Idősebbek emlékezhetnek a Kádár utáni pártfőtitkárra, Grósz Károlyra. Az ő gyakran használt fordulata a tolarencia volt. (A környezetében senki nem akadt a jelek szerint, aki figyelmeztetni merte volna.)
Kevesebbet ártott, de nemkevésbé volt vicces az a tévékommentátorként foglalkoztatott szakértő, aki a közelmúltban dilettációt emlegetett dilatáció helyett F-1-es közvetítésben.
Akárcsak az az önkormányzati képviselő, aki interpretálás helyett az általa jobban ismert interpellálás szót használta következetesen.
Nem sokkal kevésbé kínos, amikor nem halljuk, hanem látjuk a hibás idegen szavakat.
Aki háromnál többször volt már étteremben, az biztos találkozott az étlapon a Cordon Bleu helyett ennek a legfantáziadúsabb változataival a Cordone Bloe-től a Gordon Blue-ig.
A camembert szót is a legritkábban sikerül eltalálni: jó esetben camambert, kevésbé kifinomult helyeken camamber.
A provence-i módra készült ez-az pedig szinte mindig provance-i.
Kíváncsi voltam, hogy csak én ütközöm-e gyakran Moulen Rouge-ba Moulin helyett, ezért beütöttem a keresőbe. A magyar nyelvű oldalak között 637 találatot kaptam.
A Champs-Élysées írásos megjelenése követhetetlenül sokféle - valószínűleg a hibátlan forma a legritkább.
Van egy Don Quijotét ábrázoló képünk, amelynek előző tulajdonosai (hajdani állami cégek a Képcsarnoktól a Művészeti Alapig) három címkét ragasztottak a festmény hátoldalára, plusz krétával is ráírták a címet, négy különböző módon leírva a lovag nevét, de egyszer sem úgy, ahogy kéne. (Az egyik feliratot valószínűleg tréfának szánták - nagyon szellemes, valóban.)
Ennek a mai szösszenetnek az ötletét pedig az adta, hogy a champignon szónak (amely rendszeresen championnak íratik nálunk, az Osiris Helyesírás pedig sampinyonná magyarítja) a létező legöszvérebb írásmódjával találkoztam a napokban: Sampignon. Ez a hivatalos neve egy velencei-tavi panziónak, amely számtalan hirdetésében ország-világnak fitogtatja a mulatságosan szomorú tudatlanságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése