenése követhetetlenül sokféle - valószínűleg a hibátlan forma a legritkább.

Van egy Don Quijotét ábrázoló képünk, amelynek előző tulajdonosai (hajdani állami cégek a Képcsarnoktól a Művészeti Alapig) három címkét ragasztottak a festmény hátoldalára, plusz krétával is ráírták a címet, négy különböző módon leírva a lovag nevét, de egyszer sem úgy, ahogy kéne. (Az egyik feliratot valószínűleg tréfának szánták - nagyon szellemes, valóban.)



Ennek a mai szösszenetnek az ötletét pedig az adta, hogy a champignon szónak (amely rendszeresen championnak íratik nálunk, az Osiris Helyesírás pedig sampinyonná magyarítja) a létező legöszvérebb írásmódjával találkoztam a napokban: Sampignon. Ez a hivatalos neve egy velencei-tavi panziónak, amely számtalan hirdetésében ország-világnak fitogtatja a mulatságosan szomorú tudatlanságát.

Igekötő-túltengés

Gyűjtöm őket egy ideje, de ma olyat láttam (címlapon méghozzá), hogy ezt úgysem lehet überelni (akarom mondani: felülüberelni). Így hangzik: beinhalál.
Ezen már mosolyogni sem lehet, ez sírni való.

Túltesz a rokonain is, az olyanokon, mint: kiexportál, beinvesztál, eldeformálódik, leredukál, beintegrál, kiemigrál, elszeparál, ledegradál, összekombinál, áttranszformál.
Színmagyar (?) társai is csak irigykedhetnek: lecsökken, kikézbesít, lefogad, bevállal, letesztel, kiértesít, lerendez.

A kicsi szép

Ahogy nemrégiben is megpendítettem, a hivatalok, cégek a fontosságukat szeretnék hangsúlyozni azzal, hogy mindent nagy kezdőbetűvel írnak, a legkisebb alosztályaik nevét is - közemberek és politikusok pedig a szívükhöz közel álló fogalmakat tüntetik ki verzállal. Ez hol mulatságos, hol meg szánalmas.
Úgyhogy írjuk csak így, kisbetűvel:
karácsony, húsvét, anyák napja, édesanya, magyar, hazánk, ön, te, neked, kormány, köztársasági elnök, miniszterelnök, nemzeti együttműködés rendszere, nemzeti konzultáció, nemzeti ügyek kormánya, monetáris tanács, fideszes, jobbikos, nemzetbiztonsági bizottság, bűnmegelőzési osztály, kiotói egyezmény, cannes-i filmfesztivál, schengeni szerződés stb.

Egy kis durvulás

(Ámbár, miért pont a tévé tudná, hogy turista vagy hogy Vietnam?)

Is-is?!

Bizonyos jelekből úgy tűnhet, hogy egyre több problémát okoz az egybe- vagy különírás. Az ember azt hinné, hogy a tévében megjelenő inzerteken a különböző szövegek helyesen szerepelnek, mert azt képzeli, hogy ezek a feliratok figyelmesen és helyesírási hibák nélkül készülnek, de ha netán mégis hibás lenne valamelyik, akkor a műsor sugárzása előtt javítanák. Hát egy fenét. Tehát egyáltalán nem okoz problémát a dolog a tévék számára: vagy helyes, vagy nem - és akkor mi van?