Esterházy abban a régi, Hitel-beli írásában, amelyből a múltkor idéztem, több más vesszőparipámmal is foglalkozott. Például az ikes ragozással. Az írásból kiderül, hogy már akkoriban is csak illegalitásban lehetett ikezni: „vasárnap reggelenként az ágyamba gyűjtöm a gyermekeimet, és a takaró alatt félálomban ragozunk egy kicsit, csokoládézhatnám, súgjuk a titkot egymás fülébe.”
Mára viszont odáig jutottunk, hogy ha az ember azt mondja: alszom, lakom, eszem, akkor jó esetben elviselhetetlenül finomkodónak tartják, kevésbé jó esetben pedig hülyének.
Még szerencse, hogy legalább egy olyan szó van, amelyet mindenki ikezve mond. Így hangzik: könyörgöm. Milyen kár, hogy a könyörög nem ikes ige.
jó az Esterházy, élénken el tudom képzelni a gróf osztálytudatos kultúramentő tevékenységét a vasárnapi ágyban
VálaszTörlésad notam könyörgöm: biztos ismered, de azért álljon itt mementóként Nádasdy maga-mentése
na épp csak a link nem jött át
VálaszTörlésPersze, ismerem, de azért nem hivatkoztam rá - egyet nem értve -, mert különben végképp úgy festene, mintha ez egy Anti-Nádasdy blog lenne, pedig nem az.
VálaszTörlésPusztán csak arról van szó, hogy nem osztom azt az egyre népszerűbb véleményt, hogy minden úgy helyes, ahogy a többség mondja